Autó-Motor, 1979. július-december (32. évfolyam 13-24. szám)
1979-12-21 / 24. szám
Hatéves gyakorlatú és 250 000 km balesetmentes vezetéséért emlékplakettet jutalmazott vidéki gépkocsivezető, aki előzően egy kil teherkocsit vezetett, a baleset napján arra kapott utasítást, hogy egy Zsuk kisteherautóval hét utast szállítson Budapestre. A fuvar végeztével visszaindulóban volt, amikor kellő helyismeret hiányában eltévedt, és rossz irányban haladt. A hátsó kocsiszekrényben ülő utasok ezt látva dörömbölni kezdtek, és kiabáltak a vádlottnak, hogy forduljon viszsza. A vezető ekkor megállt, és megbeszélte utasaival az útirányt; egy rakparton haladva meg akart fordulni. Az úttest közepén kétirányú villamosforgalom. A vágányok mindkét oldalán 7,2 m széles, párhuzamos közlekedésre alkalmas, kijelölt 2—2 forgalmi sáv. A baleset idején a neon közvilágítási lámpák égtek, a látási viszonyok korlátozottak voltak. A vádlott lelassította a kocsit, behúzott a belső forgalmi sávba, majd jelzésadás, valamint kellő figyelem és körültekintés nélkül hirtelen megkezdte a balra kanyarodást, amikor egy három kocsiból álló villamosszerelvény kb. 40 km-es sebességgel vele azonos irányban haladt, és tőle 15— 20 méternyire lehetett. A villamos vezetője az összes fékekkel vészfékezésbe kezdett, a szerelvényt azonban már nem tudta megállítani: a motorkocsi nekiütközött az eléje kanyarodó kisteherautó bal hátsó sarkának, azt előrelendítette, majd kb. 10 méternyire megállt. Az ütközés következtében a teherautó lassú mozgással jobb oldalára borult, s egy utas súlyos, két utas könnyű testi sérülést szenvedett, míg négy utas közvetlen életveszélybe került. A járművekben mintegy 28 000 forint kár keletkezett. A vádlott elismerte felelősségét, s arra hivatkozott, hogy ritkán járt Budapestre, nem ismerte ki magát. Utasai különféle haladási irányt ajánlottak, s türelmetlenek voltak. Tudja, hogy bizonytalanságával zavart okozott, ezért állt meg, hogy megbeszéljék a további haladást. Ez részben sikerült, az azonban bizonyos, hogy a sok huzavona idegesítette a vezetésben. Ennek tulajdonítja, hogy a kanyarodáskor a jelzést és a figyelmet elmulasztotta. A vádlott előadása elősegítette a baleset felderítését. S bár a tényleges villamosforgalom számbavétele egyszerű és könnyen teljesíthető feladat, s az elsőbbség megadása is, az adott esetben helytelenül végzett mozgásnál mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az utasok jó szándékkal, de zavaró módon akartak befolyásolni egy helyismerettel nem bíró gépjárművezetőt. A vádlott megszegte a Kresz 31. § (5) bek. b) pontjában foglalt közlekedési szabályt, amikor nem adott elsőbbséget a vele azonos irányban haladó villamosnak. A bíróság a baleset összes körülményeit értékelve azt is figyelembe vette, hogy a vádlott büntetlen előéletű, két kiskorú gyermek apja, s hogy eddigi vezetése kiemelkedő volt. Az új Btk. rendelkezései alapján a vádlottat a bíróság 50 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egynapi tétel öszszegét 100 Ft-ban állapította meg. Ha az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a vádlott a pénzbüntetést nem fizetné meg, és az behajtható sem volna, 50 napi fogházra kell apénzbüntetést átváltoztatni. A bíróság először a pénzbüntetés napi tételét határozza meg: a cselekmény súlyának és körülményeinek az alapulvételével, majd a vádlott kereseti, jövedelmi, családi és szociális viszonyai alapján. Felmerült még az ügyben a kérdés: szükség van-e járművezetéstől eltiltásra ? A bíróság úgy találta, hogy egyrészt a szabályszegést befolyásoló tényezőkre figyelemmel, másrészt és főként a vádlott eddigi kimagasló munkateljesítményére tekintettel — amelynél döntő szempont az eddigi szabályos gépjárművezetés volt — nincs meg a járművezetéstől eltiltás kimondásának a feltétele. A vádlottól az eljárás alatt, a nyomozás során sem vonták be a vezetői engedélyt. DR. IMRE IVÁN