Autó-Motor, 1965. július-december (18. évfolyam 13-24. szám)

1965-12-06 / 23. szám

Néhány szó a műszaki biztonságról A gépjárműveik biztonságos üzem­­bentartásának minden évszakban alapfeltétele a gondos és szakszerű karbantartás. Ezzel egyidejűleg ter­mészetesen elengedhetetlen a forga­lombiztonságot szolgáló szerkezeti részek kifogástalan állapotának el­lenőrzése is. Gépkocsi­kon általában felesleges alkatrész, elhanyagolható szerkezeti rész nincs. Mégis, ha­­kiemeljük fon­tosságban a forgalom biztonságát közvetlenül szolgáló berendezéseket, ezt tesszük azért, mert ugyan a ki­kopott motor több üzemanyagot fo­gyaszt, csökken a teljesítőképessége, gyakoribbakká válnak az üzemzava­rok, de ezek nem járnak különösebb baleseti veszéllyel. Ezek olyan, hibák, amelyeket a gazdaságos üzemeltetés érdekében kell megszüntetni. A gyakorlat azonban azt igazolja, hogy számos esetben az üzemben­tartók éppen erre fektetik a nagyobb súlyt, vagyis figyelemmel kísérik a motor fogyasztását, az esztétikai külsőségeket, és ha ez nem megfe­lelő, gondoskodnak a javításról é s ugyanakkor jóval kisebb figyel­met fordítanak azokra a szerkezeti részekre, amelyek hibája a legtöbb esetben nem mutatkozik meg felü­leti szinten, hanem csak gondos és szakszerű ellenőrző vizsgálat ered­ményeként. Ilyen vizsgálatok hiánya viszont gyakran balesetekéhez vezet, sőt, nem ritkán olyan balesethez, amelynek következménye a kocsi teljes hasznavehetetlenné válása. Ennek példájául: Egy vállalati 4 tonnás Csepel te­herkocsi, hosszabb vidéki útról haza­felé tartva, egy előtte haladó kerék­páros, valamint a vele szembejövő személygépkocsi miatt fékezésre kényszerült hogy bevárja a vele szemben haladó személygépkocsi el­haladását és ezután előzni tudja az előtte haladó kerékpárt. A fék hasz­nálatánál a gépkocsivezető észlelte, hogy a fék hatástalanná vált. Hogy elkerülje a szembeütközést a személy­autóval, s a kerékpárost se gázolja el, az útmenti árokba vezette gép­kocsiját, amely az árokhoz ütközés­től, valamint az átbor­ulás következ­tében csaknem maximális kárt szen­vedett. A baleset utáni vizsgálat meg­állapította, hogy a féltengelyek sim­­merring-tömítéseinek elhasználtsága miatt olaj került a két hátsó fék­pofára, és azért vált hatástalanná a baleset idejében a fék. Annak szemléltetésére, hogy hi­bás fékeik miatt milyen balesetek fordulnak elő, álljon a következő eset: Egy személy- és egy teherautó szemben haladt egymással az útja­vítás miatt másfél forgalmi sávra szűkült úton. Az elhaladás pillanata előtt a teherautó vezetője fékezett, és mivel a bal első kerekére előbb ha­tott a fék, a kocsi eleje átcsúszott a bal oldalra, és ott összeütközött a személykocsi­val. Fék­hibából, de főként rosszul be­állított fékek miatt naponta fordul­nak elő balesetek. Ezek példáját hosszan tudnánk sorolni. Az őszi-téli idő beállta különös fontosságot ad a fékek gondos és szakszerű beállításának. Ha a fékek nem egyformán hatnak valamennyi kerékre, megnő a gépkocsi fékútja, s ezzel fokozódik a baleseti veszély. De az ennél is jóval nagyobb ve­szélyt az egyoldalra fogó fékek jelen­tik. És sajnos, ilyen sok van. Külö­nösen nagyobb sebességeiknél még száraz úton is nemcsak hogy kitérí­tik a fékezett kocsit az eredeti hala­dási irányból, de sok esetben ke­resztbe is állítják azt, ami nemcsak a kocsiban utazókat, hanem a for­galom