Az Én Ujságom, 1892. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1892-07-03 / 27. szám
I mii iiiiiiinriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiuiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiikiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii 27. szám. ---------His AZ ÉN ÚJSÁGOM. -*--------- 3 ajánljon a népnek utódjáúl s a nép is azon törte a fejét, hogy kit ültessen a király halála után a királyi trónra, akkor történt ez a csodálatos dolog. Egy napon csak megjelenik egy öszetöpörödött öreg asszony a királyi vár előtt és azt mondja ott az őrnek, hogy ő be akar menni a királyhoz. — Hova akar rend bemenni? — kérdezte az őr haragosan. — A királyhoz, lelkem, vagy a királynéhoz! — válaszolt az öregasszony vékony, sipító hangon. Az őr hangosan elnevette magát és az arczába nézett. De majd hogy hanyatt nem vágódott tőle. Sárga volt a szeme s úgy pislogott, hogy egy pillanatra sem állt meg a szeme héja. Az arczán több volt a ráncz, mint a ruháján, melyet viselt, azaz dehogy is volt az ruha, — rongy volt. — Nem kotródik el innen ! — rivalt rá az őr. — Nem ám! — felelte gúnyosan s fogait vicsorítva az öreg asszony. Be akarok menni a királyékhoz, édes fiam! — Fiam kendnek, majd megmondtam, hogy ki, nem én ! — szólt erre az őr. — Hordja el innen magát! Megfogta és el akarta taszítani. De akármilyen erős legény volt, még csak elmozdítani se tudta a helyéről. — Menjen innen, míg jó szóval mondom ! — kiáltott rá dühösen — különben rosszul jár! És ezzel a puskájára mutatott. — Nem ijedek ám én meg ilyen tíztől, száztól sem, mint te vagy, lelkem! — vetette oda az öregasszony. — Már csak azért is bemegyek a várba! Nem fogsz te engem abban meggátolni! — Nem-e ? — Nem bizony! De már erre vége szakadt az őr béketűrésének. Lekapta a válláról a puskát, fölemelte és megfenyegette vele az öreg asszonyt. De ez egy csöppet sem ijedt meg, sőt biztatta: — Na, üss meg! üss rám, ha van hozzá merszed! Erre az őr felkapta a puskát és nagy erővel rávágott az asszony hátára. Akik látták, azt hitték, hogy mindjárt szörnyet hal. Ha engem ütnének így meg, menten belehalnék. Te is kis öcsém, vagy húgom, aki ezt a mesét olvasod, bizonyosan belehalnál. De az az öreg asszony még csak meg se mukkant. Úgy koppant a hátán az ütés, mintha kőre esett volna, és nem a dereka törött ketté, hanem a puska. A puska törött el, pedig a csöve tiszta vasból volt kovácsolva. Csaknem kővé meredt az őr, mikor ezt iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii