Autó-Motor, 1980. január-június (33. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-15 / 12. szám
az újságíró ne sértődjék meg. Még csak zokon se vegye a hallgatást. Több mint egy esztendő telt el azóta, hogy riportban számoltunk be a háromévesnél fiatalabb autók kényszerpályára terelt értékesítéséről. Volt panaszunk, de választ, magyarázatot, ígéretet azóta sem kaptunk. De az újságíró ne sértődjék meg. Vigasztalja, hogy az olvasók, levélírók osztoznak véleményében. Az olvasó telefonált. Pénzt akart. Nem tőlünk, hanem az autójáért. A Röppentyű utcai Merkur-telepre vitte féléves Zaporozsecét, ahol meg is mondták, hogy menynyiért vennék meg, de amikor az üzletre került volna sor, közölték, hogy készpénzt nem kaphat, csak bizományba hajlandók átvenni az autóját. Az olvasó tőlünk várt választ, jogos-e a Merkúr eljárása. A háromévesnél fiatalabb autók adásvételével foglalkozó kormányrendelet szerint a felkínált autót köteles átvenni a kereskedelmi vállalat, de eldöntheti, hogy készpénzért vásárol-e, vagy bizományi árusításra köt szerződést. A rendelet szerint tehát szabályosan jártak el a telepen, de azért felhívtuk a Merkúrt, hogy megtudjuk, házi utasításuk hogyan rendelkezik. A nehezen megszerzett válaszból végül is megtudtuk, hogy a kereslet-kínálat alapján a telepvezető dönti el, milyen értékesítésre veszi át a portékát. Ha úgy dönt, hogy bizományba, akkor nincs fellebbezés. Ha nem tudják értékesíteni a bizományba átvett kocsit, meg lehet hosszabbítani a megállapodást, vagy az üzlet reményében alacsonyabb ár kalkulálását kérheti a tulajdonos. Megkérdeztük, mi történik, ha így sem akad vevő a kocsira. Semmi. Az autót akkor sem értékesítheti tulajdonosa a szabadpiacon, hacsak nem várja ki, míg hároméves nem lesz az autója. Itt tartunk. Eszünkbe jutnak a riportutunkon tapasztaltak, amikor például csak azért nem vették meg a felkínált autót, mert kiürült a kassza, az eladott kocsik bevétele nem fedezte az aznapi vásárlást. Ilyen apróságokon is múlhat a keresletkínálat? A másik budapesti cég, a Hungaroszerviz még egyetlen autót sem vett meg, ott csak bizományba veszik át az autókat, így aztán könynyű kockázat nélkül haszonhoz jutni. Az autó nemcsak közlekedési eszköz, vagyontárgy is. Márpedig e vagyontárgyat alkalmasint értékesíteni is szokták. Bárkinek bármikor oka lehet arra, hogy pénzt csináljon az értéktárgyaiból. Az autó kivétel. Tulajdonosa köteles odavinni, ahová a rendelet parancsolja, és a cég diktálta áron vagy otthagyja vagy a nyakán marad. Mindegy, mit csinál, pénzt nem lát. Egyoldalú a kötelezettség, és ha ezen annyit változtatnának, hogy kívánságra készpénzért is átveszik az autót, ettől nem szenvedne csorbát a rendelet célja, a piac ellenőrzése, a spekulációs autóvételek, -eladások meggátolása. Amíg nem változik az eladó és az elrendelt vásárló cégek egyoldalú viszonya, legalább azt kérjük, hogy a telepeken feltűnő helyen írják ki, hogy a háromévesnél fiatalabb kocsik közül aznap melyik típust veszik meg készpénzért. Nehogy úgy érezze az autós, hogy az elutasítás személyre szóló, ne érezzen kísértést, hogy valamilyen törvénytelen módon befolyásolja a döntést. Ha ez a javaslatunk sem valósulna meg, akad még egy, a jól ismert hirdetés jelszava mögé bigygyesszenek egy kérdőjelet. Hitelesebbé tenné! F. BIZTOS VEVŐ ! He fáradjon! HASZNÁLT AUTÓJÁRA A 1114*1*1111* BIZTOSVEVŐ MÁGNES AZ AUTÓPÁLYÁN Valamilyen különös, rejtélyes mágnes lökdösi a kocsikat az autópályán. A mágnes egyik pólusa a Kresz, a másik, autótaszító pedig talán a megszokás. Mert megszoktuk az autópályákat és azt is, hogy azokon irányonként két sáv van. Egy külső és egy belső, márpedig a külsőn haladni, a belsőn előzni kell, és aki ezt nem tudja, arra haragszanak a többiek. Igen ám, csakhogy az M1-M7-es közös szakaszán szerencsére megépült a harmadik sáv, amit sajnos a külső mellé ragasztottak, így a régi nyomok rangja emelkedett, az egykori külsőből középső lett. Sokan megcsodálják a szép, széles utat, aztán továbbhajtanak a középső nyomon. Pedig biztos, hogy olvasták a Kresz párhuzamos közlekedésre vonatkozó szabályait. Csak ez a buta mágnes egy sávval beljebb löki őket. Aki szabályosan közlekedik, és netán előzni szeretne a hétköznap csendes úton, zavarba jön. Maradjon a külső sávon és ott előzzön? Ez a legegyszerűbb, de a szabálytalanul közlekedőt veszélyes dolog szabálytalanul elhagyni. Váltson inkább kétszer is sávot? Ez már szabályos, de minden sávváltás veszélyt jelenthet. Menjen a másik mögé, és dudáljon, villogjon, míg az meg nem találja a helyét? Ez sem a legszerencsésebb megoldás. A leghasznosabb a felvilág.-na.-* Ezért is írunk erről a témáról többedszer, ezért határoztuk el, hogy az úton is elmagyarázzuk, mi a teendő. Az úti mutogatás általában nem jár sok eredménnyel, többnyire csak a sértések kifejezésére alakult ki az egyértelmű mutogatás-nyelv. Mégis, amikor a középen magában kocogó 126-os Polski elé kerültünk, megpróbáltuk kézzel elmesélni azt, amit itt írásban sokkal könnyebb. A Polskin ugyanis egy „T” betű hirdette, hogy vezetője még fogékony az újra. Tehát integettünk, mutogattunk, az autós figyelt is ránk, aztán felderült az arca, megértette, meg is köszönte a figyelmeztetést, és — felkapcsolta a tompított fényt. —is . 9