más résztvevőit is — különö­sen a szemben haladókat — a legna­gyobb mértékben veszélyezteti. Ez a veszély szinte állandósul és fokozódik a nedves, csúszós utakon. A rosszul beállított fék nemcsak állandó közvetlen veszélyt jelent, hanem minden esetben közvetett ve­szély forrása is. Ugyanis nem mind­egy, hogy a gépkocsi lefékezésekor a tömegerő 4, 11 vagy éppen csak 2 kerékre hat-e. Nyilvánvaló, hogy a nagy lendületben levő kocsinak a fékhatása, ha csak két kerékre korlá­tozódik, nemcsak a fékutakat növeli, hanem olyan nagyfokú igénybevételt is jelent — a fékezett keréken ke­resztül — a futóműre, valamint a holdhrugókra, azok felerősítésére, hogy azokon váratlan és idő előtti el­használódások, de nemritkán azon­nali törések keletkezhetnek. Ez leg­­többnyire balesethez vezet. A fék témáját kimeríteni kötetnyi terjedelemre lenne szükség. Itt csak a fékek hibájának egy, a mindenna­pi közlekedésben gyakorta előforduló oldalát kívántam megvilágítani. A fék azonban csak egyike azoknak a berendezéseknek, amelyeknek jó vagy rossz állapotától az élet, a testi épség és a vagyonbiztonság függ. Vannak, akik a biztonsági beren­dezések szorosan vett ellenőrzését a fék, kormány, világítás és irányjel­zők vizsgálatára szűkítik le. Ki kell egészítenünk ezeket azzal, hogy sem­mivel sem kevésbé fontosak az előb­bieknél a teljesítményhez kötött re­víziók. Műszaki szemlék alkalmá­val minden mást megelőző fontossá­gú az alant felsoroltak gondos, szak­szerű ellenőrzése. kormánymű, összekötő- és tob­­­rúd, irányítókar, első-hátsó hordru­­gó, azok csapszegei, első-hátsó futó­mű, első-hátsó híd rögzítése, fék­csővezetékek, lábfék, kézifék, fék­olajtartály, olaj mennyisége, lám­pák, irányjelzők, szélvédő-törlő, visz­­szapillantó-tükör, prizma, hangjelző. S végül szólni kell a biztonság vo­natkozásában néhány szót a gumik­ról is. A revízió során a gumik álla­potát rendszeresen ellenőrizni kell. A vizsgálatnak ki kell terjednie a következőkre: Nincsenek-e a gumik simára fut­va, ami gyakori csúszás veszélyét rej­ti magában, különösen az őszi-téli időjárás viszonyai között. A gumik gyárilag előírt atmoszfé­ranyomásától eltérő atmoszféranyo­más nemcsak a gumik és a futómű­vek idő előtti elhasználódását idézik elő, hanem a nem egyforma atmosz­féranyomással futó gumik a kocsi stabilitását olyan mértékben befo­lyásolják, hogy azok a jármű irá­nyíthatóságát veszélyeztetik, különö­sen fordulókban, de még kisebb irányváltoztatásoknál is. Mindebből kiviláglik, milyen sok a gépkocsivezető kötelessége, külö­nösen az őszi-téli időben elsősorban magával, családjával, a közösséggel szemben. És mi mindent kell tennie az üzembentartónak a műszaki fe­gyelem és biztonság megszilárdítása érdekében. „Fék­őr” elnevezésű szerkezetekkel látták el az angliai gépjár­mű-forgalombizton­sági mérőállomáso­kat, a Sheffield­ Pneumatic Compo­nents Társaság által kifejlesztett talál­mány alapján. A mindössze 17,6 kiló súlyú, hordozható készülék előnye, hogy az autók fék­rendszerének tisztí­tását, légtelenítését, valamint a fékhen­ger-szelepek műkö­désének ellenőrzését és beállítását egy ember könnyen és gyorsan el tudja ve­le végezni. A szerke­zet központi kame­rájából — magasnyo­mású levegő közve­títésével — a hajlé­kony műanyagcsö­­vön jut el az olaj folyamatos pótlás­ként az autó fékolaj­tartályába

Next

/
Thumbnails
Contents