Az Én Ujságom, 1895. június-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1895-06-30 / 27. szám
>i*; t;f ' " ii 1.1 I I ii I I I I I I I I I I I I I I I I i I I I I I i I I I I I I I I I ■ I I Vi i I I i I I I I I I I I I I I I I I I ii I i I I I I I I I i I I I I I ■ I I I I I I I I I Iii AZ EN ÚJSÁGOM iiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiititiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiifiiiiiiii!i I min I I I I I I i i iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiHiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>^ Ö7. szám. lett, hanem nyakába ugrott az ő kedves tanítója apjának és megcsókolta. ■Csak azután mondotta: — Isten áldja meg kegyelmedet, jó öreg, hogy eljött hozzánk. Tudja meg, hogy Pataki bácsi most már a miénk és az is marad, amig él. . — Lelkem, méltóságos úrfi, de áldott jó a szive, hogy az Isten is megáldja ! A szájtátó cselédség összenézett és megszégyenülve elódalgott onnan. Bizony ilyen látványnak ők még soha szemtanúi nem voltak. Pataki Mózes pedig félrefordította az ő becsületes arczát és egy édes könnyet törült ki a szeméből. Talán eszébe jutott az a mondása, hogy ő a debreczeni püspökkel sem cserébe, merthogy a Yesselényi Miklós fiát taníthatja. Úgy buzogott az ő szívében a sok nemes érzelem, midőn látta, hogy a híres-ne-vezetes Yesselényi Miklós úri fia, az ő egyszerű édesapját nem hideg szóval, hanem meleg öleléssel és csókkal fogadja. I Miklós úrfi istállóba állítatta a két sovány lovat s megparancsolta a kényes | lovásznak, hogy gondozza úgy, mintha | a legnemesebb vérű állatok volnának. § A kocsisnak megparancsolta, hogy a | szekeret taszítsa a kocsiszínbe, s ha valami baja volna, igazi itassa meg az urasági kovácscsal. Úgy gondoskodott mindenről, mintha az öreg Pataki az ő vendége lett volna. — Ebédre pedig együtt leszünk ! Szabadkozott az öreg . — Megköszönöm az úri grácziát, ■ méltóságos úrfi, de nem szolgáltam reá. — Jól van, jól, most pedig megyek, | megmondom anyámnak, hogy ebédre | vendégünk van. A viszontlátásra! 3 | I|III:||ÍIIIII1IIII1IIIIIIIIIIIIIII:IIIIIIIIIIIIIIII!!IIIII:|||||||!!II!II!I i i mihi I ||||II|I:|IIII:|IIII!IUIIIII:II!IIIIIIIIII11IIÍI1]|||IÍ1II1I MI MI I I Ml MMMMMMI I I I I MMTT MMMIIIMMMMMMIIII!IMIi!l!lll!Mll[l!!Mli:l„MMIIiflll T 1