Az Én Ujságom, 1890. január-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-04 / 19. szám
iiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiaiiaiiaiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiitiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiii— 19. szám. 1111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111 -*3 AZ ÉN ÚJSÁGOM, e*5 iiii:>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:ii:laiiiiiiiiiiiiiiiM iuiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiai'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiianiiiiuiiiiiiiiiaiiiiiiiiiM niiliiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii;iii I gából. Hanem azért mégis olyan idő volt az, mikor még kellemesebb az embernek ott benn a jó, meleg szobában, ropogó tűz mellett. Ozsvátné asszonyom is ugyancsak megrakta a tüzet a nagy kályhában, melynek áradozó enyhe melegénél csendesen lonogatott ő és a leánya. Szó nélkül folyt a munka jó darab ideig, csupán az orsó perczegett és a tűzhelyen gunnyasztó macska dorombolt magában. Ozsvátné egyszer leányához fordulva megszólalt: — Te, Juliska ! Már én csak azt mondom, fiam, legjobb lesz, ha azon a pénzen veszünk egy pár csizmát, mert már úgy is nagy szükséged van rá, de még apád is azért kuporgatta össze azt a négy forintot. Ozsvátné felszította a tüzet s hallgatva fonogattak tovább. Juliska csak peregette az orsót, eregette a fonalat, de elméje ott járt már a vásáron. Alig vette észre, a mint a háta mögött halkan megnyílott az ajtó s kisírt szemekkel belépett azon Lakatos Mihályné. — Miért sír? — kérdezte Ozsvátné kíváncsian. Lakatosné a kezével szomorúan intett: — Vége van már az egyetlen lelkem gyermekemnek! Elküldték otthonról, hogy ne hallja szegényke a sírásomat. — Hogy-hogy? — bámult rá Juliska részvevőleg. — Nagy a forrósága, ki nem bírja soha. Próbáltam sós boreczetet s mindenféle orvosságot. Nem használ annak semmi a világon ! Vége! Juliskának mind a két szemét elfutotta a könny és zokogva szólott: — Valahogy a szeredai doktortól kéne orvosságot kérni. — Hamar meg lehetne azt járni, leányom, csak az a pénz volna. De mi is szegények vagyunk, mint ti. Az emberem bejárta reggel az egész falut, ha kapna pénzt valakitől. Hanem ugyan ki adna nekünk kölcsön! Nehezen tudnák megfizetni. És sírt a bánatos asszony, mint a záporeső. Ott üldögéltek hárman gondolkozva, egyikök sem tudott egy vigasztaló szót kitalálni. Juliska jutott szóhoz leghamarabb: — Édesanyám! elmegyek én a templomba foltos csizmával is. Szegény leányt nem szólnak meg érte, a jó Isten pedig úgy is meghallgatja imádságomat. Azt a négy forintot pedig oda adom : hozzanak orvosságot rajta. Ozsvátné fontolgatva felelt: - Én nem bánom, de mit szól rá apád ? Ő csizmára adta. — Ő kelme sem haragszik meg. Nem olyan a természete. — Az Isten áldjon meg, édes leányom! — rebegte közbe Lakatosné. Látom, jó szíved van. De hát aztán a pénzedet miből adjuk meg majd? - Valamiből majd csak visszafordúl, ne búsuljon. — Tudod mit ? Egyik kopó méhet neked adom érte. Olcsón kapod és még sokra mehetsz vele, mert az Isten áldása fog lenni azon a méhkason. Aztán az lett a vége, hogy meggyógyúlt a gyermek s tavaszszal a méhkas szépen bekerült a Juliska virágos kertjébe. Ott zummogtak a méhek reggeltől estig a nyíló virágokon, melyeket Juliska kétszerte nagyobb gonddal ápolt. Felszámította minden nap ártatlan eszével, hogy a rajok idővel mire szaporodnak, mennyi mézet adnak, s mindig úgy találta, hogy azzal a négy forinttal igazán az Isten áldását vette meg a házhoz. Jakab Ödön. :ltllii|lllllliilii«ii|ii|illii|iiliiliilii|ll|lllillllllHlllliliilHliilHllllllllllllllilllllllllltilillllliiliiliillllillrtliiliiliillllllllrtllllllllBIIIIHIIIllllllllllllllllilllHHiilli(liliili'llilillllllililllillllltlllll l l*s i|lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllilliiliiliiiiiliiiiiiiiiiiiii|lillllllllillillilllllllllllllllllilillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllinilllll|iilll|lllll|lllllllllll|ll|ll|llllllllllllll|lllll|ll|il|ll|llllllll|lllliliil>