Az Én Ujságom, 1890. június-december (1. évfolyam, 27-52. szám)
1890-06-29 / 27. szám
I ■■ - , n • - •' ■- . : . - • ■ f ■ iiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíjliiiii S 27. szám. --------43 AZ ÉN ÚJSÁGOM. S*-------- 5 | EGÉRCZINCZOGÁS. Gyennektréfa 1 felvonásban. Irta: Kozma Andor. Személyek : | Apa hangja és mama hangja (látatlan személyek). | Giza. | Pali, Giza testvére. | Ilonka. | Jancsi, Ilonka testvére. | Kis verklis. | Kis Mari, Gizáék szobaleánykája. | Szín, szoba, melyben egyéb bútorzaton kívül zongora * is van. I. FELVONÁS, I. jelenet. | GIZA, egyedül. | Giza. (Jön a hátsó-közép ajtóból s azt fontoskodva csukja be.) Nos, hát elmentek hazulról ! Édesapa és mama. Ez se történt soha velem. Itt hagytak magamra ma. Megfogadtam, meg is tartom, Hogy magam jól viselem . Nem lesz baj, míg visszatérnek ! Panasz sem tesz ellenem. Ó, de szép is aszabadság, Boldogok is a nagyok ! De ma néhány órácskára Én is, én is az vagyok. Mit csináljak? Ah, tudom már: Míg elkészül vacsorám, Addig néhány zeneművet Rögtönzök a zongorán. (Leül a zongorához s irgalmatlanul kezdi verni.) | II. jelenet: GIZA KIS MARI. | Kis Mari (a zongorázásra ijedten fut be; Giza meglepetten abbahagyja a játékot.) Jaj, jaj, lelkem, szép kisasszony, Hát mi lette ? Mi baja ? Égnek áll e muzsikától Az embernek a baja. Giza. (sértődötten). Kis Mari, te nagy szamár vagy, Bírálgatni nincs jogod. Nehéz ám e zene szörnyen, Fel tehát te nem fogod. Kis Mari. Ah, kisasszony, hogy nem értem, Igaz, igaz. De talán, Ezt a szörnyű nehéz zenét Magam is eljátszanám. Giza (kicsinylően): Tudnál is te zongorázni, Te kis bamba, ostoba Kis Mari. Mért ne tudnék? S hátha tudnék? Nem próbáltam még soha. Giza: Most magunk vagyunk csak itthon. Mindjárt megpróbálhatod. Kis Mari (örömében hirtelen megöleli Gizát) ! Jaj, de kedves, kisasszonykám, Ez a szabad állapot. (Giza mellé ül a zongorához s két öklét ütésre emeli.) | így, kisasszony? Úgy-e, szép lesz? Giza. Ej, te, — (mutatja neki szétnyitott ujjait) ujjaid | kitárd! Kis Mari. Úgy pengessem e nagy eszközt, Mint a borbély a gitárt? Giza. Persze úgy! A lágy hangokat Halkan üsd, — ez a szabály. S csak az erőst vedd ökölre. Kis Mari (ujjait tréfásan szétnyitva). Már tudom! (Vagy egy perczig négy kézre össze- vissza kalapálnak a zongorán.) Szép, --- annyi áll. I III. jelenet. ELŐBBIEK. PALI. Pali (kezében kalappal belép s a zongoránál ülő két leányt vizsgálja). Milyen szörnyű handabanda! Hogy tűri el ezt, mama? Giza. Dehogy tűri, de papával Elment a színházba ma. Kis Mari. Úgy hesz, úrfi, s mert kitűnő Erre most az alkalom. Megpróbáljuk, hogyan is szól Ez a roppant czimbalom? Pali. Papa, mama nincsen itthon? S egyhamar haza se jön? (Kalapját a levegőbe dobja.) | iiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilliilillilllllllliillllllliiliiiiiliiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiTiiiii I i