Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-06-01 / 6. szám
6. oldal Szerencsés baleset Május 29-én ragyogó kora nyári reggelen indultunk az ASE Természetjáró Szakosztály soron következő túrájára a Börzsönybe. A reggel hat órai indulás egy kicsit korai felkelést jelentett egyeseknek. A konzervgyári megállóban felvettük az utolsó utasokat is és már igyekeztünk is a 6-os úton Budapest irányába. Az utat kihasználva az autóbusz videóján „Az istenek a fejükre estek” című filmvígjátékot néztük. Dunaújvároshoz közeledve a repülőtér mögötti földútról egy jármű akarta keresztezni a főutat. Az autóbuszból látható volt, hogy az út szélén áll a jármű. Mi kb. 70-80 km-es sebességgel haladtunk, amikor kb. 30 méterre előttünk a jármű hirtelen elindult keresztbe az úton. Gépkocsivezetőnk Haaz József hirtelen balra kapta a kormányt, majd hatalmas csattanás hallatszott a jobb első ajtó felől. Az autóbusz balra, majd jobbra erősen megbillent, majd újabb csattanás a középső ajtó felől. A hirtelen ijedséget sikítások, majd néma csend váltotta fel. Az autóbuszunk a menetirány szerint a bal oldalon, a mély árokparttól pár centiméterre állt meg. Az autóbusz belsejében csak hatalmas por látszott. Első eszmélés: mi is történt velünk? Van-e sérültünk? Az autóbusz közepén van aki a két üléssor között a padlóra esett, de szerencsére semmi baja. Az első ajtó helyén hatalmas lyuk látható csak. Hátranézünk az út közepén egy személy feküdt keresztben, meg se mozdult... Lassan leszállunk a középső ajtón, az összetört lépcsőkön keresztül. Az út másik oldalán közel a felezővonalhoz, a menetiránnyal szemben egy tolólappal felszerelt lánctalpas traktor állt. Az út közepén fekvő sérült lassan megmozdult. Társaink az út szélére kísérték és vízzel kínálták. Szerencsére a mobil telefonok működnek, a rendőrséget, mentőket gyorsan értesítjük. Az ATOMTRANSZ-tól is segítséget kértünk. (Itt most igazán hasznos volt a mobil telefon) A helyszínt nézve többen is azon elmélkedtünk, hogy történhetett mindez? Az út szélén álló húsz év körüli fiú, aki a lánctalpas áthaladását irányította volna, azt mondta: ő szólt a lánctalpas vezetőjének, hogy majd a busz után indulhat. Megérkezett a rendőrség, majd a mentők. A sérültet ellátták, majd elvitték. A rendőrség végezte a helyszínelést. Hatalmas kocsisorok álltak mindkét irányból. A rendőrség a személygépkocsikat egy földútra terelte. Mi remegő lábakkal és gyomorral próbáltunk napirendre térni az eset felett. Később megérkezett a SCHUKI-busz értünk és visszaszállított bennünket Paksra. Átgondolva a megtörtént balesetet, hatalmas szerencsénk volt a szerencsétlenségben. Elsősorban gépkocsivezetőnk, Haaz József lélekjelenlétének, jó reflexének, vezetői tudásának köszönhető, hogy nem történt nagyobb bajunk. Az autóbusz fékje, ABS rendszere jól működött. Szerencse az is, hogy éppen akkor nem jött velünk szembe senki, hogy meg tudtunk állni az árok partján, a mögöttünk jövő személyautó meg tudott állni, stb., stb. Wollner Pál Farkas Sándor: Paks határának védett növényei Az Atomerőmű újság olvasói már évek óta gyönyörködhetnek Farkas Sándor kollégánk csodálatos növényekről készített fotóiban, a védett növényfajokat bemutató cikksorozatát követve. Májusi számunkban a fehér és a kardos madársisak bemutatása mellett, a „Tolna megyei természetfotósok tárlata” című cikkből megtudhattuk, hogy elkészült a régen várt „Paks határának védett növényei” című kiadvány, amit az április 7-én a városi múzeumban megnyitott kiállításon a negyvennégy nagy méretű (kb. 30x40 cm-es) színes fotókon már megismerhettünk. A május közepéig megtekinthető kiállítás és a Paks Városi Múzeum kiadásában napokban megjelent és már beszerezhető, ajánlott kiadványa dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna múzeumigazgató szerint a helyi természetvédelmi nevelés, szemléletformálás egyik alapvető kelléke lesz. Városhatárunk sokrétű talajának és az ezzel összefüggő geológiai és a klimatikus viszonyoknak köszönhetően változatos növénytakaró figyelhető meg, amit Farkas Sándor kitűnő fotói segítségével a tőzegpáfránytól a homoki árvalányhajig minden érdeklődő felfedezhet és megcsodálhat. A múzeumi kiállításon megtekinthető képeket a Paks Városi Múzeum és az alkotó tervei szerint az iskolák, valamint az intézmények is kölcsönözhetik. A „Paks határának védett növényei” című kiadvány kettős