Auróra, 1920 (1. évfolyam, 13-19. szám)
1920-07-01 / 19. szám
rétegeken haladt át. Tehát a hypocentrumból kiinduló sugarak törést szenvednek és pedig oly módon, hogy mélyebb rétegbe jutva, mindig a beesési merőlegeshez töretnek s végre is valamely niveaufelülettel parallel haladnak, s azután ebből a maximális mélységből a föld felülete felé törnek. Ilyen módon a földrengési sugarak egy a föld felszíne felé homorú utat futnak meg és pedig brachystrom (legrövidebb időtartamú) utakat, s annál mélyebbre jutnak, minél távolabb jutnak a felszínre. A szeizmológia első feladata tehát, ha betekintést óhajt nyerni a föld belsejébe, a menetidők s az epicentrális távolság közötti összefüggés tanulmányozása, mert csak ez úton juthat a földrengési sugarak útjának s maximális mélységének ismeretéhez. Kövesligethy Radónak tanulmányai arra az eredményre vezettek, hogy a földrengési sugár mindig másodrendű görbe, amelynek alakja tisztán az egyes rétegek elnyelőképességétől függ. Az előbb említett időgörbe (az epicentrális távolságok és időközök közötti összefüggést feltüntető görbe) vizsgálatából Zoepritz és Geiger megállapították, hogy az első fajta hullámok sebessége 7,17 km/sec és 12,78 lm/sec között váltakozik, ha a maximális mélység 0—1500 km. De ha a földrengési sugár görbe útján 1500 és 3000 m közötti mélységet ér el, úgy e közben állandó. A földrengési hullámok e viselkedése után a föld belsejét két részre oszthatjuk: egy külső 1500 km vastagságú kéregre s egy belső 4900 km sugarú belső magra. Minthogy azonban mindkettő vezeti úgy a longitudinális, mint transverzális hullámokat, tehát a térfogatváltozás ellen működő rugalmasság mellett megvan az alakváltozás nyomán fellépő rugalmasság is, mindkét közeget szilárdnak kell tekintenünk, mivel gázoknak és folyadékoknak nincs ellenállása alakváltozással szemben ; illetve olyan közegnek, amely az eddig észleltek alapján úgy viselkedik, mint a föld felszínén normális nyomás és hőmérséklet mellett a szilárd testek. Ha a földrengési hullámokból a Poisson-féle állandót kiszámítjuk, úgy annak értékét a föld felső kérgében 0,272-nek, a belső magban 0,297-nek találjuk. Ez az érték igen érdekes bepillantást ad ismét a föld belsejének konstitúciójába. A Doisson-féle állandó értéke ugyanis 0 és ’/2 között szokott feküdni, de a Pozsson-féle feltevés értelmében a minden irányban egyenlő erővel érvényesülő molekulánál, amelyhez a föld belsejében talált érték igen közel áll. A föld belsejének ilyen kettéosztása mellett szólnak a sűrűségre vonatkozó észlelések is. A föld középsűrűsége ugyanis 5,53, míg a felszínen található legnagyobb fajsúlyú kőzet sűrűsége 3,2. Ennek következtében már régen felvettek egy belső magot,amelynek sűrűsége 8,8. A földrengési hullámból ilyen módon számított é értékek azonban még nem teljesek, mivel a sebességi görbék nem teljesen kielégítők. Minthogy ezek meghatározása az időadatok bizonytalansága miatt igen nehéz feladat, újabban inkább a föld felületére jutó energiából próbálkoznak számításokat eszközölni. A szeizmogrammok hullámainak amplitúdója ugyanis mértéke a föld felületére jutó energiának. Ezt az energiát a távolságot s a hullám útját ismerve előre ki lehet számítani. Az eddigi próbálkozások arra az eredményre vezettek, hogy a számított amplitúdók s a szeizmogrammból nyert amplitúdók nem mindenütt egyeznek, hanem.