Atomerőmű, 2004 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2004-12-01 / 12. szám

2004. december ATOMERŐMŰ Csordás Jenő osztályvezető A Munka- és Tűzvédel­mi Osztály munkaválla­lóival és tevékenységével sokan találkozhatunk az atomerőműben. Talán azzal sem árulunk el sok újdonságot, hogy az osz­tály a Munkavédelmi Csoportból, a Tűzvédel­mi Csoportból és az Emelőgépfelügyeleti Csoportból áll. A Munkavédelmi Csoport a munkabiztonsággal, a Tűzvédelmi Csoport a tűzmegelő­zéssel foglalkozik, az Emelőgép­felügyeleti Csoport munkája eme­lőgép-technológiák felülvizsgálatá­ból, az emelések helyszíni ellenőr­zéséből áll. A munkavédelem ko­rábbi megítéléséről, a szükséges szemléletváltásról Csordás Jenő osztályvezetőt kérdeztem. - Mióta dolgozol ezen a területen? - A társasághoz 1983. február 21- én kerültem, a Reaktor Osztályon kezdtem dolgozni először mint önál­ló mérnök, aztán mint primer köri technológus, majd mint technológia­vezető. Osztályvezetőként jöttem el a Reaktor Osztályról 1997-ben. Szakmérnöki képzésre 1994-ben je­lentkeztem, ezt az akkori főnököm, Radnóti István támogatta, mivel szükség volt a munkavédelemben képzett dolgozóra. Nem sokkal az­előtt, hogy befejeztem a szakmérnö­kit, megkeresett az akkori vezérigaz­gató, hogy legyek a Munka- és Tűz­védelmi Osztály vezetője. 1997. ja­nuár 1-jétől vagyok tehát az osztá­lyon. Közben megtanultam a szakma gyakorlati részét is, mert az iskola­­rendszerű képzés csak elméleti ala­pokat ad, és ez a munka főként gya­korlati jellegű. - Mi jut általában az emberek eszébe, ha meghallják a munkavéde­lem szót? - Az osztály tevékenységének be­mutatásához szükség van egy olyan áttekintésre, amely választ ad arra, hogy mit jelentett a munkavédelem korábban. Aki régebb óta foglalkozik munkavédelemmel, az tudja, hogy ez a tevékenység a szakszervezeti mun­kából nőtt ki. A munkavédelem terén nem volt iskolarendszerű képzés, így a szakmai ismeretek hiánya rányom­ta a bélyegét a terület elfo­gadottságára is. Ebből kö­vetkezően a társasági megítélése a munkavéde­lemnek meglehetősen pe­joratív volt. - Hogyan változott az­óta ezen tevékenység meg­ítélése? - Az uniós csatlakozás óta a tevékenység megíté­lése kezd felértékelődni. A munkavédelem mint szakma rend­kívül összetett, hiszen minden alap­szakmához kell valamennyit érteni, a villamos biztonságtól kezdve a fog­lalkozás-egészségügyig, a veszélyes anyagok kezeléséig. Az elfogadottsá­got az is erősíti, hogy az utóbbi évek­ben már van nappali oktatás is ebben a szakmában, emellett folyik poszt­graduális képzés is.­­ Szükség van-e szemléletváltásra a PA Rt.-nál ezen a területen? - A munkavédelem tevékenysége és megítélése sok esetben téves. Ha valamilyen munkavédelmi hiányos­ságot tapasztal valaki az üzemi terü­leten, rögtön a munkavédelmet vonja felelősségre, hogy intézkedjen a fel­tárt hiányosságokkal kapcsolatban. A munkavédelemnek nem ez a felada­ta. Minden vezető és minden beosz­tott felelős a munkabiztonságért. Ezt szeretnénk tudatosítani. Azt szeret­nénk, ha a mi munkánk nem elsősor­ban ellenőrzésekből állna, hanem olyan jellegű támogatást tudnánk nyújtani a karbantartó-üzemviteli te­rületeken, amely a munkát segíti, és ezáltal a munkabalesetek elkerülhe­tővé válnak. Ez tudati átformálást igényel a mi részünkről és a partne­reink részéről is. Ez több-kevesebb sikerrel működni fog. - Van különleges jellemzője a munkavédelemnek egy veszélyes üzemben? - Egy atomerőműben annyiban más a munkavédelem, hogy mint minden tevékenységnél, itt is szigo­rúbbak a követelmények egyrészt a dokumentációs háttérre, másrészt a munka előkészítettségére vagy a munkavégzésre magára vonatkozó­an. Ilyen értelemben talán nagyobb odafigyelést igényel. Egyébként nincs külön munkavédelmi követel­mény az atomerőművekre vonatko­zóan, ez ugyanaz, mint bármilyen más intézményben. - A tűzvédelem és az emelőgép-fel­ügyelet terén milyen teendőitek van­nak? - A tűzvédelem területén tűzmeg­előzéssel foglalkozunk zömében. Itt a tevékenységünk javarészt ellenőr­zésből áll. Az érintett partnereknél annak a tudatosítása a cél, hogy a te­rületükön a tűzvédelemért, a tűzvé­delmi eszközök üzemkészen tartásá­ért ők felelnek. Ez mindenkinek a sa­ját feladata. Az emelőgép-felügyelet a munka­­biztonság speciális ága. A felügyele­tet tekintve az Országos Munkabiz­tonsági és Munkaügyi Főfelügyelet által ellenőrzött területhez tartozik. Jelentős szerepet kap azért, mert az atomerőművi emelési műveletek ve­szélyesnek minősíthetőek, így az emelőgép-felügyeleti csoport - az Országos Atomenergia Hivatal Nuk­leáris Biztonsági Igazgatóságtól át­ruházott ellenőrzési jogköréből adó­dóan - a nehézteher-emeléseken, az üzemanyag-mozgatásokon helyszíni felügyeletet biztosít. A karbantartási és üzemviteli emelési tevékenysége­ket csak érvényes emelési technoló­giák alapján lehet végezni; ezek fe­lülvizsgálata és ellenőrzése szintén a csoport feladata. - Egyedi módon jelent meg egy kiskönyvetek, de a plakátok, sőt az oktatófilm is formabontó. - Ezek mind a szemléletváltást tükrözik, amelyet tudatosítani szeret­nénk. A könnyed forma annak érde­kében készült, hogy az emberek fo­gékonyabbak legyenek a mondani­valóra. A humoros forma ellenére az üzenet nagyon fontos. Minden érin­tett munkavállaló felelős a munka­­biztonságért, vagy mint végrehajtó, vagy mint vezető.­­ Családtagjaid mivel foglalkoz­nak? - Feleségem tanárnő, de nem dol­gozik a szakmájában, vállalkozó volt. A három nagyfiam már végzett, az egyik képzőművész-újságíró, a középső rendőr, a legkisebb a köz­gazdaságtudományi egyetemen vég­zett, és egy kétéves ösztöndíjjal Franciaországban tanul.­­ Köszönöm a beszélgetést! Varga Józsefné Az emelőgép-felügyelő csoport ve­zetője, Németországban végezte el a műszaki főiskolát, majd a jövendő férje iránti sze­relem hozta Paksra 1979. január 8-án. - Hogyan sikerült állást kapnia? - Az akkori PAV-hoz szerettem volna kerülni, de Lajkó úr, az akkori sze­mélyzetis azt mondta, nő­ket csak mint feleségeket foglalkoztatnak, és azt ta­nácsolta keressek valamelyik kivite­lező cégnél munkát. Az első épület, amelybe bemen­tem, az ERBE volt. A titkárságon el­mondtam, hogy gyártástechnológus üzemmérnök vagyok, jól beszélek németül, és darukkal is foglalkoz­tam. Erre azt mondták: engem vár­tak. Azonnal felvettek, mert már ak­kor várták a Németországból érkező 16 fős darus csapatot, akik a daruk telepítését végezték. - Végül mégis erőműves lett. - Igen, mert 1985-ben átvett ben­nünket a PAV, így ez az álmom is tel­jesült. Maradtam a beruházási igaz­gatóságon, majd ennek megszűnte után az emelőgép-felügyeletre kerül­tem, amely az MBO-nak volt egy csoportja. Közben rájöttek, hogy az emelőgép-felügyelet a munkavéde­lem egy része, és hozzá­csatoltak a munka- és tűz­védelmi osztályhoz. A fő­nökeim ösztönzésére el­végeztem a Műegyete­men a munkavédelmi szakmérnökit, és azóta úgy kezelem az emelő­gép-felügyeletet, mint a munkavédelem egy szele­tét, így most nagyobb rá­látásom van a területre, és munkavédészként is tevé­kenykedtem.­­ Legyen szíves bemutatni az eme­lőgép-felügyeletet!