feladattal készült. Elsősorban mint önálló botanikai ismeretterjesztő kiadvány, a tanulók, a tanárok és az érdeklődők számára alapmű. Másodsorban a kiállítás látogatóinak kezében, ahhoz kapcsolódó segédletként - a kinagyított fotók mellett lévő jóval bővebb, részletesebb magyarázat miatt - lehetőséget nyújt a kiállított képeken bemutatott védett növényfajok még jobb, részletesebb megismeréséhez. A témakörben járatos olvasóknak nem kell bemutatni a jelentős helyi és országos botanikai munkásságot, elismertséget szerzett alkotót, de aki esetleg még nem ismerné, azok számára jelezni szeretném, hogy Farkas Sándor volt Voigt Wifried szerzőtársa az 1996-ban megjelent ,,A paksi határ növényvilága” című nagy sikerű kiadvány esetében, ami csak a könyvtárakban olvasható. Az ezer példányban megjelent, s városhatárunk növény-élőhelyeit, jellegzetes növényvilágát, botanikai értékeit bemutató, kitűnő minőségű fotókkal illusztrált ismeretterjesztő könyv sajnos 1998 nyarán elfogyott. Az alapmű iránti érdeklődés azóta is töretlen, így remélhetőleg Farkas Sándor legújabb munkája is nagy érdeklődésre számíthat. A „Paks határának védett növényei” című kiadvány beszerezhető, megrendelhető a városi múzeumban, a városi könyvtárakban, a Tourinform irodában, a VMK Ifjúsági Irodájában, valamint több könyvesboltban is. Sipos László Paks határának védett alvépi ATOMERŐMŰ 1999. június A megvalósítható egyensúly A Föld élővilága, a világegyetem legfontosabb elve az egyensúlyi elv. Gondoljuk csak végig: ha a Föld közelebb kerülne a Naphoz, pokoli forróságban lenne részünk, ha pedig távolabb keringene tőle, akkor kietlen, hideg felületté válna. A jelenlegi optimálisnak mondható helyzetben a Föld a Naptól éppen ideális távolságra „egyensúlyoz”, így alkalmas a terep a növény- és állatvilág, valamint az emberiség számára. Földünk minden részének, akármilyen parányi is az, teljes egyensúlyi állapotban kell lennie ahhoz, hogy megfelelően „működjék”. Ez az egyensúlyi elv igaznak tűnik saját testünk esetében is. A tökéletes közérzetünk, a betegségek elleni fokozott védelmi képességünk és a jobb minőségű emberi életünk három alapvető szükségletünk egyensúlyának megtartásával biztosítható. Ha bármelyik irányban túlzottan és hirtelen elmozdulunk (túl keveset vagy túl sokat mozgunk, étkezünk vagy pihenünk), akkor fizikai és lelki egyensúlyunk kibillenhet, ami közérzetünk romlásához fog vezetni. Ha megtartjuk az egyensúlyt, akkor kialakulhat a jó közérzetünk. A „Minőségi Fitness Szalon” cikkben a mozgás fontosságára, az „Amit eszünk, azzá teszünk” írásomban a tudatos étkezésre, most pedig az érzelmi egyensúly fontosságára igyekszem Prantner Mónikával és Szabó Józseffel, a PIT BULL GYM Kondicionáló és Fitness Szalon szakembereivel a figyelmet irányítani. — Dr. Sang Lee szerint a keserűség, a bánat, a gyűlölködés, a hazugság, az irigység és a lelkiismeret-furdalás során az emberi szervezet bonyolult kémiai folyamatban adrenalint termel, ami csökkenti az ellenálló képességet. A jó kedély, a lelki nyugalom, a szeretet, az öröm, a jó cselekedet, a belső békesség pedig endorfint termel, ami ötször erősebb fájdalomcsillapító, mint a legerősebb morfium. Ez lenne a titok? - kezdtem első kérdésemet. Szabó József: — Hogy milyen alaphelyzetben éljük életünket, az már születésünkkor eldől, amin változtat kis mértékben környezetünk. Ez nem jelenti azt, hogy nincs lehetőség az életminőségünk megváltoztatására. A keserű, rossz kedélyű, „megsavanyodott” emberek is felismerhetnék azt, mitől jó kedélyűek az embertársaik és talán így ők is kevesebb adrenalint termelnének önmaguknak. Az egyensúlyt mindenkinek magának kell legbelül megvalósítania, így a lelki nyugalom, a szeretet a belső békesség kívülről nem szabályozható. Számomra is elfogadható Sang Lee megállapítása, de arra törekedni kell, hogy ne erőltetett mosoly legyen a jó kedély helyett. Ne kifelé nyilvánuljon meg a mai divathullám szerinti vigyorgó arc, hanem a belső békességünkből sugározzon kifelé a nyugodtságunk. Ha önmagammal elégedett vagyok, akkor sokkal jobban el tudok fogadni másokat is. A komplexusokkal küszködő emberek a másságot sem tudják tolerálni, így önmaguk zárják ki az őszinte szeretet örömét az életükből. — Mennyire fontos tényező a tudatos étkezés és az endorfint termelő testmozgás mellett a pozitív gondolkodásunk megvalósítása? Szabó József: — Pozitívan kell felfogni a körülöttünk történő dolgokat, mindennek van értelme, de nem érdemes a felesleges dolgokra elfecsérelni az energiánkat. A „Mindig mosolyogj” lényegében azt jelenti, a „kis” dolgokat, amiből a legtöbb van, igyekezzünk pozitívan megélni, a generális, nagy volumenű kérdéseink megoldásában pedig mérlegelni kell a pozitív és a negatív tényezőket. Az energiánkat a lényegi kérdésekre kell koncentrálni! Prantner Mónika: — Szerintem a pozitív gondolkodás azt is jelenti, hogy ne ragadjunk le negatív élményeink ismételgetésében, próbáljuk meg túltenni magunkat a fájdalmakon. Ne nagyítsuk fel a negatív élményeket, mert azok önmagukban is mérgeznek. Sajnos a környezetünkből bőven jut - a médiák tálalásában időnként még felerősítve is - a lelket is mérgező információ. Természetesen nem gondolok én sem arra, hogy ne vegyük észre a negatívumokat, nem vagyok híve a struccpolitikának, de önmagunk békéje és mások felesleges mérgezésének elkerülése érdekében fontoljuk meg mit hangoztatunk, milyen dolgokon rágódunk feleslegesen. — Az egyoldalú, megterhelő fizikai, illetve szellemi munkavégzés során hogyan tudunk átállni, lazítani, pihenni és így regenerálódni? Szabó József: — Úgy tapasztaltam, hogy a szellemi és fizikai aktivitásnak szinkronban kell lennie, akkor teremthető meg az egyensúly. Egymást kiegészíti a fizikai és a szellemi ténykedés, úgy tudunk aktívan pihenni, ha sikerül váltogatni és nem egysíkúan terheli szervezetünket. A szellemi fáradság után a pihenést komplex, sokoldalú fizikai terheléssel lehet elérni. Lehet ez egy jó úszás, focizás, futás, kerékpározás, túrázás, kondicionáló tornagyakorlat váltogatása. Mindenféle fizikai impulzus érje a szervezetet, így a szellemi fáradságunk tud oldódni. A meditációt mindenki meg fogja valósítani. A koncentrációtól indulva, kitágítva a figyelem körét, elmén ket is tudjuk „lazítani”, pihentetni. Prantner Mónika: — A felvételi vizsgámra való készülés nehéz szellemi megterhelését a konditeremben pihenem ki. Számomra a torna, a nyújtó-lazító gyakorlatok segítik a regenerálódást. Ügyelni kell a fokozatosságra, a mértékre, mert könnyen túlterhelheti magát a szellemileg fáradt ember. A fitness szalonban igyekszem segíteni azokat, akik igénylik az optimális fizikai terhelésük beállítását. — A modern életvitel velejárója a megnövekedő feszültségek és ártalmas stresszhelyzetek kialakulása. Az alapszinten elviselhető stresszre szüksége van a szervezetnek, így tud veszély esetén gyorsan reagálni. Hogyan tudjuk az ártalmas stresszt kezelni, kerülni és felismerni? Szabó József: — Ha figyeli magát az ember, akkor apró jelekből megtudja, mikor kezd megemelkedni az elviselhetőség határáig a stressz. Sokan nem törődnek magukkal, így a határt átlépve „robbanások” jelzik a telítettséget, illetve az elfojtott belső feszültségek egészségkárosodáshoz vezethetnek. A legjobb „gyógyszer” természetesen itt is a megelőzés! Prantner Mónika: — Minél tovább tart az ártalmas stresszes állapot, annál veszélyesebb következményekkel kell számolni. Aki nem tud kellően magára figyelni, az legalább vegye észre azokat a jelzéseket, amiket az embertársai küldenek. A feszült helyzeteket minden esetben lereagáljuk, így a kétirányú kommunikáció nagyon fontos. Rendkívül hasznos a tükrözött információ felismerése és feldolgozása. — A tudatos életvitelhez időnként célszerű kívülről áttekinteni, mit, miért és hogyan is teszünk. Érdemes foglalkozni saját lelkünk ápolásával? Szabó József: — Egy kétezer éves jogi tanács jutott eszembe .Telkünket szoktassuk le az öntükrözésről, a magába zártságról és arról, hogy megvesse és magára hagyja a testünket! Fűzzük szorosabbra a testünk és a lelkünk együttműködését!” Úgy gondolom, ezek az intelmek a mai kor embere számára is megfontolandók. A nyugalommal az egyensúlyra figyelve a lelki békét meg tudjuk teremteni. Semmi különlegesség nincs ebben, csak önmagunkra vagyunk utalva. Mindig vállaljuk fel magunkat. Prantner Mónika: — Saját lelkünk ápolását sem szabad túlzásba vinni, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. A szélsőségek kerülése fontos tanács. Aki emberekkel, gyerekekkel foglalkozik annak valamilyen szinten ismernie kell a pszichológia alapkérdéseit, de mélységeiben nem szabad kísérletezni olyannal, amiben nincs kellő gyakorlati ismeretünk. S.L. Prantner Mónika Szabó József