Az Én Ujságom, 1898. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

AZ EN ÚJSÁGOM 429 27. szám. a lakosság a saját biztossága érdeké­ben vonuljon a Tiszamenti tiszta magyar vidékekre. Tomory Pongrácz össze­gyűjtötte a lakosságot és eléjük ter­jesztette a kérdést : — Mit csináljunk ? A svábok és magyarok összenéztek. — Hát az úr mit csinál ? — kérdez­ték viszont. — Én a házamat el nem hagyom. Cselédeimmel bevonulok és védem életre-halálra. Nem engedem, hogy szülőházam rommá váljék, hogy őseim képeit szétszaggassák, családi ereklyéi­met elhurczolják, s szobáimat az ellen­ség sáros lábbal bepiszkolja. .. De tartóztatni nem tartóztatok senkit.. . — Mindegy, mi is maradunk, — kiáltott egyértelműleg a nép. — Az nem ilyen köny­­nyű, fiaim. Az öre­geket, gyerekeket és asszonyokat el kell vinni.. . Csak annyi asszony marad­jon itt, a­mennyi kell, hogy főzzön a védő csapatnak. — Tessék csak parancsolni, mi engedelmeskedünk, — szólt a biró, s a nép helyeslőleg zúgott reá. — Jól van, fiam, Isten velünk van és segíteni fog bennünket, ne féljetek! Tömöri tehát intézkedett. Kétszáz férfit választott ki a falu lakosságából, leginkább persze legényembereket és olyan embereket, a­kiknek nem volt gyerekük. Három nappal azelőtt egy magyar szabad csapattól három szekér fegyvert és lőszert kapott, ezt kiosztotta köztük. A falu többi lakossága lovas­tól, marhástól elvonult Szeged vidékére. A falu házait elzárták, a védők a kastélyba vonultak, minden kapufélét jól eltorlaszoltak, a kert fáit kivágták, hogy arra is láthassák az ellenséget. Egy hónapra ellátták magukat élelem­mel, s nyugodtan várták a ráczokat. Az őrtoronyból látta Tomory, hogy a menekülő lakók és vonuló csapatok lassan-lassan eltűnnek észak felé, míg délen egy nagy porfelhő közeledik. Valami lovas csapat. De nem tudta ki­venni, hogy el­lenség-e, vagy jó barát. Intett. A to­ronyőr trombitá­jába fújt, lent nagy mozgás tá­madt, a kapukat becsukták, min­denki helyére sietett. A faluhoz kö­zel, a nagy por­felhőből kivált egy kisebb, s a falu elhagyott utczáján át sebesen köze­ledett. Csakhamar látták, hogy három lovas. Egyenesen a kastély felé tartott és a főkapu előtt megálltak. Tomory már ott állt a kapu mellé csinált fatorony­ban. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniifiiiiniinHiin, inni n, mii, „m, m, imitm ■liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiin

Next