Atomerőmű, 2002 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2002-12-01 / 12. szám

12. oldal ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Rt. 2002. évi nyugdíjasai Az idei évben 87 munkatársunk - több évtizedes munkaviszonnyal a háta mögött - tette le a szerszámait a satupadra, állt fel a számítógéptől, hogy felelősségteljes munkájuktól felmentve megkezdjék a megérde­melt pihenésüket. (18 fő öregségi, 11 fő előrehozott öregségi, 4 fő korked­vezményes öregségi, 4 fő rokkantsá­gi, valamint 50 fő korengedményes nyugdíjasunk volt idén.) Szinte hagyománnyá vált, hogy a munkahelyi kollektívák a nyugdíjba vonuló munkatársaikat kellő tisztelet­tel, szeretettel köszöntsék, ajándékkal kedveskedjenek. Könnyes szemmel, meleg baráti öleléssel búcsúznak. Koc­cintás közben felszínre kerülnek a 10- 20 évnyi közös emlékek. A múltra vis­­­szatekintve az idő mindent megszépít. Valamennyien emelt fővel kezdhe­tik meg a nyugdíjas éveiket. Sikerek­ben gazdag évtizedeket hagytak ma­guk mögött. Az ő munkájuknak is kö­szönhető, hogy a Paksi Atomerőmű szinte kezdettől fogva világviszony­latban is kimagasló eredményt ért el. Köszönet érte! Nyugdíjasainknak nyugodt, boldog hosszú éveket, jó egészséget kívánunk! Nyugdíjba vonult munkatársaink (Név, PA Rt. év, össz. munkaviszony) Erős Imre (25, 45); Ábrahám Gyula (17, 42); Steiner Endre (16, 40); Paczolay Sándorné (16, 40); Akkermann János (16, 40); Szakál Gábor (19, 36); Major Ferenc (25, 35); Zuschlag János (12, 31); Vajda Sándor (24, 35); Mumyák László (23, 37); Vidi Ferenc (24, 37); Töreki Győző (24, 37); Tartó János (17, 38); Gombos András (16, 40); Szomor Péter (13, 41); Berger Vince (16,37); Lovász Sándor (22, 40) ; Forster György (21, 39); Kiss József (23, 38); Tokaji Tibor (23, 45); Pápista László (22, 36); Peltzer Tibor (15, 35); Kovács János (20, 39); Tóth Vendel (26, 41) ; Főglein Antal (23, 37); Hermész La­jos (25, 36); Bőhm János (19, 35); Papp József (16, 36); Szigetfalvi Zoltán (20, 37) ; Sztrida Ferenc (23, 42); Bakos Fe­renc (21, 35); Balatoni Sándor (24, 35); Fekete Sándor (20, 37); Martincsek Ti­bor (22, 36); Szinger Imre (21, 36); Vá­mos Gáborné (25, 35); Balczer Gyula (20, 36); Bozor Imre (21, 38); Czakó Já­nos (23, 31); Németh András (26, 37); Bodó Ágoston (25, 40); Hajdú Sándor (23, 40); Pászti Gyula (24, 40); Sós Jó­zsef (24,39); Mach János (20,36); Antus Imre (24, 37); Bagdy Mihály (21, 35); Cseh László (21, 36); Dobi Béláné (24, 38) ; dr. Páli Etelka (26, 38); Fahrpasz György (23, 37); Golácz József (15, 31); Gyöngyösi Ferenc (20, 35); Hídvégi László (21, 34); Jobbágy Lajos (21, 39); Kerekes Gyula (21, 41); Kovács János (23, 39); Kővári Istvánná (25, 37); Krasznavölgyi István (20, 34); Kunner Mihály (24, 39); Lovas László (20, 35); Malcsik János (22, 37); Szanyi Nagy Já­nos (23, 39); Szigeti József (20, 37); Sztrida Ferencné (23, 40); Fadgyas Ilona (23, 39); Lacza Ferenc (18, 36); Dervadelin László (18, 38); Kovács Ist­ván (19, 37); Link Antal (18, 37); Lung János (16, 36); Papp László (19, 38); Pásztor János (17, 39); Schamer János (13, 35); Schmél Jakab (17, 37); Sütkei József (17, 37); Takács József (19, 35); Vilk József (13, 41); Wiedermann Ferenc (13,37); Gyimesi Rudolf (17,47); Szabó József (18, 40); Váradi János (15, 43); Kiss Ferenc (22, 26); Nagypálné R. Ilona (14,22); Rauch Erzsébet (19,32); Schmidt Pál (23, 34); Méhn Tamás (20, 36). A tárgy­évben október 31 -ig bezáró­lag 124 fő nyert felvételt a Paksi Atomerőmű Rt.