­­ Az atomerőmű területén 750 emelőgép üzemel, amelyben vannak egyszerű macskák, nagy daruk és emelővillás targoncák. Targoncából például 37 db üzemel. A csoport munkája felöleli az eme­lőgépek gondolatbani megszületésé­től a selejtezésig tartó minden fajta műveletének felügyeletét. Amikor egy osztályon felmerül annak az igé­nye, hogy emelőgépet kellene telepí­teni, bennünket már akkor bevonnak a munkába. Műszaki és munkavédel­mi véleményt adunk arról, mennyire megfelelő az ő elgondolásuk. Segí­tünk a kiválasztásban, részt veszünk a gyártóművi ellenőrzésekben, segí­tünk az üzembe helyezésben, illetve mi adjuk ki az üzembe helyezési en­gedélyeket. A gépek élettartama alatt követjük a karbantartásukat, életpá­lyájukat, a felmerülő problémákban megpróbálunk segíteni, egészen a se­lejtezésig. - Vannak-e balesetek és mennyire gyakoriak? - Ahhoz képest, amennyi emelő­gép működik az üzem területén, sze­rencsére kevés baleset fordul elő. Ami bekövetkezik, az általában a technológia megszegéséből adódik. Előfordultak műszaki problémából adódó események, szerencsére nem jártak személyi sérüléssel. - Akkor itt is az ember és a gép összhangjára kell ügyelni. - Igen, és itt is az ember a gyenge pont. Egyébként szép terület az em­berekkel való foglalkozás. A gépek­hez kezelők, kötözők és irányítók tar­toznak, velük több irányból is kap­csolatba kerülünk. Először, amikor tanfolyamokat tartanak. Természete­sen a gyakorlati oktatáson és a vizs­gákon is találkozunk, és a későbbiek során felügyeljük tevékenységüket. Folytatás a következő oldalon 5. oldal Bencze János a Munkavédelmi Csoport vezetője - Elmondanád, hogy mi­vel foglalkoztok, mi tartozik a csoport feladatkörébe? - A munkavédelmi cso­port összesen 5 főből áll. Négy főelőadónk van - Foldi Antal, Hajnády György, Herczig Gábor és Makai Zoltán -, én pedig mint csoportvezető tevé­kenykedem. A munkánkhoz minden hozzátartozik, ami a társaságnál a munkavédelmet érinti és ezzel ös­­­szefüggésben áll. Ez elég sokrétű és szerteágazó feladatot jelent, kezdve az oktatásoktól és vizsgáztatásoktól a tervzsűriken át a karbantartási és kezelési utasítások véleményezésé­ig. Bejárásokon — amely kapcsolód­hat munkaterület átadásához, veszé­lyes gép üzembe helyezéséhez vagy egyéb üzembe helyezéshez - szintén részt veszünk. Vannak olyan bejárá­sok, amelyek kifejezetten munkavé­delmi tartalmúak, főként a főjavítá­sok alatt tartunk rendszeres munka­­védelmi ellenőrzéseket. Az egyéni célellenőrzéseknél a pre­venció és a munkavédelmi hiányos­ság feltárása a fő cél, ezzel a balesete­ket kívánjuk megelőzni. Ezenkívül fontos a munkahelyi paraméterek, a klíma, a zaj, a fényerősség, a por és egyéb szennyezőanyag mértékének meghatározása. Ezeket az egyszerűbb méréseket mi is el tudjuk végezni, és ebből megállapítható, hogy kell-e használni személyi védőeszközt, vagy műszaki, szervezési megoldást kell alkalmazni. Az egyéni védőeszköz ki­választása és helyes használata is na­gyon fontos. A munka világában van­nak olyan hatások, amelyek ártalma­sak a munkavállalókra. Ha a techno­lógia nem teszi lehetővé ezek megvál­toztatását, akkor a munkavállalót más módon kell megvédeni. Ilyenkor saj­nos a személyi védőeszköz használata elkerülhetetlenné válik. - Mi történik, ha mégis bekövetke­zik a baleset? - Fontos, hogyha megtörtént a sé­rülés, akkor azt megfelelő módon ki­vizsgáljuk, hiszen a tapasztalatok hoz­zásegíthetnek a későbbi munkabal­esetek elkerüléséhez. Ha nem történik baleset - de az megtörténhetett volna a „majdnem-balesetből” is születik kivizsgálási jegyzőkönyv. Ezekből adódhatnak a társaság számára olyan feladatok, amelyek szervezési, admi­nisztrációs, műszaki jellegűek - pl. egy lépcsőt át kell építeni, jelöléseket kell feltüntetni stb. ezek megvalósí­tásával lehet csökkenteni vagy meg­szüntetni a balesetveszélyt. Azokat a baleseteket, amelyekből következően a munkavállaló 3 napnál tovább tartó táppénzre ke­rül, jelentenünk kell az Országos Munkabiztonsá­gi és Munkaügyi Főfel­ügyelőség Tolna Megyei Felügyelőségének. Az