Az Én Ujságom, 1898. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-03 / 27. szám
27. szám. AZ ÉN ÚJSÁGOM 431 VÁNDOR PALKÓ AZ ÓRIÁSOK KÖZT. — Mese. — Palkó, — mondok — most hamarosan szedjük fel a sátorfát és előre, mert ha mindazok, kiknek én annyi galibát csináltam, utánam iramodnak, még egy ép hajszál sem marad a fejemen, úgy széjjelszednek. A hogy hátam mögött maradt szép nagy Magyarország, a bátorságom újra megjött s már az forgott a fejemben, várjon hová, merre vegyem utamat, hogy szerencsémet megtaláljam. Hej, csak azok a feketék rám ne találnának valahogy! Meg is kérdeztem minden ország határán: vannak itt fekete népek ? Ha azt felelték, hogy: vannak bizony, nézczu neki, meg sem álltam a szomszéd határig, így lassacskán elértem a jeges országot. Tyűk, de borzongott a hátam! — No Palkó, innét csak jobb lesz visszamenni a tejjel-mézzel folyó szép Magyarországba, mert egyszer csak arra ébredsz, hogy te is jeges medve vagy. Megfordulok, hogy induljak haza felé, mikor látom, hogy egy szemüveges német rengeteg nagy széllabdával játszik. No — gondolom — ez a féle megfordult ország lesz. Itt a nagy emberek játszanak, a Pistukák, Bandikák meg az ország dolgát végzik. — Hát jól megy a játék, öcsém ? Mi? — kérdem. A német mérgesen nézett végig. — Én nem játszom, hallod, hanem dolgozom! — Dolgozik ? Az igaz, hogy sok csudabogara van az Istennek, de még azt nem láttam, hogy valaki labdával dolgozik. Minálunk a szántást-vetést, az aratást, a kapálást nevezik dolognak, de nem ám a labdázást. — Te bizonyára a más világról jösz, — felelt a német — mert azt se tudod, hogy én mit csinálok. — Én bizony nem jövök a más világról, hanem szép, Magyarországból, ha hallottad hírét Árpád nemzetének. — Épen jó, hogy onnan, jösz, mert akkor bátor ember lehetsz. Úgy hallottam, hogy a magyarok bátor emberek. — Meghiszem azt! — Még erős is lehetsz hozzá. — Egy-két mázsás zsákot csak úgy föllibbentek a vállamra.. — Derék, pajtás! Épen olyan ember vagy, amilyenre vártam, te kellesz nekem. Jöjj, segíts, hogy hamarább készen legyek és ha akarod, ingyen viszlek föl léghajómmal a csillagokig. — Léghajóval ? Hát mért nem mondod elébb, hiszen volt vele találkozásom. — Épen töltögetem, de nem bírok vele: el akar szaladni. — Állok elibe! Felgyűrköztem s neki fogtam a munkának s már naplementére készen voltunk. Úgy felfúvódott, mint a béka s akkora lett, mint egy nagy ház. Most aztán egy csomó kötéllel jól megkötöztük, nehogy nálunk nélkül keljen útra s mi leültünk falatozni. A német evés közben jókedvű lett s elbeszélte, hogy ő már mindenütt járt a kerek földön, csak épen a föld tengelyénél nem volt, de most oda igyekszik épen. — Ez aztán a pompás dolog! — mondok. — Tyűk, de nagy urak leszünk! Ezután mi fogjuk intézni a világ sorsát. Ha látjuk, hogy éretlen a gabona a földön, egyet csavarintunk a föld tengelyén s nagyobb meleget adunk az embereknek s ha látjuk, hogy szárazság van, megeresztjük a csatornákat, — úgye ! Az én emberem el kezdett kaczagni. — Hohó, góbé! Nem úgy áll a dolog, ahogy te képzeled! Isten dolgába nem szabad embernek bele kontárkodni. Bölcsen elrendezi az igazságos Isten, hogy mikor legyen meleg vagy hideg s mikor eső vagy szárazság, nem iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiih !