Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)

1996-06-01 / 6. szám

1996.június Atomerőmű Nagy beruházások előtt (Folytatás az 1. oldalról.) Ahhoz, hogy az atomerőművet a jövő évezredben is elfogadhatóvá tegyük, a következő megoldatlan kérdéseket kellett átfésülni és rend­szerbe foglalni: a hulladékelhelye­zés, a földrengésállóság és a biz­tonság növelésének területei. Fenti témák egyenként is olyan hordere­jűek, hogy öt-hat év alatt lehet megoldani őket. A PA Rt. és az MVM Rt. tervezési rendszere a be­ruházás területén éves ciklusú. Emiatt nem tudtuk kezelni hosszú átfutású fejlesztési problémáinkat. Minden évben májusban tudtuk meg, hogy mit hagytak jóvá egy évre, miközben öt-hat évre szóló dolgokat kellett volna elindítani. Ezért tavaly tavasszal úgy döntöt­tünk, hogy egy középtávú fejlesz­tési és beruházási koncepciót dol­gozunk ki, ha azt jóváhagyja az igazgatóság és a tulajdonosok, ak­kor építhetünk erre a stratégiára, vele együtt megszűnik az éves cik­lusú tervezés fékező hatása. Sike­rült a tervünk, a jóváhagyás a má­jusi közgyűlésen történt meg. Tehát eldőltek a dolgok, meg tudjuk csi­nálni beruházási terveinket, tudunk szerződéseket kötni.­­ Egy kicsit konkrétabban fogalmazva, melyek ezek a terü­letek? — A hulladékokkal kapcsolat­ban az, hogy kis- és közepes aktivi­tású folyékony és szilárd halmazál­lapotú hulladékok végleges elhe­lyezésére megtaláljuk a legalkal­masabb területet, erre ebben az év­ben jó esélyünk van. A mi törekvé­sünk, hogy csökkentsük a hulladé­kok térfogatát, és akkor kisebb ka­pacitású hulladéktemetőt kell építeni. Ehhez a koncepcióhoz jó­váhagyást kaptunk, így folytatódhat egy 2-3 éves átfutási idejű fejlesz­tés a vegyészeti főosztályon. A másik terület a biztonság növe­lése. Idén ősszel a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálni fogja, hogy mennyire eredményes a biztonságnövelő mérnöki tevé­kenység a paksi atomerőműben. Ezen a területen nagyon sok vajú­dás volt, de tavaly már született egy közgyűlési határozat, mely ki­mondta, a vezetés alapvető fel­adata, hogy ezt a kérdést kiemelten kezelje, és a késéseket számolja fel. A legfontosabb ebben a témában az, hogy olyan szintre hozzuk a zó­naolvadási valószínűséget, mint a nyugat-európai atomerőművekben van. A stratégiai és fejlesztési osz­tályon a KFKI és az orosz szakem­berek segítségével kidolgozták, hogy milyen területek, milyen té­mák tartoznak ide. A mérnöki megoldások megszülettek, az idén a II. blokkon a hosszú átrakás alatt az átalakításokat is elvégezzük. A zónaolvadás kockázatát csökkentő témák többek között a boksz-zsomp szűrők eltömődésé­­nek megakadályozása, a zóna üzemzavari hűtőrendszer tartályai visszatöltődésének megakadályo­zása, az üzemzavari tápvízrendszer áthelyezése. Ezt követően a többi blokkon évente fogjuk végrehajtani a munkákat, vagyis mindent össze­vetve 1999-re mind a négy blok­kunk zónaolvadási valószínűsége eléri azt a szintet, ami a nyugat-eu­rópai normáknak is megfelel. Mindig erős kritika érte az atom­erőmű földrengésállóságát is. Idén megváltozott a veszélyeztetettség megítélése, a hatóság elfogadta a telephely új veszélyeztetettségi ér­tékelését. 0,25 g-ben állapította meg a vízszintes gyorsulás lehetsé­ges maximális értékét. Ez azt je­lenti, hogy újra fel kell mérnünk az épületek földrengés-állékonyságát, ki kell jelölnünk, hogy a gépészeti, villamos és irányítástechnikai be­rendezések közül mit kell megerő­síteni, és természetesen be kell épí­teni a szükséges lengéscsillapítókat (amortizátorokat). 1998-ban el le­het kezdeni az első blokk megerősí­tését, amit utána évente követ a má­sik három blokkon a munka, így 2001-re egy neuralgikus pontot meg tudunk szüntetni. Ez az a hár­mas csomag, amelyik szerintem felkészíti az erőművet a jövő évez­redre és az Európai Unióhoz való csatlakozásra.­­ A másik nagy témakör az atomerőmű versenyképessége a megjelent külföldi tulajdonú erőművekkel szemben. Hogyan lehet az erőművet felkészíteni, hogy meg tudja tartani előkelő helyét a megváltozott helyzet­ben is? — A megoldás nem titok: ala­csony ár, alacsony költségek. Azt azért látni kell, hogy óriási a nyo­más az új tulajdonosok részéről. A Mátrában a németek két ötszáz megawattos erőművet terveznek építeni és mindent elkövetnek an­nak érdekében, hogy elérjék ugyanazt a kihasználtsági óraszá­mot, mint Paks. Ezt a tervet viszont csak akkor lehet megvalósítani, ha az országos villamosenergia-fo­­gyasztási igény megnő, vagy vala­kinek a terhére hajtják végre. A paksi atomerőmű akkor fog egy ilyen helyzetből győztesen kike­rülni, ha meg tudja tartani költség­pozícióját. Úgy gondoljuk, hogy a műszaki szervezetek tehetnek a legtöbbet. A költségcsökkentések mellett több lehetőséget láttunk és a tavaly elké­szített stratégiánk is azt tartalmazta, hogy a meglévő állóeszközből hoz­zunk ki több villamos energiát. En­nek megoldása lehetséges úgy is, hogy növeljük a teljesítményt, vagy pedig növeljük a termelési idősza­kot, az állásidő csökkentésével. Mind a két változatra volt lehető­ség, a számok és a kalkulációk azt mutatták, hogy ezek jól megtérülő megoldások. (Ráadásul ezek olyan beruházások, melyek szabad dönté­seken alapulnak.) Körülbelül négy­öt év alatt megtérülnek a költségek, és attól kezdve tiszta profitot hoz­nak. Vegyük sorra ezeket. A turbi­nák 25 éves konstrukciók, a mér­nöki tudomány azóta sokat fejlő­dött. Ha most újra kellene tervezni a turbinákat, azoknak hatásfoka már jobb lenne. Ebből a feltétele­zésből indultunk ki, és végigkér­deztük a turbinagyárakat. A feltéte­lezés beigazolódott. A harkovi gyár, amely turbináinkat gyártotta, tud vállalni öt-hat megawatt plusz teljesítményt gépegységenként. Ha végigcsináljuk ezt a turbinatelje­­sítmény-növelést, akkor ugyaneb­ből az állóeszköz állományból öt­ven megawattal többet tudunk ki­hozni, s ezt sokkal hatékonyabbnak véljük, mintha csak költségcsök­kentésre törekednénk. Az állásidő csökkentésében korábban már vég­rehajtottunk fontos lépéseket, kis­gépeket, csavarhúzógépet, darukat vásároltunk a TMK-soknak, ezek­ből szépen realizálódik az állásidő csökkenés. Az előzetes tervek sze­rint két-három év alatt el tudjuk érni, hogy húsz-huszonöt és ötven napos blokkleállások alatt végez­zük el az átrakásokat és a fenti be­ruházásainkat. Ezáltal szintén több energiát tudunk termelni. Úgy lát­juk, hogy ezeknek az eredő hatása fogja biztosítani, hogy a piacon a költség-ár pozíciónk megmaradhat és jogos lesz a reményünk, hogy ugyanilyen folyamatos termeléssel tudunk üzemelni. Van még egy nagy feladat, amit úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az atomerőmű rendelkezésre állását fönn kell tartani, miközben öreg­szik az erőmű. Számításaink szerint e célból 13 milliárd forintot kell költeni az erőműre hat év alatt. Erre meg is kaptuk a jóváhagyást. Eze­ket a középtávú intézkedéseket tar­talmazza tehát a tulajdonosok által a közgyűlésről kiadott határozat. — Mint hallhattuk, hosszú­távú nagy­beruházások indul­nak. Mekkora költséggel jár mindez? — Mindez idei áron hatvan milliárd forint, az atomerőmű mai állóeszközértékének a fele. Tehát érzékelni lehet, hogy ez nagy fel­adat. Hogy a célok, és a megvaló­sítás eszközei is jók, arra bizonyí­ték, hogy a tulajdonos is elfogadta terveinket. Az elkövetkezendő né­hány évben sok helyen fogunk hozzányúlni az erőműhöz. Lesz olyan év, amikor egyidejűleg tur­binát bontunk és javítunk, konden­zátort cserélünk, reaktorvédelmet építünk be, és földrengésállóságot növelünk. A tulajdonos kiadta a feladatot, megkaptuk a pénzt is a végrehajtásához. Rajtunk múlik, hogy jól megcsináljuk. Mivel óri­ási pénzösszegekről van szó, ez nagyon komoly műszaki, mérnöki munkát igényel. Jelenleg azt vizs­gáljuk, hogy elegen vagyunk-e hozzá. Abban a szakaszban va­gyunk, amikor már eldőlni látszik, hogy a villamos irányítástechnikán elég lesz az erőforrás, ám a gépé­szeti területen erősítenünk kell. Ez kétféle úton oldható meg, vagy lét­számot veszünk fel, vagy külső be­ruházó kapacitást veszünk igénybe. Fontos, hogy mindenki érezze, kockázatot is vállalunk a jövő érdekében, amikor viszony­lag rövid idő alatt egyidejűleg több ilyen horderejű munkát végzünk el. Három projekt beruházási prog­ramját is jóváhagyta a közgyűlé­sen a tulajdonos: a turbinateljesít­­mény-növelést, a kondenzátorcse­­rét és a reaktorvédelmet. A munkálatok elvégzésére kü­lönböző kivitelezőket választot­tunk: a reaktorvédelemhez a Sie­menst, a kondenzátor cseréjéhez a francia Gec Alshtom Delas nevű céget, a turbinateljesítmény-növe­­léséhez pedig a harkovi gyárat. Ezzel az elmúlt másfél év előké­szítő munkája lezárult, egy álom realizálódik. - eM - Márton János 3. oldal A vezetés állásfoglalása a kft-sítésről Mint az bizonyára mindenki előtt ismert, az előző évben tu­lajdonosi akarat alapján meg­kezdett, és a privatizációval összefüggésben ugyancsak a tu­lajdonos által felfüggesztett úgynevezett kft-sítési folyamat ez év februárjában született közgyűlési határozattal újra in­dult. A PA Rt. menedzsmentje a Munka Törvénykönyv rendel­kezésének megfelelően előké­szített javaslatot terjesztett az igazgatóság elé a közgyűlési határozat végrehajtására. Ennek lényege az volt, hogy a már előző évben megkezdett tevé­kenység-leválasztásokat be kell fejezni és vizsgálni kell az épí­tészet, informatika, hírközlés és létesítmény üzemeltetés terüle­tek vállalkozásba adásával kap­csolatos lehetőségeket. Ebben az előterjesztésben - bár koráb­ban a vezetés vizsgálta és el­képzelhetőnek tartotta a karban­tartási tevékenység vállalko­zásba adását is - nem szerepelt egyéb tevékenység kivételére vonatkozó javaslat. Az igazga­tóság határozatot hozott arról, hogy a javasolt területek vállal­kozásba adását a menedzsment hajtsa végre. Mind az előter­jesztés, mind pedig a határozat fontos szempontoknak tekin­tette, hogy a vállalkozásba adással érintett területek mun­kavállalói számára ez a lépés a lehető legkisebb sérelemmel járjon. A gazdasági vezetés úgy vélte, hogy mind a közgyűlési, mind pedig az igazgatósági ha­tározat biztosított számára a végrehajtásban mozgásteret és megkísérelte, hogy ennek kitöl­tése a lehető legszélesebb mun­kavállalói réteg bevonásával, il­letve a megfogalmazódott vé­lemények, igények alapján tör­ténjen. Egyes szakszervezeti vezetők álláspontja az volt, hogy betartva a Munka Tör­vénykönyvben biztosított jogo­sítványokat, tudomásul veszik a kft-sítés elkerülhetetlenségét. Az 1996. május 24-én kezde­ményezett munkaviszonnyal összefüggő megbeszéléseken akadály