Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-01-01 / 1. szám
1994. JANUAR ATOMERŐMŰ Gazdasági fellendülés küszöbén Dr. Szabó Iván pénzügyminiszter az MVM Klub vendége volt január 20-án, ahol tájékoztatta a mintegy kétszáz főnyi hallgatóságot, a villamosenergia-ipar tagrészvénytársaságainak vezetőit, gazdasági, pénzügyi szakembereket a magyar gazdaság helyzetéről, illetve a gazdasági nehézségek megoldási módozatairól. A miniszter úr szólt azokról a mozgásterekről, amelyek az 1990-93- as éveket jellemezték és arról is, milyen együttes tényezők hatására alakult ki a mai helyzet. Említésre került a különböző típusú válságjelenség - válságtranszformáció, strukturális válság, orientációs válság -, amelyek megoldása külön-külön is probléma, ámde együttkezelése „könnyebb”. A mai gazdaságpolitika nehézségei sokrétűek. A gazdasági kátyúból való kilábalásnak sajátosan magyarnak kell lennie, ugyanis sok tekintetben különbözünk szomszédainktól, például az egy főre jutó havi átlagjövedelem tekintetében is: ez nálunk 600 DM fölött van, megelőzve (jóval) az oroszokat (95 DM), de a cseheket, szlovákokat, lengyeleket is (kb. 400, il. 350 DM). Gyakran hangzatos jelszavak mögé sokan felsorakoznak, amelyeknek negatív hatása csak később érezhető. Az államháztartás reformját követelők például nem tudják, hogy az több (százezer) közalkalmazotti dolgozó elbocsátásával és néhány szociális juttatás megvonásával jár együtt. Szabó úr felvázolta azokat a stratégiai lépéseket, amelyek „kezelni” tudják a költségvetés deficitjét és a folyó fizetési mérleg egyensúlyát. A privatizáció, illetve a külföldi működő tőke bevonása a gazdaságba pár évig fellendülést, deficitcsökkenést eredményezhet. Úgy tűnik, fokozatosan javuló gazdasági élet következik. Az Atomerőmű újság kérdésére, amely az atomerőmű privatizációjára vonatkozott, a pénzügyminiszter úr elmondta, hogy Paks nem került szóba. Elképzelhető viszont jelentős tőkerész befektetése egy-egy rekonstrukció, illetve nagy volumenű technológiai innováció során, valamint a cég részvényei egy részének tőzsdére bocsátása a későbbiek folyamán. Szöveg: Fábián A pénzügyminiszter bizakodó Fotó: Beregnyei hogy itt legyek. Vannak előírások, szabályok, amelyek előírják a benttartózkodást, függetlenül a munkaidőtől. A család nehezen viseli ugyan, de elfogadta ezt a helyzetet. Tudomásul vették, hogy sajátos kötelezettségeim vannak és azoknak meg kell felelnem. Szabadidőnek, hobbinak jut-e hely a munka mellett? - Kedvenc időtöltésem a vadászat. Ha lehet, akkor kisfiamat is viszem magammal, így közelebb kerül a természethez, ahhoz a környezethez, azokhoz a dolgokhoz, melyek számomra érdekesek, és ez talán neki is hasznára válik. A vitorlázás is a kedvenc időtöltéseim közé tartozik, bár ezt kevésbé űzöm. Erre évente csak 1-2 hetet szánhatok, mert a többi időszakot a munkahelyi elfoglaltság, illetve a vadászat köti le. - Milyen tervekkel indulsz az 1994-es évnek? - A magánéletet nézve, most a legnagyobb feladatot a kisfiam iskolakezdése jelenti. Első osztályos, és az ő iskolához való szoktatása, tanulása nagy figyelmet igényel. Saját magammal szembeni igény: leszokni a dohányzásról és megszabadulni néhány kilótól. Célom még, hogy minél kevesebbszer törjön ki belőlem a hirtelen felindultság. Vissza kellene fognom magam, s igyekszem ezt megvalósítani. Amikor az ember közeledik