Az Ellenzék, 1923 (11. évfolyam, 38-202. szám)
1923-03-14 / 41. szám
*(G Co JQ CD NW Targu-Mures (M.-Vásárhely) 1923« március 14« » n«n«n»n marnom »n«nBn«nnn«LiBa«n« □bobd* cbgbgbcbgbdbdklJZlMt .S Plata Kamr. (Kálvin-tér 3 sz. TEfe 27S. Kr Kricuiu . hétfőn, szerdán, csii- IlIUlLLIM .törtökön és szombaton FÜGGETLEN POLITIKAI HÍRLAP ■■■■■■■ ■ ■■■ ír ■■■■ ■— ■■ I ll ■M.l -Felelős szerkesztő KOVÁCS ELEK XI. tvTOtfam. 41. szárr. Előfizetés!ár: Egész évre 160 L Fél évre . 85 „ Egyes szám ára 1 Leu. Kiadó ét laptulajdono* : n fi & y snm. 3 . M 0c HOP; Nm *(03 mm «n 01 Nm Társadalmi fegyelem. A Wiener Commercialbank letartóztatott igazgatói égre forditott szemmel ártatlankodnak. „Amit mi csináltunk, azt minden bankiazgató csinálja " Hát mit is csináltak? Átutaltak, sípoltak, megtragoltak, in sidh üzleteket csináltak, részvényesek és betevők péniszét kockára tette anélkül, hogy ezek g,gy. elérhető nyereségből egy fillér is remélhettek volna. Lépesedtek, hája-' 'sodtak nemcsak munka nélkül,de min.töben rizikó nélkül is. • A bécsi lapok sápítoznak, hogy nem ijakad egy bankvezér, aki dezavuálná 3 őket, mondván : „Nem igaz, mi nem is csináljuk.“ s. Én azon csodálkozom, hogy nem sjakad egy bankvezér, aki előállana és “"mondaná: „Igaz! Mindnyájan ezt csináljuk “ w A részvénesen nem csodáik zom !^Der Actionärstein Rindviehnig Azon az ékes német nyelven írtam j£*ezt a magyarul is (minden árnyalati «S finomságával) kifejezhető jelmondatok ig amely nyelven pénzgazdaságunk matadorai is szokták mondogatni, nem éppen az évi közgyűléseken, de az ezekkel követő finom lakomák enyedt kártidulatában, kebeltág jó sikereik diada**sos hangulatában. „Der Actionär ist ein ^stindvieh. A részvényes egy szegény komikus figura, aki néhány merített fi papiros birtokában azt képzeli, hogy őgy is egy kis tégla abban a hatalmas épületben, a melyet R. T. név alatt adorálja bámuló világ . . . Együgyü bácsika ! «Igazán megérdemli, hogy érette is ürül«-■jön pohár. Szervusz jogtanácsos ur! » Isten éltesse a részvényest. . . szervusz M Elnök úr . .. ex ! a betevő egészségére!“ ‘W És isznak. Az ivás nem megy éppen •p mindig a részvényes egészségére. De J* kivétel nélkül mindig a bőrére megy. N * » ■» Párnás ajtók, párnád fotelek, párnás Sarcok, párnás carrkr-ek. Az ajtók előtt *2 (ma már kevésbé) régebben magam is megilletődve álltam. Kicsinyeségem "-tisztelettel hajlott meg a high life ez ijjismereten regiója előtt. Bámultam •Időket. A gesztusuk, a járásuk, az ülé- Tésük, a szivartartásuk, mind imponált nekem És ez a magasabbrendű testkultúra, a tisztaságuk, az exkluzivitásuk. És a beszédüknek az a csiszolt rafinériája, amelynek simaságán ha'»»'nyat vágódott a legkötekedőbb szándékkal jött fűszeres. Még valami magasabb szellemiséget is imputáltam nekik .. . Egy részvényes sem lehetett nálamnál butább. Illúzióim a háború alatt kezdtek szertefoszlani. A párnázott ajtók nem zártak légmentesen. Illatszimfóniák lebegtek a pénztártermek asztalai felett A piac halszaga, szegény emberek verejtéke vitték a vezérszólamot. Száz évben egyszer nyíló mocsárvirágok lehellete velük elkeveredett. És a strófák végén játékosan tért vissza a rothadt jogtanács. Houbigant minden parfümje sem tudta elnyomni ezt az illatárt. A gesztus, a külső, a manicurent, autó, a „kérlek a lássan,“ a hálókocsi, maradt a régiben. Sőt — Bukarest felé is nyilván meg itt — pénzmatadoraink a legdrágább lokálok villanykörtéi alatt balkánelőkelőségekké nemesedtek. Csak a tiszteletem nem tudott már lépést tartani ezzel az előkelőséggel. Megrögzött rossz szokással számolni kezdtem. Összeadtam és kivontam öszszeadtam az autót, a hálókocsit, a lokált, a nőt, a Medoc-ot, a nevetésre hajló pincér komoly megtartóztatását, az „otthon is kell valami”. Azután kivontam. Egy egész rövid tanuságot vontam ki belőle: „A részvényes egy barom !“ * ! De mekkora barom ! Nála nagyobb barom már csak a betevő. És még nagyobbak már — csak mi vagyunk. Akik odaállunk a társadalmi fegyelem megbontói és megtagadói mellé és passzív türelemmel legitimáljuk rothasztó működésüket. Mert üsse kő , párnázott ajtók, párnás fotelek, párnás Havanna fellegek . . csukott ajtóik melett, amit ép akarnak, csináljanak. De az után is ! ? A fórumon is ! ? Ez a ruganyos előkelőség ? Ez a tiszteletetváró tekintet ? És kávéházban és színházban : ez a jó lelkiismeretű elterpeszkedés ? Ez a hitkövetés a társadalom eliteje élén ? Ez a társadalmioszlop-attitűde ? Mi ez ? Ez uraim ? A világ nyolcadik csodája ! A blöffök blöffje ! Ez uraim ? Legfényesebb fejezete életem 'emélvének, melyet „A szemtelenség története“ címen nemsokára be fogok fejezni . Dr. Niemandnak hívják azt az urat, aki az Igazgatóságnak szirupszó beszédben mond köszönetet az évi közgyűlésekben. Evvel a névvel mindig találkozom a zsurnálok hasábjain. De soha nem tudom meg a másik Niemand nevét, aki vérbenforgó szemmel, farkasindulattal megy be a terembe és — egyet sem üvöltvén — bárányként távozik. Pedig erre az úrra kíváncsibb vagyok Hogy megkérdezném Tőle : „Mester, mit kapott ? Fenyegetést, vagy Ígéretet? Vagy arról győződött meg, hogy rendben megy a dolog? A tisztviselők panasa alaptalan? Az igazgatók dotációja nem túl magas? A jogtanácsosok számlája megáll ? Nem történ jogosulatlan előretörés ? Egy kifogástalan igazgatót nem visszaszorítottak ? Ehbért kap s a másik, aki jogtalanul előretörtetett, tízszerte magasabb fizetést . . ? A költségszámla nem halad túl minden méretet ? Az újabb tőkeemelést mi indokolja ? A leltár hű és igaz ? Tartalékok nem titkoltattak el ? Mester, ön nem győződött meg semmiről Azt az igazgatót igenis hátrarúgták és hallom családjával együtt éhezik A tisztviselők együtt sem kaptak annyit, mint az igazgató úr s a jogtanácsos úr maga , a devizaüzlettel mi lesz ? Igaz, hogy konceszsziók történnek, még a nemzeti önérzet rovására is ? És ott a másik sarkon minden rendben megy ? Az igazgatóságban nem volt háborúság ? Lappletyka, fecsegés, szakácsnébeszéd ? Nem igaz semmi sem ? * Mert párnázott ajtók, angol kényelem és manicure dacára a küzdelem életre-halálra megy. Ökölre csatáznak éhes érdekek. De van is miért. A szellemi élet bármely terén csak éhbért szerezhet a legjobb ész s a legjobb lelkismeret? De itt? Hidalgó erkölcs és regardtalan modor könnyen juttat fejedelmi jövedelmeket. Más sem kell hozzá semmmi. Sem ész, sem szív sem tudás, sem lelkiismeret. Hol lennének az urak, ha ez is kellenne ! Még ezt se bánom. Csak ne finomkodjanak. Ne igazgató urazzák egymást. És tiszteletet ne követeljenek ! Mindent nem lehet! Értsék meg urak ! Megtagadni a többi emberekkel minden szolidaritást, anonimitásuk leple alatt mások munkáját embertelenül lefölözni, szűkkeblűnek lenni olyannak, hogy az már szinte betegség, ebül szerzett tízezrekkel élvezni minden megvásárolhat és még hozzá -- a tiszteletünket is követelni, az első helyet társaságban és társadalomban, egy asztalhoz merészkedni a lelkiismeret mártírjaival és még azt is ingyen, pályát nem lelő smucigsággal akarni.........lássák be urak, hogy ezt nem lehet A társadalmi fegyelem nem engedi. Osvát Kálmán, »színes kabáton, selyem és szeneruhák, modell kalapok nagy választékban Kabát- és ruhaszövetek, ruhaselymek a„h^Ver«hewik0'c*ob Grunbaum-cégnél A SZÍNHÁZZAL SZEMBEN. Str. Stefan cel Mare Bolyai utca 5. szám alatt, LEGÚJABB. Münchenben tovább tartanak a puccs tervek. Münchenben tegnap egész nap egy izgalom uralkodott Tegnapra jobboldali puccsott jósoltak. Hitler a tartományi rendőrség tisztviselői előtt tervezett beszédét, nyilván hivatalos beavatkozásra, lemondotta. Hóviharok Amerikába. Chicago. A napokban itt rettenetes hóviharok dühöngtek. A beékezett jelentések szerint 31 ember esett áldozatul. A Ruhr kérdés, Brüsszel. A konferencián Poincare és Theuris munkatársaikkal megbeszélték a Ruhr helyzetet. Megtették az intézkedéseket a francia belga szénszállítás biztosítására. Szabályozták