Autó-Motor, 1979. július-december (32. évfolyam 13-24. szám)

1979-12-21 / 24. szám

Hatéves gyakorlatú és 250 000 km bal­esetmentes vezetéséért emlékplakettet jutalmazott vidéki gépkocsivezető, aki előzően egy kil teherkocsit vezetett, a baleset napján arra kapott utasítást, hogy egy Zsuk kisteherautóval hét utast szállítson Budapestre. A fuvar végeztével visszaindulóban volt, ami­kor kellő helyismeret hiányában elté­vedt, és rossz irányban haladt. A hát­só kocsiszekrényben ülő utasok ezt látva dörömbölni kezdtek, és kiabál­tak a vádlottnak, hogy forduljon visz­­sza. A vezető ekkor megállt, és meg­beszélte utasaival az útirányt; egy rakparton haladva meg akart fordul­ni. Az úttest közepén kétirányú vil­lamosforgalom. A vágányok mindkét oldalán 7,2 m széles, párhuzamos köz­lekedésre alkalmas, kijelölt 2—2 for­galmi sáv. A baleset idején a neon közvilágítási lámpák égtek, a látási viszonyok korlátozottak voltak. A vádlott lelassította a kocsit, behúzott a belső forgalmi sávba, majd jelzés­adás, valamint kellő figyelem és kö­rültekintés nélkül hirtelen megkezd­te a balra kanyarodást, amikor egy három kocsiból álló villamosszerel­vény kb. 40 km-es sebességgel vele azonos irányban haladt, és tőle 15— 20 méternyire lehetett. A villamos ve­zetője az összes fékekkel vészféke­zésbe kezdett, a szerelvényt azonban már nem tudta megállítani: a motor­kocsi nekiütközött az eléje kanyarodó kisteherautó bal hátsó sarkának, azt előrelendítette, majd kb. 10 méter­nyire megállt. Az ütközés következ­tében a teherautó lassú mozgással jobb oldalára borult, s egy utas sú­lyos, két utas könnyű testi sérülést szenvedett, míg négy utas közvetlen életveszélybe került. A járművekben mintegy 28 000 forint kár keletkezett. A vádlott elismerte felelősségét, s arra hivatkozott, hogy ritkán járt Bu­dapestre, nem ismerte ki magát. Utasai különféle haladási irányt ajánlottak, s türelmetlenek voltak. Tudja, hogy bi­zonytalanságával zavart okozott, ezért állt meg, hogy megbeszéljék a továb­bi haladást. Ez részben sikerült, az azonban bizonyos, hogy a sok huza­vona idegesítette a vezetésben. Ennek tulajdonítja, hogy a kanyarodáskor a jelzést és a figyelmet elmulasz­totta. A vádlott előadása elősegítette a baleset felderítését. S bár a tényleges villamosforgalom számbavétele egy­szerű és könnyen teljesíthető feladat, s az elsőbbség megadása is, az adott esetben helytelenül végzett mozgás­nál mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az utasok jó szándék­kal, de zavaró módon akartak befo­lyásolni egy helyismerettel nem bíró gépjárművezetőt. A vádlott megszegte a Kresz 31. § (5) bek. b) pontjában foglalt közleke­dési szabályt, amikor nem adott el­sőbbséget a vele azonos irányban ha­ladó villamosnak. A bíróság a baleset összes körül­ményeit értékelve azt is figyelembe vette, hogy a vádlott büntetlen elő­életű, két kiskorú gyermek apja, s hogy eddigi vezetése kiemelkedő volt. Az új Btk. rendelkezései alapján a vádlottat a bíróság 50 napi tétel pénz­­büntetésre ítélte. Az egynapi tétel ösz­­szegét 100 Ft-ban állapította meg. Ha az ítélet jogerőre emelkedésétől szá­mított 15 napon belül a vádlott a pénzbüntetést nem fizetné meg, és az behajtható sem volna, 50 napi fog­házra kell a­­pénzbüntetést átváltoz­tatni. A bíróság először a pénzbüntetés napi tételét határozza meg: a cselek­mény súlyának és körülményeinek az alapulvételével, majd a vádlott kere­seti, jövedelmi, családi és szociális vi­szonyai alapján. Felmerült még az ügyben a kérdés: szükség van-e járművezetéstől eltil­tásra ? A bíróság úgy találta, hogy egy­részt a szabályszegést befolyásoló té­nyezőkre figyelemmel, másrészt és fő­ként a vádlott eddigi kimagasló mun­kateljesítményére tekintettel — amely­nél döntő szempont az eddigi szabá­lyos gépjárművezetés volt — nincs meg a járművezetéstől eltiltás kimon­dásának a feltétele. A vádlottól az eljárás alatt, a nyomozás során sem vonták be a vezetői engedélyt. DR. IMRE IVÁN

Next