Az Ellenzék, 1923 (11. évfolyam, 38-202. szám)

1923-03-14 / 41. szám

*(G Co JQ CD NW Targ­u-Mures (M.-Vásárhely) 1923« március 14« » n«n«n»n marnom »n«nBn«nnn«LiBa«n« □bobd* cbgbgbcbgbd­bd­klJZlMt .S Plata Kam­­r. (Kálvin-tér 3 sz. TEfe 27S. K­r Kricuiu . hétfőn, szerdán, csii- IlIUlLLIM .­törtökön és szombaton FÜGGETLEN POL­IT­IKAI HÍRLAP ■■■■■■■ ■ ■■■ ír ■■■■ ■— ■■ I ll ■M.l -Felelős szerkesztő KOVÁCS ELEK XI. tvTOtfam. 41. szárr. Előfizetés!­ár­: Egész évre 160 L Fél évre . 85 „ Egyes szám ára 1 Leu. Kiadó ét laptulajdono* : n fi & y snm­. 3 . M 0c HOP; Nm *(0­­3 mm «n 01 Nm Társadalmi fegyelem. A Wiener Commercialbank letartóz­tatott igazgatói égre forditott szemmel ártatlankodnak. „A­mit mi csináltunk, azt minden banki­­azgató csinálja " Hát mit is csináltak? Átutaltak, sí­poltak, megtragoltak, in sidh üzleteket csináltak, részvényesek és betevők pén­­iszét kockára tette anélkül, hogy ezek g,gy. elérhető nyereségből egy fillér is­­ remélhettek volna. Lépesedtek, hája-' 'sodtak nemcsak munka nélkül,de min­­.töben rizikó nélkül is. •­ A bécsi lapok sápítoznak, hogy nem ijakad egy bankvezér, aki dezavuálná 3 őket, mondván : „Nem igaz, mi nem is csináljuk.“ s. Én azon csodálkozom, hogy nem sjakad egy bankvezér, aki előállana és “"mondaná: „Igaz! Mindnyájan ezt csi­náljuk “ w A részvén­esen nem csodáik zom !^Der Actionär­st­ein Rindvieh­nig Azon az ékes német nyelven írtam j£*ezt a magyarul is (minden árnyalati «S finomságával) kifejezhető jelmondatok ig amely nyelven pénzgazdaságunk ma­­­tadorai is szokták mondogatni, nem ép­­pen az évi közgyűléseken, de az eze­kkel követő finom lakomák e­nyedt ká­­rtidulatában, kebeltág jó sikereik diada­­**sos hangulatában. „Der Actionär ist ein ^stindvieh. A részvényes egy szegény komikus figura, aki néhány merített fi papiros birtokában azt képzeli, hogy ő­gy is egy kis tégla abban a hatalmas épü­­letben, a melyet R. T. név alatt adorál­­ja bámuló világ . . . Együgyü bácsika ! «Igazán megérdemli, hogy érette is ürü­l­­«-■jön pohár. Szervusz jogtanácsos ur! » Isten éltesse a részvényest. . . szervusz M Elnök úr . .. ex ! a betevő egészségére!“ ‘W És isznak. Az ivás nem megy éppen •p mindig a részvényes egészségére. De J* kivétel nélkül mindig a bőrére megy. N * » ■» Párnás ajtók, párnád fotelek, párnás Sarcok, párnás carrkr-ek. Az ajtók előtt *2 (ma már kevésbé) régebben magam is megilletődve álltam. Kicsinyeségem "-tisztelettel hajlott meg a high life ez ijjismeret­en regiója előtt. Bámultam •Időket. A gesztusuk, a járásuk, az ülé- Tésük, a szivartartásuk, mind imponál­t nekem És ez a magasabbrendű test­­­kultúra, a tisztaságuk, az exkluzivitá­suk. És a beszédüknek az a csiszolt­­ rafinériája, a­melynek simaságán ha­­'»»'nyat vágódott a legkötekedőbb szán­dékkal jött fűszeres. Még valami ma­gasabb szellemiséget is imputáltam ne­kik .. . Egy részvényes sem lehetett nálam­nál butább. Illúzióim a háború alatt kezdtek szer­tefoszlani. A párnázott ajtók nem zár­tak légmentesen. Illatszimfóniák lebeg­tek a pénztártermek asztalai felett A piac halszaga, szegény emberek verej­téke vitték a vezérszólamot. Száz év­ben egyszer nyíló mocsárvirágok le­­hellete velük elkeveredett. És a strófák végén játékosan tért vissza a rothadt jogtanács. Houbigant minden parfümje sem tudta elnyomni ezt az illatárt. A gesztus, a külső, a manicurent, autó, a „kérlek a lássan,“ a hálókocsi, maradt a régiben. Sőt — Bukarest felé is nyilván meg itt — pénzmatadoraink a legdrágább lokálok villanykörtéi alatt balkánelőkelőségekké nemesedtek. Csak a tiszteletem nem tudott már lépést tartani ezzel az előkelőséggel. Megrögzött rossz szokással számolni kezdtem. Összeadtam és kivontam ösz­­szeadtam az autót, a hálókocsit, a lo­kált, a nőt, a Medoc-ot, a nevetésre hajló pincér komoly megtartóztatását, az „otthon is kell valami”. Azután kivontam. Egy egész rövid tanus­ágot vontam ki belőle: „A részvényes egy barom !“ * ! De mekkora barom ! Nála nagyobb barom már csak a betevő. És még nagyobbak már — csak mi vagyunk. Akik odaállunk a társadalmi fegyele­m megbontói és megtagadói mellé és passzív türelemmel legitimáljuk rot­hasztó működésüket. Mert üsse kő , párnázott ajtók, pár­nás fotelek, párnás Havanna fellegek . . csukott ajtóik melett, amit ép akarnak, csináljanak. De az után is ! ? A fóru­mon is ! ? Ez a ruganyos előkelőség ? Ez a tiszteletetváró tekintet ? És kávé­házban és színházban : ez a jó lelkiis­meretű elterpeszkedés ? Ez a hit­kö­vet­­és a társadalom elite­je élén ? Ez a társadalmioszlop-attitűde ? Mi ez ? Ez uraim ? A világ nyolcadik cso­dája ! A blöffök blöffje ! Ez uraim ? Legfényesebb fejezete életem 'emélvé­nek, melyet „A szemtelenség története“ címen nemsokára be fogok fejezni . Dr. Niemandnak hívják azt az urat, aki az Igazgatóságnak szirupszó beszéd­ben mond köszönetet az évi közgyű­lésekben. Ev­vel a névvel mindig találko­zom a zsurnálok hasábjain. De soha nem tudom meg a másik Niemand ne­vét, aki vérbenforgó szemmel, farkas­indulattal megy be a terembe és — egyet sem üvöltvén — bárányként tá­vozik. Pedig erre az úrra kíváncsibb va­gyok Hogy megkérdezném Tőle : „Mester, mit kapott ? Fenyegetést, vagy Ígéretet? Vagy arról győző­dött meg, hogy rendben megy a dolog? A tisztviselők panas­a alaptalan? Az igazgatók dotációja nem túl magas? A jogtanácsosok számlája megáll ? Nem történ­­ jogosulatlan előretörés ? Egy kifogástalan igazgatót nem visszaszo­rítottak ? Ehbért kap s a másik, aki jogtalanul előretörtetett, tízszerte ma­gasabb fizetést . . ? A költségszámla nem halad túl minden méretet ? Az újabb tőkeemelést mi indokolja ? A leltár hű és igaz ? Tartalékok nem tit­­koltattak el ? Mester, ön nem győző­dött meg semmiről Azt az igazgatót igenis hátrarúgták és hallom családjá­val együtt éhezik A tisztviselők együtt sem kaptak annyit, mint az igazgató úr s a jogtanácsos úr maga , a deviza­üzlettel mi lesz ? Igaz, hogy koncesz­­sziók történnek, még a nemzeti önérzet rovására is ? És ott a másik sarkon minden rendben megy ? Az igazgató­ságban nem