-hez. Bízunk abban, hogy az újonnan felvett munkatár­sak szakmai tudásukkal, szorgal­mukkal, elkötelezettségükkel méltó utóddá válnak. MJ. Bravúros orlandói szereplés Világverő paksi kommandósok Második alkalommal vehetett részt a paksi Neutron Beavatkozó Osz­tály azon a megméretésen, melyre a földkerekség legjobb különleges egységei kapnak indulási jogot. A dr. Lengyel Róbert parancsnoksá­ga alá tartozó rendőrszakasz tavaly az Egyesült Államokban történt terrortámadás miatt nem szerepel­hetett a viadalon, ám nevüket nem felejtették el. Nehéz is lett volna, hiszen 2000- ben első külföldi csapatként állhattak dobogóra. Az évente Orlandóban megrendezett ötnapos, igencsak kime­rítő sorozat minden napján egy-egy versenyszámot bonyolítanak le. A programban túszmentés, toronyház­­akció, kombinált küzdelem és sebe­­sültszabadítás kap helyet, ám ezeknél is népszerűbb, nagyobb nimbusszal büszkélkedő az akadálypálya. Míg a többi „csata” fél napot vesz igénybe, ez nyolcórás elfoglaltságot biztosít a résztvevőknek. Itt nyerni a legna­gyobb teljesítmény, a legfényesebb si­ker. A szervezők nem véletlenül teszik az utolsó napra ezt a feladatot, tudják, ez vonzza a legnagyobb közönséget is. Két éve Los Angeles, Orlando, Paks volt a sorrend, idén aztán „fejre állt” a dobogó. A Farsang János csa­patvezető, Felhősi László, Házi Géza, Kéri Zoltán, Kolep János és Major Csaba alkotta osztag mindenkit maga mögé utasított. Az őket követő leg­jobb külföldi brigád Svédországból érkezett­­ és tizenharmadikként zárt... Sikerült hát elorozni az ízig-vé­rig profi hazai kommandósok orra elől a bajnoki címet. És hogy mekko­ra meglepetés volt a mieink győzel­me, arról elég, ha azt mondjuk: a nyertes jutalma egy olyan, optikai irányzékkal felszerelt gránátlövő volt, melyet az Újvilágban már régóta rendszerbe állítottak. A korszerű fegy­vert hazai kézbe szánták tehát, senki sem gondolta volna, hogy valakik el­csenik. Mikor aztán átadták a paksiak­nak, kiderült: nem lehet az övék, mert a magyar rendelkezések használatát nem engedélyezik. Le kellett hát mon­dani a díjról, cserébe mind a hat paksi rendőr háromszáz dollár értékű fegy­vertartozékot kapott jutalmul. A csapat eredménye mellett min­denképpen meg kell említeni Kéri Zoltán szenzációs egyéni teljesítmé­nyét, aki a negyvenhat fős mezőny­ben másodikként zárt. Jövőre - ha minden jól alakul - a Neutron szeretné megvédeni elsősé­gét. Hihetetlenül nehéz lesz: most már mindenki őket akarja legyőzni. Honlap: www.ocso.com Vöröss Endre A győztes osztag Remek hangulat jellemezte a Herman Ot­tó Általános Iskola november 29-én meg­rendezett, immár hagyományosnak számí­tó gálaműsorát, melynek a Városi Művelő­dési Központ színházterme adott otthont. Az iskola 1996-os névfelvétele óta min­den évben egyszer műsorral köszöni meg a szülőknek mindazt a támogatást, mely az adók egy százalékának felajánlásából fo­lyik be. Idén ez az összeg meghaladta az 1,1 millió forintot. A nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség a két és fél órás prog­ram során jó érzékkel kiválasztott kísérőze­nék mellett szívből jövő, aranyos műsor­számoknak, egyéni illetve csoportos fellé­péseknek tapsolhatott. A programban az is­kola összes osztálya színpadra lépett, ös­szesen huszonhárom produkcióval szóra­koztatva a hálás nézőket. -ve- 2002. december Göm - TÜKÖP Híres emberek „hatalmas” mondásai a Tudomány Napja kapcsán Tudósok, szakemberek előrejelzései: • Lord Kelvin azt állította 1895- ben: „A levegőnél nehezebb repülő szerkezetet építeni lehetetlen.” • Albert Einstein nyilatkozta 1932- ben: „A legkisebb jel sem mutat arra, hogy a nukleáris energia bármikor is elérhető lesz az ember számára.” • Thomas Watson, IBM szekértője, 1943-ben úgy látta: „A világpiacon maximum 4-5 elektronikus számító­gépet lehet majd eladni.” • Nem is olyan régen, 1977-ben Ken Olsen a DEC szakembere azt ter­jesztette: „Egy magánembernek semmi oka sincs arra, hogy számító­gépet tartson.” Eötvös Loránd, a nagy magyar fizi­kus egy szigorlaton a jelölt kezébe adott egy távcsövet.