Az Én Ujságom, 1891. július-december (2. évfolyam, 28-53. szám)
1891-07-05 / 28. szám
■iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiciiiiiiiiiiiiiiiiii.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinii ■ Mlüliil.ilhliliiliiiniiiriiMi.i <a:iaMii!l!)|:!a;!lul>:i:iBniniMliiliiliiliili<iniiiliif!!l!iliil>iaiili!liiliiliiaiiliiliiai'l!>lHi)i|li|:l|iii>i|i(ii!inai'iiiiH|[:iiil!!l,:ii!lilaiill'll!liill!liili:illlllli!liill ;iiilill'iaii|)<liiliiiiiiiiiMi:ii’liiiiiliiaiiiiiiiii >i ■iiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiniiiini i.iiimi inn i mn thin aim i n ■i:iiii'<iiiiMiiiiiii!iai>i;i>i 28. szám. AZ ÉN ÚJSÁGOM. ©*- A Mv§§ Irta: — Elbeszélés. — Margitay Dezső. Beszédes kőoszlop, hatvani országúton két vándor igyekszik a főváros felé. A nap már nem ragyog az égen, hanem azért még mindig nagy a nyári hőség, füled a levegő. Szél se lendül, falevél se rezdül, de ott fenn a nehéz, sötétkék fellegek ugyancsak rohannak jobbra-balra, össze-össze dűlnek, egymásba kavalyodnak. . . Szinte várja az ember, hogy mikor csattan már egy nagyot, ha innen is, onnan is egy-egy felhőszikla egymásra rohan. A két vándor buzgón igyekszik előre az országúton, de igyekezetüknek mégis alig van láttatja. Az egyik tizenhat esztendős forma fiú; a másik leány, tizenkét év körül lehet. A fiú erős, izmos, megtermett, bátor tekintetű, büszke fekete szemekkel, göndör, fekete hajjal. Ócska köpönyeg van van a vállán, igyekszik magát egészen beburkolni vele, de azért néha szétnyílik elől s akkor aranysujtásos violaszín bársonyteke s ugyanilyen térdig érő bugyogó villan ki alóla. Olyan formán van öltözve, mint a czirkuszbeli erőművészek, vagy szemfényvesztők szoktak lenni. A lány szelíd, bús arcú, égszínkék szemű, halvány kis teremtés. Díszes fehér csipkeruha van rajta, mely nem igen rá lehetett szabva, mert bő is, meg hosszú is. Feje zsebkendővel volt bekötve, de kibomlott aranyhajával együtt lecsúszott a nyakára, amivel ő nem sokat törődött. Csak rakta előbb, előbb a lábacskáját. Mindkettőjük arcza, magatartása arra mutatott, hogy jó családból valók, de az öltözetük, meg az, hogy ilyen hosszú úton egyedül, elhagyatva vándorolnak, arról tanúskodott, hogy igen árvák lehetnek. — Fáradt vagy, Fruzsinka? — kérdezte a fiú a lányt, akit kezénél fogva vezetett. — Nagyon elfáradtál? Fruzsinka késlekedett a felelettel. — Nem mondhatnám, hogy nagyon! — válaszolt aztán. ■— De azért egy cseppet se szomorítana el, ha valahol közel házat látnék, ahol megpihenhetnénk. — Nem csodálom, hogy elfáradtál. Mióta elhoztalak azoktól a szívtelen emberektől, húsz mértföldet gyalogoltunk. — És te mennyit gyalogoltál, míg odáig értél, ahol én voltam? — kérdezte a lány. — Míg odáig értem ? — vagy ötven mértföldet. — Oh ! Milyen erős vagy te, Aladár! — sóhajtott Fruzsinka. — Meg se látszik rajtad, hogy olyan messze földről gyalogolsz. Ha én is olyan erős lehetnék, mint te ! Aladár önérzetesen billentett egyet a fejével és mosolygott. — No, egyéb sem kellene, csakhogy én is elfáradjak! Nem látod a ruhámat, amit a köpenyeg alatt viselek ? Aki ilyen ruhát visel, annak nem szabad soha elfáradni. — Soha? — Soha! — Csak nem ad erőt az embernek az a ruha? — Nem. De mikorára ránk adják, úgy neki vagyunk edzve minden fáradságnak, hogy föl se veszszük, ha például egy félóráig kell a tenyerünkön szaladgálni. — A tenyereteken? — Igen, lábbal fölfelé. Vagy, ha magas helyről leugorva, a levegőben háromnégy bukfenczet kell vetnünk. Vagy ha hátrafelé hajolva, a lábunk közé fogjuk a fe iniiii':ii:ii!ii:ii:ini!ii:iiiiii!i a lüiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiliiiüiiiiiiMiiiiuiiiiniiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiltiirii iiiiiiii'iiiitiiiiiiiaiiiiiaiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiaiiiiiiiiiiiitiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiiiii'iHaiiBiiaiiaMii'iiiiiiiiiimiiaiiaiiaiiaiisiiai