Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

4. oldal Kaiser János és neje, Apáti Eszter december 11- én ünnepelték házasságuk 50. évfordulóját. Mindketten az atomerőműben dolgoztak, János bácsi a VERTESZ-nél, onnan ment nyugdíjba 1979-ben. Eszter néni a Paksi Atomerőmű Vállalat anyagvizsgáló labor­jában dolgozott, és 1991-ben lett nyugdíjas. A fél évszázados házassági évforduló­juk alkalmából, kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel köszönti családja, lá­nyuk és vejük, unokájuk, unokavejük és dédunokájuk. Jó erőt, egészséget, és egyben kellemes karácsonyt kívánnak. Természetesen ugyan­ezt kívánja szerkesztőségünk is. éve együtt Kopjafát állítottak Teller Ede emlékére T­ápiószentmártonban Kocsi János Kincsem Parkjában 2004. no­vember 13-án kopjafát avattak Teller Ede em­lékére. Az Attila-domb tövé­nél kopjafák állítására kialakított emlékhelyen 12 kopjafának van hely. Ezekből korábban há­rom volt foglalt. Egy kopjafa a település név­adója, Szent Márton ne­vét őrzi, egy másik a Magyarok Világszövetsége konferen­ciájára emlékeztet, a harmadikon Marx György profes­­­szor nevét olvashatjuk. (Az Attila-dombhoz fű­ződő hitek és hiedelmek többször odavonzották Marx professzort.) A negyedik hely Teller Ede kopjafájáé lett. Az avatáson Teller Ede magyarországi tisz­telőinek egy szűk cso­portja vett részt. Az ava­tóbeszédet a zuhogó esőben Kováts Balázs mondta, majd Kocsi úr leplezte le a kopjafát, végül az emlékezés koszorúit helyez­ték el a jelenlévők. Rósa Géza Madi Kovács János, a paksi tűzkatasztrófák megállítója A tűzoltóság történetével, a települé­si tűzoltóegyletek létrejöttével kap­csolatban számos alkalommal vég­zett kutatómunkát, és jelentetett meg kiadványt Csőglei István ny. tv. ezredes, a Tolna Megyei Tűzoltószövetség örökös tiszteletbeli elnöke. Leg­utóbb a paksi tűzoltóegylet megalakítójának nyomába eredt. Levéltári adatok alapján készítette el a „Mádi Kovács János, a paksi tűzkatasztrófák meg­állítója” címet viselő tűzol­tó-történeti írását. M. Kovács János (1839-1907) pak­si földbirtokos volt. Nagy hatást tett rá az 1869 februárjában kitört, hatalmas pusztítást végző tűzvész, és voltak is­meretei arról is, hogy a település ko­rábban többször vált a tűz martaléká­vá. Külföldi útjainak tapasztalatai alapján, és gróf Széchényi Ödönnek, a magyar tűzoltóság megteremtőjének tevékenysége láttán arra az elhatáro­zásra jutott, hogy tűzoltóegyletet hoz létre Pakson. Gondoskodott a tárgyi és személyi feltételekről. A Magyar Királyi Belügyminisztérium 1874. február 11-én jóváhagyta a Paksi Ön­kéntes Tűzoltó Egylet alapszabályát. „Mivel a katasztrófákat akkor a tüzek idézték elő, ezért nyugodtan mond­hatjuk, hogy Pakson ő volt az első, aki jelentős lépéseket tett a ka­tasztrófák megállítására” - írja Csőglei István Mádi Kovács Jánosról. Jövőre Pakson több olyan eseményre kerül sor, mely az első paksi tűzoltóegylet megalakítójának, M. Ko­vács Jánosnak a nevéhez fű­ződik. A Hivatásos Önkor­mányzati Tűzoltóság lakta­nyája felveszi nevét, és em­lékére a városi tűzoltólaktanya előtt szobrot állítanak. A helyi „Együtt a ka­tasztrófavédelemért” Közalapítvány Mádi Kovács Jánosról elnevezett díj alapítását tervezi, mellyel a katasztró­fák elleni védekezésben kiemelkedő tevékenységet végzők munkáját kíván­ja értékelni, jutalmazni. Mádi Kovács János munkássága követendő példa. „Egy mindnyájun­kért és mindnyájan egyért” jelmonda­ta manapság is megállja helyét, és a ma tűzoltói ennek szellemében csele­kednek. Lovásziné Anna Madi Kovács János ATOMERŐMŰ VII. Paksi Országos Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivál 2004. november 20-án Pakson, a Városi Művelődési Központban ke­rült megrendezésre az immár VII. Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivál. Az idei fesztivál rockosabb hang­vételű volt, mint az eddigiek. Mind­emellett tucatnyi tehetséges zenekar számára adott lehetőséget arra, hogy megmutassa tehetségét, és szakértő zsűri értékelésével a tarsolyában foly­tassa a muzsikálást. Az ország minden szegletéből ér­keztek fellépők a fesztiválra. Har­minckilenc együttes jelentkezett, az előzsűrizés után tizenhatan kap­tak fellépési lehetőséget. A rendező - a paksi Művészete­kért Egyesület - csak olyan zene­karok jelentkezését fogadta el, ame­lyeknek nincs lemezkiadó céggel szerződésük, lemezt legfeljebb csak szerzői kiadásban jelentettek meg. Hagyomány, hogy az előző évek dobogósai újra eljönnek. A városi művelődési központ falai már dél­előtt beleremegtek néhány akkord­ba, a zenekarok hangoltak, próbál­tak, majd délután fél kettőtől egy­mást követték a színpadon. A megnyitón Berki Tamás, a zsűri el­nöke azt emelte ki: a paksi az egyetlen olyan fesztivál, amely nem a „pénzcsi­­nálásról”, hanem arról szól, hogy a fia­tal zenekarok lehetőséget, útmutatást kapjanak. Ruff Ferenc rendező - Művészete­kért Egyesület elnöke, Városi Művé­szeti Iskola gitártanára - elmondta: „A fesztiválunk célja kettős: egyrészt színvonalas zenei programot biztosí­tani a paksi és Paks környéki fiatalok számára, másrészt lehetőséget adni te­hetséges amatőr zenekaroknak a nagyközönség, illetve értő, kritikus bírálók előtti megmérettetésre, tapasz­talatszerzésre.” Az I. Amatőr Pop-Rock-Jazz Feszti­vál 1998. november 14-én került meg­rendezésre. Már ekkor is nagy volt az érdeklődés, kö­zel 30 zenekar lé­pett színpadra. Ez a szám évről évre csak nőtt. Ma már előzsűrizéssel csak a legkiforrottabb zenekarokat tudjuk színpadra engedni. A fesztiválunk híre a határokon túlra is eljutott, ahonnan már több alkalommal érkeztek zenekarok. A fiatal, amatőr zenészek a szakma nagyjaitól, mint a zsűri tagjaitól kap­nak útmutatást. A zsűri tagjai, akik a szakma ismert és elismert képviselői, évről évre ál­landók:­­ Berki Tamás, Liszt Ferenc Zene­­művészeti Egyetem és a Kőbányai Könnyűzenei Szakiskola tanára - Papp Gyula, egykori Dinamit, Skorpió stb. együttes tagja és számos rockopera szerzője - Sárdy Barbara, a Mother Funker együttes énekese - Hartmann József, a paksi Városi Mű­vészeti Iskola igaz­gatója. Az idei sereg­szemle összessé­gében rockosabb volt a korábbiak­nál, e műfajnak is a kemény­ebbj­ét képviselte a legtöbb zenekar. A fellépők fele ugyanis heavy metál zenekar volt. Ezek pro­dukciójának színvonala azon­ban a zsűri szerint hagyott kí­vánni valót maga után, ezért a populárisabb műfajok képvi­selői vitték el a pálmát. Az első a jazz-zenét játszó, tavalyi második helyezett bu­dapesti Mizarr együttes lett, tagjai pedig begyűjtötték szinte az összes különdíjat, elvitték a legjobb dobosnak, gitárosnak, szerzőnek, zongoristának járó díjat. Második díjat a Gravefruit kapta. Ők is populáris műfajt képviselnek, zenéjüket funky-s, rapes elemek szí­nesítik. A fesztivál harmadik helyezettje egy hazai jazz-rock csapat, a Chame­leon Group lett. Wollner Pál Megnyílt a Hotel Orchidea termálfürdője Ünnepélyes megnyitóval november 18-án, délután átadták rendelteté­sének a tengelici Hotel Orchidea termálfürdőjét. A mintegy negyedmilliárdos beru­házás nem egészen egynegyede álla­mi támogatásból jött létre, de a meg­valósulást segítette a Budapest Bank és a Regionális Fejlesztési Tanács is. A megnyitón tartott sajtótájékozta­tón Dömény Zoltán tulajdonostárs Pál­mai István nevében köszöntötte a megjelenteket, majd elmondta: a léte­sítmény szép kivitele, a bonyolult épí­tészeti megoldások részben a pécsi ter­vezőiroda, részben pedig a Batu Kft. munkáját dicsérik. A beruházás márci­us 10-én indult, a 800 négyzetméteres létesítmény egy nagy úszómedencét, egy termálmedencét és egy gyermekmedencét, továbbá finn szaunát, fény- és aroma­­terápiás lehetőségeket és szo­láriumot foglal magában. Dömény Zoltán szólt arról is, hogy a termálfürdő nem­csak a szálló vendégeinek áll a rendelkezés­ére, a für­dőbe napi és heti jegyet is lehet venni, valamint ne­gyedéves bérlet is váltható. A megnyitón Erős András, a Tolna Megyei Közgyűlés Gazdasági Bizott­ságának elnöke gratulált az új létesít­ményhez. WP Jubileumi kiadvány A hagyományokhoz híven idén ős­­szel ismét megjelent a Tolna megyei alkotók antológiája, sorban a tizedik. A jubileumi kötet, a Kézjegy 10., Gáti Mariann illusztrációival készült. A Tolnai Tollforgatók Klub­ja 1993 tavaszán alakult, és 1995-ban már kiadták első gyűjteményüket, melyet min­den évben újabb és újabb kö­tet követett. Az egyesület nyi­tott mindenki előtt. Örömmel várják soraikba az új tagokat, és adják meg számukra a lehe­tőséget, hogy az antológián keresztül a nyilvánosság felé bemutat­kozzanak. A Kézjegy 10. című kiad­vány 42 alkotó munkáját mutatja be, verset, prózát, tartalmas gondolatokat, különböző hangulatú papírra vetett ér­zéseket. Éppen ezért érdekes, sokszínűségében gazdag a kiadvány. Az alkotók többsé­ge hűséges szerzői az alko­tásnak többüket ismerősként üdvözölhetjük a könyvben, így az atomerőmű két mun­katársát is. Sipos László ve­­zetőmérnök Gondolatok a Magyar Kultúra Napján c. írásával. Gyöngyösi Ferenc rendszer­mérnök rímbe szedett verssoraival ör­vendezteti meg benne az olvasót. „Magasra emelő, könnyű légáram­latokat és türelmet, kitartást kívánok a rajban repülőknek. Olvasói, kriti­kusi figyelmet, nagylelkű közösségi és magántámogatókat, s persze ez­után is sok vidám együttlétet. És hi­tet, hogy a zúzmarás hétköznapokon is figyelni tudjanak egymásra, s hogy tudják: életünk több a mindenkori itt­létnél...” - írja a kötet előszavában Szíjártó István. Aki kézbe veszi az antológiát, beleolvas a sorokba, igen kalandos utazást tehet egy olyan vi­lágban, melyet 42 alkotó kínál szá­mára. Lovásziné Anna 2004. december Erdélyi tájakon barangoltunk Amolyan karácsonyi ajándéknak szánta a kalocsai művelődési köz­pont szervezőgárdája azt a képző­­művészeti kiállítást, amely majd egy hónapon át volt látható a Váro­si Galériában. Bőséges volt az idei ősz termése: Kovács Gyula Kalocsáról elszárma­zott fotóművész, majd a Pécs-Bara­nya Művészeinek Társasága, utóbb pedig a százhalombattai Takács Galé­ria mutatta be erdélyi ihletésű alkotá­sait. Az igényes művé­szet iránt fogékony és érzékeny helyi közön­ség a Szülőföldem, Er­dély-Az Erdélyi Képző­művészet Tükre című tárlatnak köszönhetően bepillantást nyerhetett az erdélyi képzőművé­szet elmúlt másfél év­századába. Aki már járt Erdélyben, annak isme­rősen hat a magasztos székelykapu, a szejkei táj, a békés er­dő széle, a magányos boglya. Látjuk, elképzeljük, átérezzük a szellő rezdü­lését, a széna illatát, a napfényben fürdőző mező szépségét. Befogadó, kiteljesedő, egy­szersmind hiány­pótló kiállítást lát­hatott tehát majd’ egy hónapon át a művészetszerető és -pártoló közönség. Takács Péter mű­gyűjtő, galériatulaj­donos megnyitóbe­szédében kitért arra, hogy ez elmúlt évti­zedekben az erdélyi képzőművészet szin­te teljesen kikopott a magyarországi pa­lettáról, s emiatt a kö­zönség nem ismeri (nem ismerheti!) az ottani művészeti tö­rekvéseket. Ezt az űrt igyekszik betölteni a százhalombattai galé­ria, egyszersmind fel­villantani az elmúlt százötven év legfonto­sabb irányzatait. A megnyitón Sztan­­kovics Mariann és barátai kalotaszegi dallamokat adtak elő, a hamisítatlan, erdélyi hangulatot pedig Bagó Melin­da és Molnár Gábor pergő tánca tett teljessé. Miklós Imre

Next