volt háborúság ? Lap­pletyka, fecsegés, szakácsnébeszéd ? Nem igaz semmi sem ? * Mert párnázott ajtók, angol kénye­lem és manicure dacára a küzdelem életre-halálra megy. Ökölre csatáznak éhes érdekek. De van is miért. A szellemi élet bármely terén csak éhbért szerezhet a legjobb ész s a legjobb lel­kismeret? De itt? Hidalgó erkölcs és regardtalan modor könnyen juttat fe­jedelmi jövedelmeket. Más sem kell hozzá semmmi. Sem ész, sem szív sem tudás, sem lelkiismeret. Hol lennének az urak, ha ez is kellenne ! Még ezt se bánom. Csak ne finomkodjanak. Ne igazgató urazzák egymást. És tiszteletet ne kö­veteljenek ! Mindent nem lehet! Értsék meg urak ! Megtagadni a többi embe­rekkel minden szolidaritást, anonimitá­suk leple alatt mások munkáját em­bertelenül lefölözni, szűkkeblűnek lenni olyannak, hogy az már szinte beteg­ség, ebül szerzett tízezrekkel élvezni minden megvásárolhat és még hozzá -- a tiszteletünket is követelni, az első helyet társaságban és társadalomban, egy asztalhoz merészkedni a lelkiis­meret mártírjaival és még azt is in­gyen, pályát nem lelő smucigsággal akarni.........lássák be urak, hogy ezt nem lehet A társadalmi fegyelem nem engedi. Osvát Kálmán, »szí­nes kabáton­, selyem és szene­­ruhák, modell kalapok nagy választékban Kabát- és ruhaszövetek, ruhaselymek a„h^Ver«hewik0'c*ob Grunbaum-cégnél A SZÍNHÁZZAL SZEMBEN. Str. Stefan cel Mare Bolyai­ utca 5. szám alatt,­­ LEGÚJABB. Münchenben tovább tarta­nak a puccs tervek. Münchenben tegnap egész nap e­gy izgalom uralkodott Tegnapra jobboldali puccsott jósoltak. Hitler a tartományi rendőrség tisztvise­lői előtt tervezett beszédét, nyilván hivatalos beavatkozásra, lemon­dotta. Hóviharok Amerikába. Chicago. A napokban itt rette­netes hóviharok dühöngtek. A beé­kezett jelentések szerint 31 ember esett áldozatul. A Ruhr kérdés, Brüsszel. A konferencián Poincare és Theuris munkatársaikkal megbeszél­ték a Ruhr helyzetet. Megtették az in­tézkedéseket a francia belga szénszál­lítás biztosítására. Szabály­ozták a fran­cia-belga vasi­tüzem működésére, el­számolására vonatkozó kérdéseket, meg­határozták a megtorló intézkedéseket arra az esetre, ha újabb merényletek történnének a megszálló csapatok ellen. Egyhangúlag elhatározták, hogy a megszállt területeket oly mértékben ürí­tik ki, amint Németország teljesíti a jóvátételi kötelezettségeit. Végül ki­mondották, hogy a területet csak ak­kor hagyják el, ha a német birodalom a büntetések érvénytelenítése mellett kezességet nyújt azoknak a német pol­gároknak, kik a szövetséges hatósá­gokkal együttműködtek. A magyar jóvátétel kérdése. London. Az alsóh­ázban a kormány­hoz kérdést intézett egy képviselő Ma­gyarország jóvátételi fizetése tekinteté­ben. Baldvin a kérdésre válaszolva azt mondta: Magyarország készpénzben fi­zeti a s­zövetségközi ellenőrző bizottság költségeit. Ezen kívül 35.000 fontot természetben lerótt. Szolgáltatásának értéke­ jóvátételi számlájában január 31- ig körülbelül harminch­atmillió arany­koronát tett ki. Ilyen