a negyedik x-hez, s produkált már valamit a munkahelyén, „neve van”, akkor lehet, hogy egy kicsit fékeznie kellene magát. Természetesen nem a munka, a teljesítmény hátrányára. Ezenkívül jobb munkaszervezéssel, jobban átgondolt munkavégzéssel csökkenteni lehetne az itt bent végzett munka időtartamát, amit otthon lehetne hasznosítani. Nálam elbillent a mérleg nyelve az erőmű irányába. Úgy érzem, hogy a céggyűrű kitüntetésben a kollégáim munkája is benne van, a munkatársak segítsége, feladatvállalása,teljesítése feltétlenül szükséges az előrehaladáshoz, az eredmények eléréséhez. Csakis közösen, együtt lehet eredményeket elérni, s ám a jövőben is számítok a kollégáim segítségére. - Kívánom, hogy segítő munkatársai körében eredményesen teljen az év. Lovászi Zoltánná Erős Imre Könnyű őt bemutatnom, hiszen 1977-től meghatározó egyénisége az atomerőmű karbantartás irányítóinak. Ilyen alkalommal úgy gondolom lehetőség nyílik a számvetésre. Kérem mondja el, hogyan került erre a pályára? Gépipari technikumot végeztem 1957-ben Miskolcon. Itt találkoztam először a hőerőgépekkel. A középiskola elvégzése után az akkori legnagyobb hőerőmű építkezésén, Tiszapalkonyán helyezkedtem el karbantartó lakatosként, ahol üzemeltetési képzést is kaptam a hatvanas évek elején. Mivel perspektíva csak az üzemeltetés területén adódott - én pedig mindig karbantartónak éreztem magam igazán - 1963-ban áthelyezéssel mentem a Dunamenti Hőerőműbe, ahol a kezdetektől vettem részt a szerelésben. Itt szereztem hőerőgépész felsőfokú technikusi és villamosipari műszaki főiskolai végzettséget. A kezdetben, mint gyakorlott karbantartó lakatos dolgoztam, két év múlva művezető, 1968-ban már főművezető lettem, majd egy átszervezés során osztályvezetőnek neveztek ki. A hőerőműben a kazán kivételével szinte minden karbantartás hozzám tartozott. Az itt szerzett tapasztalatok - főleg az engem igazán érdeklő forgógépek tekintetében - a későbbiekben nagyban segítettek a paksi atomerőműben végzett munkámban. - Mi volt az indító ok, ami Paks felé irányította? - Én mindig szerettem a változást, az újat, így az atomerőmű nekem is nagy kihívást jelentett. Kisebb huzavona után 1977. december 1-jén kezdtem meg a munkát a gépkarbantartási osztály vezetőjeként. - Az atomerőműben melyek azok a munkaterületek, ahol tevékenykedett? - A helyi apró feladatok mellett kezdetben a létszámfelvétel és a betanítás volt a fő feladat. Később a területre beérkezett berendezések ún. „nullrevíziójában” és a karbantartás megszervezésében, a finn karbantartási rendszer bevezetésében vettem intenzíven részt. Az erőmű indítása után a műszaki előkészítési osztályt, majd hosszú ideig a koordinációs főosztályt vezettem. A ’90-es évek átszervezése során egyéves megbízatást kaptam a társaság gépész karbantartási főmérnökség vezetésére, amit 1993-ban további 3 évre meghosszabbítottak. - Hogyan érintette a kitüntetés? Mit szóltak a munkatársak, mit szólt a család? - A kitüntetés - amit alapvetően nagyjelentőségűnek ítélek - nagyon váratlanul ért, nem számítottam rá. Örülök a céggyűrűnek, amit mindenkor büszkén viselek. A munkatársaim gratuláltak, nagyon sokan ismernek, hiszen hosszú ideje dolgozunk együtt. A karbantartó állandó készenléti kötelessége az én családomat is megedzette. Öröm volt nekik is a kitüntetés. _ XOPI - 3 Mit vár Ön az 1994-es évtől? BALOGH