Autó-Motor, 1974. június-december (27. évfolyam, 13-24. szám)
1974-08-06 / 15. szám
gítség reményében sem szabad letérni. Ott helyben kell mindenkinek megvárnia a segélykocsit. És valójában, csak itt, a szaharai pokolban autózva, ahol a homokból sok helyütt napszítta, kísérteties csontok mementói bukkantak elő, fogtuk fel igazán, hogy miért volt szükség ilyen szigorú utasításra. Még így is majdnem drámai fordulata lett a versenynek. A rugótörés és a tönkrement lengéscsillapítók miatt gyakorlatilag tovább már versenyképtelen gyári Mercedesével Stirling Moss és két versenyzőtársa Dél-Tunisz környékén elhagyott idegenlégiós erődben keresett menedéket, illetve gyorsjavításra alkalmasnak vélt helyet. Csak egészen keveset távolodtak el a kijelölt útvonaltól, és ez is majdnem a végzetük lett. Csak napok múlva, úgyszólván az utolsó pillanatban mentették ki őket egy Land Roverrel a homokvihartól ostromlott romos erődből. Vizük már alig volt. A hőség (gyakran 60 °C felett), a por, továbbá az üzemzavartól és az eltévedéstől való rettegés állandó kísérőnk volt ezen a gyötrelmes szakaszon. Mi tagadás, féltünk... A mi sorsunk is, vagyis az, hogy csupán részben értékelhető tizenötödikként érkeztünk a müncheni célvonalhoz, itt pecsételődött meg. Pontosan Tamonrasset előtt eltört 2000-es Ford Escortunk hátsó hídja. Mint később kiderült, gyári hibás volt. A javítással sok időt veszítettünk, a toldozott híddal csak mérsékelt tempóban folytathattuk utunkat, aztán In Amenas előtt a féltengely tört el. Végül nagy nehezen találtunk egy Ford-műhelyt, ahol a kocsit valamennyire rendbehozták. De hát mindezzel végtelenül sok és immár behozhatatlan idő ment veszendőbe, de ennek ellenére egy gyorsasági szakasz külön első díját sikerült megszereznünk. Végül is majdnem teljes egy nappal megelőzve a legközelebbi riválist, az ausztrál vezetői hármas, Welinski, Tuman és Reddiex futott be elsőként a DS 23 Citroënnel a több mint 18 ezer kilométeres táv ragyogó teljesítése után a müncheni célba. Ezzel elnyerték a 16 ezer fontot érő első díjat. A csapatversenyben (bár a kiírás szerint külön ilyen nem is volt) is a francia kocsik jeleskedtek: a második, a harmadik és a negyedik helyet egyaránt 504-es Peugeot kocsival nyerték. Azért az én szűkebb hazám, Skócia versenyzői, James Iagleby és Bob Smith CJ6-os Jeep kocsival elhozták a 3000 fontot érő ötödik helyezésért járó díjat Az 52 indulóból bizony csak keveseknek sikerült eljutniuk a müncheni végcélba. Az igazat megvallva azonban, az is nagy teljesítmény volt, ha valaki a havas alpesi utakon és a félelmetes szaharai homokviharokon, sziklarengetegek között átvergődve egyáltalán végig tudta autózni... Már alkonyodott, amikor Cowenéktől elbúcsúztam. A motorháztetőn dübörgő jégeső volt a kísérőm Selkirk felé, az Ealdon-hegyekkel övezett úton ... Tulajdonképpen az is nagy teljesítmény volt, ha valaki végig tudta autózni. EREDMÉNYEK: 1. A. Welinski K.Tuman J. Reddiex (Citroen DS 23); 2. Christine Dacremont Yveline Vanoni (Peugeot 501); 3. Robert Nayret Jacques Terramorsi (Peugeot 504); 4. Claudine Trautmann Marie-Odile Desvignes (Peugeot 504); 5. James Ingleby Bob Smith (Jeep Ciff). A további 14 versenyző teljesítményét csak részben értékelhették. És napokkal később befutott még — értékelés nélkül — két versenyző Fenn Skóciában, Cowanék otthonában „Az évszázad autómaratonijának” 1948. évi győztese végigvezet a mostani „World Cup Rally” 17 országot átszelő útvonalán. Előtérben a Hippy névre hallgató Golden Labrador fajta vadászkutyája