Autó-Motor, 1962. július-december (15. évfolyam 13-24. szám)
1962-07-06 / 13. szám
AUTÓS GYÁR A FALUN Egykor a zirci apátságinak volt az olajütő malma. Ma: autóalkatrészgyár. Pontosabban — amint ez a bejárat feletti tábláról olvasható — Az Autótartozékokat Gyártó és Javító Vállalat nagyvenyimi telephelye. Nagyvenyim. Eddig ismeretlen helységnév az autóiparágban és most egyszerre az érdeklődés középpontjában áll. A 6-os országúton a 69-es kilométerkőnél nemrégiben új előjelzőtáblát helyeztek el: „Ipartelep 2 km.". Ha az ember nem sajnálja a fáradságot (no és a még kissé rázós út viszontagságait), hamarosan egy amolyan régi emlékű, igazi uradalomfélében találja magát. Körös-körül gazdasági épületek, azok kellékei: kazlak, kukoricagórók... S középütt e különös környezetben sötétvörös téglafalakból összerótt robosztus valóságában uralkodik a terepen: a „gyár”. Az idézőjelbe minősített jelző nem a kétkedésnek, csupán a meghökkenésnek hivatott kifejezést adni: mert hiszen ki látott már gyár tetején gólyafészket? Másféle idilli hangulat fogad azután a gépteremben: fénycsövekkel tökéletesen világított tágas, szellős műhely, színtechnikailag is a legkedvezőbben választott kellemes pasztellszínű falak. Mindenütt rend és tisztaság. Középütt két sorban modern gépek: félautomata, automata és revolver-esztergapadok. A gépek mellett pedig — nem tévedés — fejkendősen, kivétel nélkül fiatal és még fiatalabb korú leányok, asszonyok. Falusiak. A letelepülés körülményeiről, s a még rövidke múlt fejlődéstörténetéről Faragó Lászlónak, az üzem főmérnökének szavait idézem. — Mindössze két éve született a döntés, hogy az Autótartozékok Gyára a Dózsa György úti szűk adottságok miatt ott már nem fejleszthető tovább. Az autóipar egyre fokozódó igényeivel viszont továbbra is lépést kellett tartani. Így esett tehát a választás a Dunaújvárossal szomszédos kisközségre, Nagyvenyimre. És ebben a döntésben már nagy szerep jutott a felsőbb, decentralizálási törekvéseknek is. Az első gépek termelő beindítását példamutatóan áldozatos társadalmi összefogás előzte meg. A rend és tisztaság megkezdte végleges térhódító útját , s az eredetileg egészen más rendeltetésű, hombárszerű építményből végül is sikerült gyárat varázsolni. A törzsgárdában, akik egyben az alapító tagok, a kisegítő munkaerőkkel együtt ma még mindössze 72-en vannak. Számuk azonban a gépek folyamatos letelepülésével ez év végére már megkétszereződik. — Mit gyártanak? — Fehéri Mátyás, a telep vezetője siet segítségünkre. — Az immár 22 gépével letelepült forgácsolóműhely teljes lendülettel termel. Nehéz lenne felsorolni azt a temérdek és egyben igen sokfajta autóalkatrészt — az ablaktörlőtől a fékkötélig, az ajtókilincstől a legkülönbözőbb apróságokig —, amelyek mind innen jutnak el az Autóker-elosztók polcaira. Havonta mintegy 200-féle alkatrész készül átlagosan ISO— ISO ezer példányban. A Moszkvicstól egészen az újként már nagyon régen tisztelt Rábákig, a jelenleg már vagy még futó autótípusokhoz egyaránt mi gondoskodunk az apró kis tartozékok pótlásáról. És mindehhez hozzá kell számítanunk a felső emeleten már ugyancsak termelő tömítés-gyártó részlegünket is. • Megtudtuk azt is, hogy a Dunaújvárosi Tanács már a jövőbe látó térképet őriz. Ebben a távlati városrendezési tervben Nagyvenyim a várossal már szerves egészet képez, annak iparilag fejlett külvárosa lesz. Nem kétséges tehát, hogy az „ipartelep" elnevezéssel előlegezett bizalom — a jelenleg még szerény körülmények ellenére is — már arra érdemeseket tisztel. ALMÁSSY TIBOR Pataki Józsefné mindössze néhány hónapja került a szakmába, de már ő is önállóan dolgozik a gép mellett. Betanított munkás. Ha nem is éri el még mindenkor a 100*/-ot, az mindenesetre dicséretére válik, hogy selejt nem kerül ki a keze alóL (Almássy Tibor és MTI)Szilágyi Pál felvi Florek Róza szakmunkás tizenkét évvel ezelőtt állt először munkapad mellé. Úgy mondja, nem cserélne semmilyen „nőiesebb" munkával. De nemcsak szereti, érti is, amit csinál: 130%-ot teljesít és — selejtmentesen. 7 tMiHMilim «nrit* V ■.