hárult a tárgyalások folytatása elé. A Munkástanács kollektív vi­tát kezdeményezett, ez ügyben június 24-én lezárult az egyez­tetés. Ezzel kapcsolatban a kö­vetkező tájékoztatót adta ki a PA Rt. gazdasági vezetése: Lezárult a Munkástanács­­ ál­tal benyújtott szakszervezeti ki­fogás tárgyában folytatott egyeztetés. Az egyeztetés során a gazdasági vezetés meggyőző­dött arról, hogy a Munkásta­nács kezdeményezése nem mi­nősül a Munka Törvénykönyv rendelkezései szerint szakszer­vezeti kifogásnak, és ezért a to­vábbiakban azt bejelentésként kezeli a vonatkozó vezérigazga­tói utasítás szerint. Ezen túlme­nően a gazdasági vezetés a Munkástanács eljárását jogsér­tőnek találta, és ezért joggal való visszaélés, rágalmazás mi­att bírósági eljárást indít. A vezetés úgy véli, erre a lé­pésre azért van szükség, hogy a továbbiakban megalapozatlan munkaügyi eljárásokkal ne le­hessen a dolgozókat félreve­zetni, a gazdasági vezetés hite­lét rontani és feleslegesen kés­leltetni olyan feladatok végre­hajtását, amely nem tartozik szakszervezeti hatáskörbe. Meggyőződése továbbá a veze­tésnek, hogy a Munkástanács éppen alapvető feladatának, a dolgozók korrekt tájékoztatásá­nak nem tett maradéktanul ele­get, és ennek nagy szerepe van a kialakult konfliktusos hely­zetben. (A fentiekkel kapcsolatos szakszervezeti reagálásnak lapunkban helyt adunk.) Sugárvédelmi konferencia Balatonkenesén Az Eötvös Loránd Fizikai Tár­sulat Sugárvédelmi Szakcso­portja május 22-24-ig tartotta éves konferenciáját Balatonke­nesén. Az idei konferencia azért volt kiemelten fontos a hazai sugárvédelmi szakmában, mert egyben a szakcsoport tisztújító közgyűlése is volt. A szakma interdiszciplinari­­tásának megfelelően az erőmű számos osztályáról érkeztek résztvevők, amit jól jelez a pak­siak által tartott előadások és poszterek száma is (4 előadás, 2 poszter). A konferencia a ko­rábbi években kialakult szekció beosztásban zajlott - nukleáris környezetvédelem, általános sugárvédelem, orvosi sugárvé­delem, nem-ionizáló sugárvé­delem, sugárvédelmi mérés­­technika, munkahelyi sugárvé­delem. Az idén is igen sok elő­adás foglalkozott a lakosság dózisterheléséhez nagy mér­tékben hozzájáruló - természe­tes eredetű - radon mérésével, míg a csernobili baleset hatá­sairól ez évben már kevesebb előadást hallhattunk. Talán a legnagyobb érdeklődés viszont Sztanyik B. László professzor „Egy évtizeddel Csernobil után...” című előadását övezte, melyben összefoglalta az idén Bécsben megrendezett Cserno­bil konferencia legfontosabb megállapításait. Nagy tetszést aratott Mózsa Szabolcs pro­fesszor „A magyar sugárvéde­lem korai éveiből (1896-1936)” című tudomány­­történeti előadása, melyben ké­pet kaptunk arról, hogy a szá­zadforduló táján a magyar tu­dósok mennyi mindennel járul­tak hozzá az ionizáló sugárzás hatásainak megismeréséhez, valamint, hogy az akkori Ma­gyarországon valóban az euró­pai élvonalhoz tartozott ez a tu­dományág. A konferenciára nyolc országból érkeztek kül­földi vendégek, akik érdekes előadásokon számoltak be kuta­tásaikról. Az erőmű számára nagy si­kerrel zárult a szakcsoport tisztújító közgyűlése, ugyanis titkos szavazáson az elkövet­kező három évre elnöknek dr. Rónaky Józsefet, az erőmű bal­esetelhárítási vezetőjét válasz­tották meg, míg Volent Gábor a vezetőség tagja lett. Dr. Virágh Elemért pedig a sugárvédelem területén végzett több évtizedes szakmai és társadalmi tevé­kenysége elismerésként a veze­tőség Teller Ede emlékéremmel jutalmazta. Barabás István

Next