Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
pedagógia útjait megalapozni akarták, azt látjuk, hogy a tudományos pedagógia is még mindig inkább hypothetikus tételekből és spekulatív okoskodásokból kiindulva igyekezett a problémát megoldani. A gyermekhibák eredetét és kezelésüknek módját a lelki élet egyes mozzanatainak theoretikus magyarázásából igyekeztek magyarázni, ahelyett, hogy a hibákat és bűnöket és az erkölcsi élet kóros jelenségeinek okait társadalmi tények pontos kutatásából vezették volna le. így voltak pedagógusok, akik az értelem nevelésére fektették a fősúlyt és abban a hitben voltak, hogy az értelmi felvilágosítással a gyermek a jó és rossz közti különbséget belátván, a jó útra fog térni. Ez volt a philanthropisták nézete a 19. század elején. Mások az akarat gyengeségében keresték az okot, amely a gyermeket rossz útra vitte és az akarat nevelése az a cél, amely őket ettől az úttól megóvja. Ez Herbart és követőinek az álláspontja. Ismét mások az érzelmi életben keresték az erkölcsi hiányok okát és az érzelmi életnek a szép és jó iránt való fogékonyságát akarták felkelteni s a jó érzelmekkel nyomni el a rosszat. Ez volt régebben Pestalozzi és Wichera, s ma a francia Thomas tanítása. Mások viszont, így a kriminalisták jelentékeny része abban a hitben volt, hogy a testi és anyagi lét javítása, a jómód és egészség szükségkép biztosítja az erényes és erkölcsös életet. A tapasztalat, amely a gyermekhibák és bűnök életjelenségeinek elemzésével foglalkozik, bebizonyította, hogy ezek a nevelés lehetőségeiből kiinduló tételek a legtöbb esetben nem egyeznek a való élet változatos mozgásával. Ki ne tudná, hogy vannak esetek, ahol a kiválóan művelt értelem, ügyesség és tehetség nem képes jó cselekedeteket végbevinni, hanem minden erejét rossz és aljas célokra fordítja; ilyenek a nagyügyességű betörők és kiválóan raffinált csalók és szélhámosok. Számtalan eset bizonyítja, hogy az erős akaratú ember egész energiáját rosszra használja ; a felnőttek bandáinak organizátora épúgy, mint a gyerekbandák vezetői szervező akarat tekintetében messze felülmúlják legjobb és legbecsületesebb társaikat. És kiválóan nemes, sőt megható érzelmeket találunk sokszor bűnöző embereknél. Van megrögzött tolvaj, aki összes keresetét anyja vagy gyermekei gondozására fordítja és mindennapi jelenség a gyermek, aki amit ellop, nagylelkűen pajtásai között osztja szét. Arról pedig, hogy az egészséges és jómódban levő emberek erkölcsi romlása számos esetben felülmúlja a szegény ember bűneit, egyáltalán felesleges példákkal indokolni, csak a mai gazdag társadalom életmódjába kell belepillantani. Az erkölcsi romlás okainak kutatása és az erkölcsi egészség kezelési módjainak felfedezése nem a lehetőségek spekulatív összeállításában keresendő ; itt is a természettudományok induktív módszerének analóg alkalmazása kecsegtet eredménnyel. Valamikor a múlt század közepén az anorganikus élet szabályait alkalmazták az organikus élet szabályaira és így született meg előbb az orvosi pathologia és theraphia mint mechanistikus természettudomány; utóbb az organikus élet törvényeinek a felfogását alkalmazták a psychophisika felfedezésével a lelki életre; úgy most az ember szociális életének, a más emberekkel szemben való viselkedéseinek a törvényeit is analóg módon a természettudomány szabályaihoz hasonló törvényességekben kell keresni. Azok a kutatók, akik ebből