Az Én Ujságom, 1894. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1894-07-01 / 27. szám
6 ^•illlliiltiliiliiliiliii ii miiiiiiiiiiiiiiii!ii!iiiiii «iiiiiiiiiiiini:iiiiim iiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiliiliiiiiiiililliillllllllllllllillilllllllllllilllllllllllll) aiiiiii::iiiiMiiii:iitii!iiiiiiiiiiiiíiiii!:iiii;!iiii{iitil>li..iiiiiiiiiii;iliiniiiliiini!i«iiBiiiuv 2 ------»—13 AZ ÉN ÚJSÁGOM 8*-*------- 27. szám. ,iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiHimHUiMimiiifliiiiiiiiiiiiiiiii!iiim Forgatván múlt idők történetének lapjait, valami megállított engemet, egy különös ember történetének olvasásánál. Elmondom idősebb Wesselényi Miklósnak, a vasembernek történetét, hallgassátok meg. Galicziának egyik nagyobb városában történt Mária Terézia királyné uralkodásának vége felé, hogy egy magyar kapitány ki akarta fodoríttatni a haját. Érdemes volt reá a haja, mert szép gesztenye-barna fürtökben koszorúzta szép fejét. Ha ezt a hajat egy hozzáértő ember csinos kanyarításokkal egymás mellé hullámoztatta és rizsporral behintette , az akkori viselet szerint szemnek és szívnek tetsző vala. Akadt a városban sok ügyes borbély, aki elvégezhette volna, sőt bizonyára örvendett volna is annak az ezüst húszasnak, mi fáradságáért a markát üti. A báró úr, már tudniillik, a magyar kapitány, úri módra szokta fizetni azokat, akik neki szolgálnak. Csakhogy ez a széles vállú, villogó tekintetű kapitány ez alkalommal nem hivatta magához a rendes borbélymestert, hanem valami hallatlan vakmerőségre vetemedett. Reá vetette szemét a kerületi főispánra, a peczkes, gőgös német úrra, kinek ősei nem igen villogtatták kardjukat sem a tatár, sem a török ellen viselt harczokban, hanem egy békésebb szerszámmal , az ollóval és sütővassal bántak mesterileg. Magyarán mondva: maga a méltóságos főispán is az apja mesterségét tanulta meg és voltak idők, mikor ügyes borbély hírében állott. Persze a sziléziai háború idejében volt módja benne, hogy a vitéz német gene- r rálisokat fodorítgassa, nekik apró, kedves szolgálatokat tehessen. A német generálisok igen hálásak voltak az ügyes borbély iránt: kieszközöltek a kegyes királynénál abban a galicziai városban egy iczi-piczi kerületi főispánságot. Úr lett a borbélyból, mégpedig nagy úr. Szorult belé legalább tizannyi büszkeség, mint a többi főispánban volt. Erősen megvetette az iparosokat, nagyon dörzsölőzött az igazi nagy urakhoz. Ha egy-egy eleven báróval vagy gróffal kezet szoríthatott, ő volt a legboldogabb ember legalább is egész Galicziában. A magyar kapitánynak — mondom — szemet szúrt ez az érdemes főispán, megtetszett neki felkunkorodott orra, tetszett a fenhéjázó beszéde, legkivált pedig , tetszett a nagy urakhoz való dörzsölőzése. No hát odaszen a magyar huszár inasával, hogy elvárja ő méltóságát egy kis barátságos frustukra. A magyar huszár félig kézzel, félig lábbal és valamicskét német szóval meg- magyarázza a méltóságos főispán úr- nak, hogy ő méltóságát nagyon szívesen látja a méltóságos báró úr egy kis barátságos frustukra. Nosza megörült a főispán. Felvette legszebb bugyogóját, ragyogott a topánkája, szép volt a selyem ha iliiiiiiiiliiiiiiiitiiBii^iiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiilHiiiiigaiwianariinwiiiiinniniiamiUHiimunimiiiinBmiiiiiiaiiniummiiiiiinuiaiiBnfuiiuwaiiimifiiBiminininininiummmuiuiiBininiinnDi iiiiiiiiiiiiiiiiii 'iiiiiau|ii|ii|ii|ii|ii|iiiii|ii|ii|ii|ii|ii|iiiii|ii|iiiii|ii|ii|ii|ii|ii|ii|iiiiiiiiiiiii,áiiiiiiiiiiii: niiiiiiiiiiiiint iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiisuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuiíin ■>