a francia-belga vasitüzem működésére, elszámolására vonatkozó kérdéseket, meghatározták a megtorló intézkedéseket arra az esetre, ha újabb merényletek történnének a megszálló csapatok ellen. Egyhangúlag elhatározták, hogy a megszállt területeket oly mértékben ürítik ki, amint Németország teljesíti a jóvátételi kötelezettségeit. Végül kimondották, hogy a területet csak akkor hagyják el, ha a német birodalom a büntetések érvénytelenítése mellett kezességet nyújt azoknak a német polgároknak, kik a szövetséges hatóságokkal együttműködtek. A magyar jóvátétel kérdése. London. Az alsóházban a kormányhoz kérdést intézett egy képviselő Magyarország jóvátételi fizetése tekintetében. Baldvin a kérdésre válaszolva azt mondta: Magyarország készpénzben fizeti a szövetségközi ellenőrző bizottság költségeit. Ezen kívül 35.000 fontot természetben lerótt. Szolgáltatásának értéke jóvátételi számlájában január 31- ig körülbelül harminchatmillió aranykoronát tett ki. Ilyen szolgáltatásokban Olaszország, Görögország, Szerbia, Románia, Csehország részesülnek. A jóvátételi bizottság mést nem beszélte meg azon javak értékét, melyeket Magyarország átengedett hadianyaga a szövetségesek kezén hagyott. Vérengzés a Ruhr vidéken. A Ruhr vidéki helyzet nagyon elmérgesedett. Boer városban két francia tisztet az utcán lelőttek. Ennek gyanúja miatt egy német rendőrisztet és egy szerelőt letartóztattak. Amikor ezeket bekísérték, — állítólag — a tömeg ki akarta szabadítani. A katonaság előbb a két gyanúsítottat lelőtte, azután a tömeg közé lőtt. Állítólag 50 halottja és sebesültje van, akik mind német polgárok. Német tanúk vannak, akik azt, állítják, hogy a két tisztet francia alpesi vadászok lőtték le s csak rendőrügynökök vádolják a németeket A francia katonai hatóságok nagyon szigorú intézkedéseket tettek. A lakosságnak csak az út közepén szabad járni, mindig nyitott tenyérrel. Ha valamelyik városban francia ellenes merénylet történik, annak polgármesterét főbe lövik. Az elkeseredés tetőpontra hágott. Hír szerint az ügyből kifolyólag Anglia és Franciaország között megint kiélesedett a helyzet. HÍREK. — A kaszinó közgyűlése. A helyi magyar kaszinó — értesülésünk szerint — húsvét másodnapján fogja megtartani elhalasztott tisztújító közgyűlését Ez a gyűlés, ha az új elemek folytatni fogják bomlasztásra nagyon alkalmas személi törekvéseikért — igen izgalmas lesz — Megsemmisítették az orthodox hitközségi választást. A múlt év elején nagy izgalmak között folytak le az orthodox hitközségnél az elöljárósági tag választások. Képviselő választásokra, emlékeztető korteskedés, evés-ivás, választóknak kocsikon való felszállítása — ellenőrizhetetlen hírek szerint — még pént is segített eldönteni a választások sorsát, amelynek vége az lett, hogy a Mandel párt által keresztülforszírozott, itt még ismeretlen, lajstromos rendszerű szavazás útján, csekély többséggel kibuktatták az egyházközség régi érdemes és becsületes elnökét Gyekei Hirsch Jenőt és elöljárósági tagtársait. A hívek csak a választás eredményének kihirdetése után jöttek rá, hogy nem ismerték a lajstromos választást. A fellebbezést a hitközség tagjainak majdnem kétharmad része írta alá. A miniszter a fellebbezést még a múlt év nyarán beküldötte elintézés végett a város polgármesteréhez, aki a választást érvénytelennek mondotta ki, elrendelte hogy az új elöljáróság adja át a helyét Hirsch Jenő és társainak, akik tűzzenek ki szabályszerűen új választást. Ám az elnöki székhez görcsösen ragaszkodó Mandl és társai nem voltak hajlandók olyan könnyen kiadni a hatalmat a kezükből. Ezt az intézkedést megfelebbezték. Most aztán megérkezett a miniszter végleges döntése. Ez teljes mértékben helyben hagyja a polgármesteri döntést. Elrendeli Hirsch Jenő és társai azonnali visszahelyezését, akik aztán kötelesek lesznek megtartani az új választásokat Ez a határozat végérvényes. További felebbezésnek helye nincs , ha Hirschék felszólítására az