­­ Tessék ezt megvizsgálni! Milyen távcső ez? A vizsgázó kihúzta a távcsövet, alapo­san nézegette, a szeméhez illesztette, majd udvariasan szólt: - Ez egy nagyon kitűnő távcső, ta­nár úr... Niels Bohr, a század egyik legjelen­tősebb fizikusa fiatal korában az egyetemi futballcsapat kapusa volt. Professzora csodálkozva konstatálta, hogy a tudományokban már akkor is kiváló fiatalember nyúllábat visz magával a kapuba. - Nem értem, barátom - mondta a fejét csóválva -, ön tudós ember lété­re hisz abban, hogy ez szerencsét hoz? - Én nem hiszek - felelte Bohr. - De azt mondják, akkor is szerencsét hoz. Sir Arthur Eddington, a híres angol csillagász, fizikus és matema­tikus volt az első, aki 1919-ben kí­sérleti bizonyítékot szolgáltatott Einstein relativitáselméletének alá­támasztására. Egyszer interjút adott egy újságírónak, aki az alábbi kije­lentést tette: - Úgy tudom, maga egyike annak a három embernek, aki érti Einstein elméletét. Eddington ezt hallva furcsa arcot vágott és el­gondolkodott. A riporter aggódva kérdezte:­­ Mi baj van? - Ó semmi, csak azon gondolko­dom, vajon ki lehet a harmadik? Baross Gábor miniszter előtt az egyik tanácsadója, aki féltette őt a sok munkától Goethe egy híres mon­dását idézte: „A nagy szellemek megkövetelik a nagy szórakozást is és aki igazán mulatni nem tud, az dolgozni sem tud igazán.” Baross így felelet:­­ Igaz, Goethe is volt miniszter, de nem a magyar közlekedési ügyek minisztere volt. Kezdte volna olyan körülmények között mint én, tudom, hogy nem pi­hent volna! Vagy ha igen, akkor so­hasem írta volna meg Faustot. Bill Gates tanácsa. Egy utazáson vesz részt Bill Gates - a Windows atyja -, a szoftveres matematikus és a hardveres mérnök kollégájával. Az autójuk az országút közepén hirtelen felmondja a szolgálatot. Megszólal a hardveres: - „Szerin­tem kifogyott a benzin, ha megtanko­lunk a csomagtartóban lévő benzin­kannából, akkor folytathatjuk az uta­zást. Erre a szoftveres: - „Szerintem írjuk át a mai programot!” Mire Bill Gates: - „Szerintem szálljunk ki, majd szálljunk vissza!” Robert Czingely és a számítógép Az autó és a számítógép kapcsola­táról Robert Cringely így nyilatko­zott: „Ha az autók ugyanúgy fejlőd­nének, mint a számítógépek, akkor egy Rolls-Royce ma száz dollárba kerülne, másfélmillió kilométert ten­ne meg négy liter benzinnel, és évente egyszer felrobbanna, min­denkit megölve maga körül.” Stefányi Imre. Egy örök igazság: -„Az áram alatti szakaszokó nyitását az ember, életében csak egyszer tud­ja elvégezni.” Pungor Ernő. És egy találós kérdés a szeretett professzor úrtól: - Miért nem volt a királyoknak aranybilijük? - Mert a királyvíz oldja az aranyat! Pungor Ernőtől származik az aláb­bi megállapítás is, mi­szerint a jó elő­adásnak három komponense van: - 1. Legyen a fele teljesen érthetetlen, hogy azt higgyék, az előadó nagyon okos. - 2. Legyen majdnem fele ért­hető, hogy azt higgyék a hallgatók, ők is értik.­­ 3. Maradék pár száza­lékban legyen humor, hogy az alvók is felébredjenek. Sipos László Cseri László (1956-2002) Hosszantartó gyógyíthatat­lan betegségben 2002. szep­tember 30-án, a szekszárdi kórházban elhunyt Cseri László (Beszerzési Osztály). Valamennyien tudtuk, hogy milyen súlyos beteg. Időnként még megjelent munkahelyén. Kollégái, munkatársai bíztatták, reménykedve a gyógyulásban. Később rendsze­ressé vált a kórházi kezelés. Cseri László 1983. március 29-én került a Paksi Atomerőmű Vállalat­hoz, anyaggazdálkodói beosztásba. Hogyan végezte a mindenkori munkáját, a rábízott feladatokat? Erre a kérdésre a Beszerzési Osztály veze­tője az elhunyt kollégáról az alábbia­kat mondta el: „Laci munkájában pontos, megbízható volt. Környezete barátságos, halk szavú kol­légának ismerte meg.” Sok-sok műtét után 2001. december 6-val rok­kant nyugdíjas lett. 2002. október 25-én Cse­ri László hamvait Pakson, a Fehérvári úti temetőben he­lyezték el. Gyászolja őt szerető felesége Ibo­lya, akivel 25 évig éltek boldog há­zasságban. Szerető felnőtt lánya, Krisztina. Édesanyja, édesapja, ke­resztanyja, anyósa, apósa, Laci só­gora és családja. Rokonok, barátok, kollégák, munkatársai és ismerősök. Nyugodjék békében! MJ.

Next