szolgáltatásokban Olaszország, Görögország, Szerbia, Ro­mánia, Csehország részesülnek. A jóvátételi bizottság m­ést nem be­szélte meg azon javak értékét, melye­ket Magyarország átengedett hadianya­ga a szövetségesek kezén hagyott. Vérengzés a Ruhr vidéken. A Ruhr vidéki helyzet nagyon el­mérgesedett. Boer városban két francia tisztet az utcán lelőttek. Ennek gyanúja miatt egy német rendőr­isztet és egy szerelőt le­tartóztattak. Amikor ezeket bekísérték, — állító­lag — a tömeg ki akarta szabadítani. A katonaság előbb­­ a két gyanú­sítottat lelőtte, azután a tömeg közé lőtt. Állítólag 50 halottja és sebesültje van, akik mind német polgárok. Német tanúk vannak, akik azt, állítják, hogy a két tisztet francia alpesi vadá­szok lőtték le s csak rendőrügynökök vádolják a németeket A francia katonai hatóságok nagyon szigorú intézkedéseket tettek. A lakos­ságnak csak az út közepén szabad járni, mindig nyitott tenyérrel. Ha valamelyik városban francia el­lenes merénylet történik, annak pol­gármesterét főbe lövik. Az elkeseredés tetőpontra hágott. Hír szerint az ügyből kifolyólag Anglia és Franciaország között megint kiélesedett a helyzet. HÍREK. — A kaszinó közgyűlése. A he­lyi magyar kaszinó — értesülésünk szerint — húsvét másodnapján fogja megtartani elhalasztott tisztújító köz­gyűlését Ez a gyűlés, ha az új elemek folytatni fogják bomlasztásra nagyon alkalmas szemé­li törekvéseikért — igen izgalmas lesz — Megsemmisítették az ortho­dox hitközségi választást. A múlt év elején nagy izgalmak között folytak le az orthodox hitközségnél az elöljá­rósági tag választások. Képviselő vá­lasztásokra, emlékeztető korteskedés, evés-ivás, választóknak kocsikon való felszállítása — ellenőrizhetetlen hírek szerint — még pént is segí­tett eldönteni a választások sorsát, amelynek vége az lett, hogy a Mandel párt által keresztülforszírozott, itt még ismeretlen, lajstromos rendszerű szava­zás útján, csekély többséggel kibuk­tatták az egyházközség régi érdemes és becsületes elnökét Gyekei Hirsch Jenőt és elöljárósági tagtársait. A hí­vek csak a választás eredményének ki­hirdetése után jöttek rá, hogy nem ismerték a lajstromos választást. A fel­lebbezést a hitközség tagjainak majd­nem kétharmad része írta alá. A mi­niszter a fellebbezést még a múlt év nyarán beküldötte elintézés végett a vá­ros polgármesteréhez, aki a választást érvénytelennek mondotta ki, elrendelte hogy az új elöljáróság adja át a helyét Hirsch Jenő és társainak, akik tűzzenek ki szabályszerűen új választást. Ám az elnöki székhez görcsösen ragasz­kodó Mandl és társai nem voltak haj­landók olyan könnyen kiadni a hatal­mat a kezükből. Ezt az intézkedést meg­­felebbezték. Most aztán megérkezett a miniszter végleges döntése. Ez teljes mértékben helyben hagyja a polgármes­teri döntést. Elrendeli Hirsch Jenő és társai azonnali visszahelyezését, akik aztán kötelesek lesznek megtartani az új választásokat Ez a határozat végér­vényes. További felebbezésnek helye nincs , ha Hirschék felszólítására az

Next