ERNŐ a Paksi Atomerőmű Rt. felügyelő bizottsági tagja: „Mint magyar állampolgár, azt kívánom, hogy az emberek egymáshoz való viszonya javuljon, legyenek toleránsak egymás iránt, értsék meg a másságot. Hamarosan vizsgáznak majd az ország polgárai e tekintetben, pártpolitikai nézeteiktől függetlenül, a két jelentős választás folyamán. Lassú gazdasági fellendülésről beszélnek ismerőseim, munkatársaim, a magyar gazdaság vezető szakemberei, akikkel nap mint nap találkozom munkám során. A javuló gazdaságban talán megáll a széles néprétegek elszegényedése. Várom a változást e téren is. Sikerült kigyógyulnom Pakson szerzett asztmámból, remélem, egészségem továbbra is megmarad, amit kívánok kis családomnak is, hogy mindannyian el tudjuk látni munkánkat. Ez utóbbit mint egyén kívánom. Jóleső érzés volt, hogy két évre ismét megválasztottak felügyelő bizottsági tagnak. Ilyen minőségemben bízom abban, hogy a paksi atomerőmű betartva a törvényeket úgy működik, hogy a felügyelő bizottságnak ne kelljen erőteljesen beavatkozni a vizsgálatokba. Folytatódjon a korábban sok kívánnivalót maga után hagyó takarékossági, jó gazdálkodási szemlélet.” TÁRNOK LÁSZLÓ közös üzemi vezénylő operátor: „Gazdasági téren azt várom, hogy az rt. vezetése fogadja el a MÉSZ javaslatát a bérproblémák megoldására. Amennyiben elfogadják, akkor megoldódik a műszakosok bérproblémája. A politikától azt várom, hogy a hatalmi harcok szoruljanak a háttérbe és a gazdasági feladatok kerüljenek előtérbe. Személy szerint pedig szeretném, ha a feleségemet 1994-től véglegesítenék a jelenlegi szerződéses munkaviszonyában, én pedig szeretnék eljutni Spanyolországba.” DOHÁNY ISTVÁN műszakos laboráns: „Bízom abban, hogy megmaradok a munkahelyemen és rendeződni fog a műszakosok bére.” ZUSCHLAG JÁNOS kőműves csoportvezető: „Azt várom, hogy a gazdaság stabilabb legyen az új esztendőben, legyen munkahelyünk és főleg munkánk.” TÓTH KÁROLY művezető: „Legyen egészségem és stabil munkahelyem. Mint paksi lakos, azt várom, hogy az erőmű és a város között tökéletes együttműködés legyen.” KERTAI ISTVÁN fegyveres biztonsági őr: „Azt hiszem, a kollégáim nevében is mondhatom: az erőmű termelésével kapcsolatban ugyanolyan jó eredményt várunk, mint amilyen az elmúlt évben volt Egy kis nyugalmat szeretnénk, mert a létszámleépítések hívei borzolják az idegeinket Úgy gondolom, a ránk bízott feladat fontosságával arányosan kell hogy jelentkezzen a csapatunk megbecsülése is. Reméljük, hogy '94-ben ez így is lesz.” SOMOGYI BÉLA műszaki ügyintéző: „Három gyerekem lévén, először is jó egészséget kívánnék magunknak, mert az elmúlt év elég problémás volt Jó lenne a béremelést az infláció mértékéhez igazítani. A politikában egy MSZP-s miniszterelnököt vagy kormányt várok.” NAGYNÉ KATONA BORBÁLA ügyintéző: „Sok-sok jót, egészséget és nyugalmat, meg jó lenne lec szokni a cigarettáról.” DR. KEMENES LÁSZLÓ információs szolgálatvezető: „Mit várok? Több megértést egymás iránt, minden feltételt a kiegyensúlyozott munkához és nem utolsósorban: nyugalmat” BÓCZ FERENCNÉ és HAVASI JÁNOSNÉ mosodai gépkezelők: mindketten Dunaszentgyörgyön laknak, onnan járnak be az erőműbe. Ők a tavalyinál jobb évet várnak, szeretnék, ha mindenkinek lenne munkahelye. Családjuk eddig átvészelte a nehéz éveket és remélik, hogy túlélik ’94-et is. Abban bíznak, hogy egy idő után csak jobb lesz...