egynapos baleseteket ne­gyedévente jelentjük a WANO-nak, ebből adódik az ún. WANO-mutató. - A balesetek megelő­zésének fontosságára sokféleképpen felhívjátok a figyelmet. - Igen, jelentősen növeltük a „propagandamunkát”, a Heti Hírle­vélben havonta megjelenünk, és van egy zsebben hordható könyvecskénk is, amely humorosan igyekszik tuda­tosítani lényeges munkavédelmi üzeneteket. Plakátokat is elhelyez­tünk az üzemi területen, amelyeket kedvezően fogadtak a munkaválla­lók. Az egyéni, oldott stílus oldja azt a kötöttséget, amely eddig ezt a meglehetősen „száraz” szakterületet jellemezte. Ez azért lényeges, mert így talán jobban megragad az embe­rekben a mondanivaló. Szeretnénk, ha bizonyosfajta szemléletváltás kö­vetkezne be, és minden munkaválla­ló munkakultúrájának része lenne, hogy a munkabiztonságra a lehető legnagyobb mértékben törekedjen. - Mióta dolgozol ezen a területen ? - 1989 óta végzem ezt a munkát, akkor mint munkavédelmi főelőadó kezdtem a Biztonságtechnikai Osz­tályon (így hívták korábban a szer­vezetet). Ha az elmúlt 15 évre visszatekin­tek, látható a fejlődés, mind a bal­esetek számában, mind a sérülések súlyosságában a PA Rt.-os munka­­vállalókat és az alvállalkozókat ille­tően egyaránt. Javult a felszereltség, a védőruha és a munkakultúra is. Természetesen ennek ellenére még sokat kell fejlődni. - Család, szabadidő? - Feleségem tanítónő a szekszárdi Gyakorló Általános Iskolában. Két lányunk van, az idősebb 14, a kisebb 10 éves. A szabadidőm - amennyi van - édesanyám háza körüli teendőkkel, kerti munkával telik. De szeretek fil­met nézni, színházba járni, zenét hallgatni, és kedvelem az irodalmat. Régebben eljártam tornatermi foci­ra, de mostanra ez elmaradt. A munkahelyi csapattal is gyakran rendezünk közös vacsorát, bulit, sőt többnapos kirándulásokat is. Mond­hatjuk, hogy összetartó a társaság. Bokor László Az olajiparban dolgozott, ott is tűzvédelemmel foglalkozott, majd Moszkvába került a Tűz­védelmi Mérnökképző Intézetbe. Okleveles tűz­védelmi és biztonság­­technikai mérnök, 1992- től okleveles munkavé­delmi szakmérnök. - Milyen volt a moszk­vai élet, voltatok-e nagy tüzeknél? - Mint az egyetemi kép­zéseken általában, nem a gyakorlati, hanem az elméleti képzés dominált. Mi, évfolyamonként három civil az ipar területéről a tűzoltó gyakorlati ismereteket egy előkészítő képzés keretében még itthon kaptuk meg. - Hogyan kerültél az erőműbe? - Ipari Minisztériumi ösztöndíjas­ként jártam az egyetemre, mikor az utolsó évet kezdtem, akkor a minisz­tériumban megkérdezték, van-e ked­vem Paksra menni. Volt, így ideke­rültem. - Milyen beosztásban voltál? - Tűzvédelmi előadóként kezdtem az akkori BTO-n, majd három év után váltottam. A villamos főosz­tályra kerültem biztonsági mérnöki beosztásba, és ott öt évig voltam, majd tűzvédelmi csoportvezetőként visszakerültem az MTVO-ra. - Paksra érkezésedkor a 3. blokk indulás előtt állt, gondolom részt vet­tél az ottani munkákban. - Természetesen, hi­szen az üzembe helyezé­si munkák finise kezdő­dött, és számomra volt néhány új dolog. Például az, hogy Magyarorszá­gon nem voltak atomerő­műre vonatkozó tűzvé­delmi előírások. A tűzoltóság egyedi előírásokat határozott meg. Viszont nagyon pozitív volt az akkori vezér­­igazgató, Pónya József hozzáállása. Neki volt az a mondása, hogy egy atomerőműben csak a tűztől kell fél­ni. Ezt ő nagyon komolyan vette, konkrét műszaki megoldásokat ho­zott a szakmai útjairól. Volt, amitől a tűzoltóság ódzkodott, de ennek elle­nére bevezettük. Ilyen volt például a diesel-gépházakban a halon oltók bevezetése, amelyek akkor igencsak modernnek számítottak. Ezekbe a munkákba csöppentem bele. Folytatás a következő oldalon

Next