Az Én Ujságom, 1895. június-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1895-06-30 / 27. szám

>i*; t;f ' " ii 1.1 I I ii I I I I I I I I I I I I I I I I i I I I I I i I I I I I I I I I ■ I I Vi i I I i I I I I I I I I I I I I I I I ii I i I I I I I I I i I I I I I ■ I I I I I I I I I Iii AZ EN ÚJSÁGOM iiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiititiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiifiiiiiiii!i I min I I I I I I i i iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiHiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>^ Ö7. szám. lett, hanem nyakába ugrott az ő kedves tanítója apjának és megcsókolta. ■Csak azután mondotta: — Isten áldja meg kegyelmedet, jó öreg, hogy eljött hozzánk. Tudja meg, hogy Pataki bácsi most már a miénk és az is marad, a­mig él. . — Lelkem, méltóságos úrfi, de ál­dott jó a szive, hogy az Isten is meg­áldja ! A szájtátó cselédség összenézett és megszégyenülve elódalgott onnan. Bi­zony ilyen látványnak ők még soha szemtanúi nem voltak. Pataki Mózes pedig fél­refordította az ő becsületes arczát és egy édes könnyet törült ki a szeméből. Talán eszébe jutott az a mondása, hogy ő a debreczeni püspökkel sem cseréb­e, merthogy a Yesselényi Miklós fiát taníthatja. Úgy buzogott az ő szívében a sok ne­mes érzelem, midőn látta, hogy a híres-ne-­­­vezetes Yesselényi Miklós úri fia, az ő­­ egyszerű édes­apját nem hideg szóval,­­ hanem meleg öleléssel és csókkal fo­­­­gadja. I Miklós úrfi istállóba állítatta a két­­ sovány lovat s megparancsolta a kényes | lovásznak, hogy gondozza úgy, mintha | a legnemesebb vérű állatok volnának. § A kocsisnak megparancsolta, hogy a | szekeret taszítsa a kocsiszínbe, s ha­­ valami baja volna, igazi itassa meg az­­ urasági kovácscsal. Úgy gondoskodott mindenről, mintha­­ az öreg Pataki az ő vendége lett volna.­­ — Ebédre pedig együtt leszünk ! Szabadkozott az öreg . — Megköszönöm az úri grácziát, ■ méltóságos úrfi, de nem szolgáltam reá.­­ — Jól van, jól, most pedig megyek, | megmondom anyámnak, hogy ebédre | vendégünk van. A viszontlátásra! 3 | I|III:||ÍIIIII1IIII1IIIIIIIIIIIIIII:IIIIIIIIIIIIIIII!!IIIII:|||||||!!II!II!I i i mihi I ||||II|I:|IIII:|IIII!IUIIIII:II!IIIIIIIIII11IIÍI1]|||IÍ1II1I MI MI I I Ml MMMMMMI I I I I MMTT MMMIIIMMMMMMIIII!IMIi!l!lll!Mll[l!!Mli:l„MMIIiflll T 1

Next