Az Én Ujságom, 1890. január-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1889-12-15 / 1. szám
1. szám. ||ll|i'||ii|i:|llllllllllll lllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllUlllllillllilllllllllllllllllHlllllllllllllllllIIIIIIIII AZ É N ÚJSÁGOM, s» I li i .11 l..l..l'<|i,|; I I •|li|ll|ll|i:illlllllillllllllllillllllllUIIII!l|ll|||||l|ll|ll||||l||l|||i|:i|!!| I I I I lelve , aki reggel az ágyban itta meg eddig a kávéját és most egyszerre végighasgassák a hátát lábszíjjal, ha nem hozza el a majsztromnak idejében a reggeli pálinkát! . . Szörnyűség az! . . . Minél inkább közeledett a vizsgálat nagy napja, annál inkább elborult a Pali jó kedve. Rossz lelkiismerete aggódott, mert tudta, hogy sokkal kevesebbet tanult egész éven át, semhogy sikerrel letehetné a vizsgálatot, de azért nem volt annyi lelki ereje, hogy legalább most, az utolsó napokban, neki üljön és amint lehet, pótolja a mulasztottakat. Olyanná vált igazán, mint valami gonosztevő. Kerülte társait , nem játszott többé,hanem elvonult a kert egyik sírkába és ott töprenkedett. Egészen belebetegedett már a sok tűnődésbe. Szülei, akik könyvvel a kezében látták a kert felé sompolyogni, azt hitték, hogy megszállta valami szentlélek és ott a fák árnyékában buzgón tanúi. Az öreg boltos csak hallgatott. Majd a vizsgálat után is rá fog érni, hogy beszéljen, hogy jutalmazzon vagy büntessen. Pali pedig a bokrok közt naponta keserves könnyeket hullatott. Félt a jövőtől, de feltámadt benne egyúttal valami más érzés is, ami legközelebb áll a lelkifurdaláshoz. Eszébe jutottak jó szülei, akik annyi áldozatot hoztak már érte. A szívem meghasadt, ha arra gondolt, hogy ő apjának mily nagy bánatot fog okozni roma bizonyítványával. Nem fog szólni a jó hsv semmit, csak rá néz majd szelíd, komor tekintetével, amelyből ezt fogja kiolvasható .Hát ezt érdemeltük mi te tőled? Ezér törjük magunkat egész életünkben nel munkával, hogy ih legyen a te kosz neted ?!» Oh, nincs ann kegyetlenebb, mi mikor egy jó édesap egy szerető édes an olyan búsan néz látlan gyermekére, a gyermek, aki olytkor oda nem ború porba, hogy hoc, natot kérjen, az az a ki egy ily szomor, perczben meg ne javul, nem érdemi hogy éljen. Volt Palinak egy kis leánytestvére, akii tíz éves. Ez a kis angyal már annyi segítségére volt az anyjának, hogy ki sen lehet mondani. A kertben st tett a veteményezinél, a gyomlálásnál, a szobában a takarításra még a főzéshez is kezdett érteni valami És ő, a nagy kamasz fiú, egész életéb nem tett még semmit, a mivel a szül könnyített volna. Csak bajukra volt minő Most még hozzá meg is fog bukni, mp.. tavaly, meg mint harmadéve. A nap haragosan sütött le rá, szint pörkölte. Elvonult a magas fák közé s h --------------------*3 «Elvonult a magas fák közé s lefeküdt a fűre.»