Átváltozások, 1996 (6-7. szám)
1996 / 6. szám
Koponyám szalmakalappal - majd megfesti tán a természet; de magányom épen marad, épp, mint a természetfeletti. Vagyok, mint bármi hasonlat, melyet magához mér az idő; számít e viszontagságban semminek látszani azelőtt...? Másomra ég rá a válasz, olaj tüzében modelljeim, ecsetem éppen mit száraz, s mit hagy oda szőrmentén e kín... • És körte kör megérek, szintén olaj a napraforgókra; vásznon csakúgy, mint idekint... (Összekapar egy varjú torka.) Az éj megtelik napokkal közéjük vágyom-e: eldől, ha másnap eláll a szélvihar, s ciprusom még egyre nyújtózna... • • •