Az Én Ujságom, 1890. január-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1889-12-15 / 1. szám
I ■ 111 IJ_1111H111111111 # 1 *' llllllllllllllllllllllll|ll||l|llilllll|l!llllllllllli;illlllllllllllllflllllllll||||||||lllllll|lllll|ll|||||||ll|ll|ll|ll|ll|l|||l||||ll|||||l|ll||||lllll|il|ll|lilii||||||||||l|||llll||||ll|ll|lli;i|ll|illlllillll|lllll|llllllllllll,l,lia,,lll|l|ll,l„|l„„,ll| , | ♦ -*Sí3 AZ ÉN ÚJSÁGOM. e#— 1. sz. nufsz Elbeszélés. Irta: Bársony István. Sántó Palihoz bizony nagyon jó volt az Isten. Olyan szülőket adott neki, a kiknek minden gondolata csak ő volt s a kik készek lettek volna minden áldozatra, csakhogy belőle derék embert faragjanak. A Szántó Pali apja egyszerű kereskedőember létére jól tudta, hogy milyen nagy kincs a szorgalom s egyre nógatta fiát, hogy tanuljon, mert csak a tudás biztosítja majd boldogulását az életben. — Látod, fiam, szokta volt mondani, én hajnaltól késő estig a boltban vagyok elfoglalva s néha alig van annyi pihenőm, hogy kialhassam magamat. Mennyivel könynyebben fogsz te élni, ha orvos, ügyvéd, vagy mérnök leszel, pedig csak tőled függ, mert ha tanulni akarsz, én akármiféle pálya költségeit szívesen viselem, amíg csak egy garast érzek a zsebemben. Szerencsétlenségre, Pali nem érdemelte meg ezt a nagy jóságot. Egyetlen fiú lévén, nagyon is tudta, hogy milyen szeme-fénye a szüleinek s ez elbizakodottá tette. Tanulótársai sokszor emlegették előtte, hogy milyen irigylendő az, akinek olyan jómódú szülei vannak. Pali ebből arra következtetett, hogy az ő helyzetében fölösleges lenne magát nagyon megerőltetnie; minek dolgozzék az, akinek úgyis fenékig tejfel a sorsa ? Szülei, kivált az apja, nagy szomorúsággal vették észre, hogy bizony Palinak mindenen inkább van az esze, mint a tanuláson, esténkint, mikor bezárták a boltot búsan mondogatta feleségének. Pali ír megint egész nap csak játszott. Könyv ser volt a kezében. Pedig már a tizenharmad évében van. Ha most nem jön meg a esze, meg a tanulási kedve, akkor ki tovább erőltetni, mert csak szerencsétlen , elzüllött ember lesz belőle. A jó asszony, a mennyire lehetet , pártját fogta rossz fiának, de az öreg boltos egyre csak azt hajtotta: — Akiben zsenge fiatalsága éveiben nincs kedv valami iránt, azt kár arra erőtetni. Még megvárom ezt az esztendőt, s ha az eredmény nem lesz kielégítő, ha Pali megbukik, akkor kiveszem az iskolába s valami mesterségre adom. Inkább legyen belőle egyszerű ember, aki legalább meg tudja keresni a kenyeret, ,mint olyan tudalan úr-féle. . "Lr Pali véletlenül tanúja volt egyszer, mor az apja így nyilatkozott: Ismerte már annyira az öreget, hogy nem vehette trifára szavait. Amily gyöngéd volt iránt mindig, ha arról volt szó, hogy örömit szerezhetett neki, olyan hajthatatlan marad mikor a kötelességekről volt szó. Pedig az év már vége felé járt s néhány hét múlva megkezdődtek a vizsgálatok. Palinak nem ment ki többet a fejébe amit hallott. Hogy ő valami mesterség menjen! Talán kovács, vagy csizmád legyen ! Mégis szörnyűség az. Felkelni hanalban és neki állani a pörölynek, vagy dikicsnek, alázatoskodjék, ha egy lovat hoznak hozzá patkolni, vagy egy csizma foltozni! Ő, aki annyira el volt kénye: :iiiiiiiiii!iiii!iiiiiiii !iiiiiiiiiiiiii!i!iiiiini ii