Az Én Ujságom, 1899. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1899-07-02 / 27. szám
I 27. szám. 3 AZ ÉN ÚJSÁGOM ütötte meg a fülét. Most azonban még fájdalmasabban hangzott. Ádám mester azt sem tudta, hogy hányadán van. Annyira megijedt. Meredt szemmel, tátott szájjal nézett maga elé. — Ugyan ki lehetett? Tán csak nem valami kisértet ? Mert hát én kívülem alig hiszem, hogy volna itt valaki. Ez a darab fa pedig csak nem tanult meg siránkozni, panaszkodni ? Ha csak nem bújt beléje valaki ? Azon meg könnyen segítünk. Annál rosszabb ő rá nézve. Hadd lássuk. Tudom, hogy megkeserűlt! E szavak után fogta a fadarabot és irgalmatlanul vágta néhányszor a földhöz. Azután hallgatózott. Várjon nem szólal-e meg valaki. Két perczig várt Nem hallott semmit! Várt megint öt perczig. Nem hallott semmit! Azután tíz perczig. Semmit! — Tiszta dolog, — mondta ekkor, erőltetetett mosolylyal, — hiszen az egész csak képzelődés. Folytassuk hát a munkát. . . Ekkor gyalut vett elő, hogy simára faragja a fadarabot. De amint néhányszor végig vonta rajta a szerszámot, újra megszólalt az ismert vékonyka hang. Most azonban nem panaszkodva, hanem nevetve: — Ne csiklandozzon, bácsi! Erre már Ádám mester annyira elrémült, hogy hirtelen összerogyott és végig terült a földön. Mikor föleszmélt és felnyitotta a szemét, azon vette magát észre, hogy egyedül van a műhelyben. De a fadarab még mindig ott állott és amint ránézett, úgy érezte, hogy minden porczikája reszket. Nem mert megmoccsanni. MÁSODIK FEJEZET. Kopasz Bálint szegénysége. Egyszer csak zörgetnek az ajtón. — Szabad! — mondta az asztalos mester, s azon volt, hogy föltápászkodjék a földről. Egy összetöpörödött, sovány, öreg emberke lépett a műhelybe. Bálint gazda volt. Ádám mesternek régi jó barátja. Valamikor együtt dolgoztak Kassán. Később aztán elváltak egymástól. Bálint gazda súlyos betegségbe esett. Sokáig nyavalygott a szegény, de aztán nagy nehezen mégis fölgyógyult. Azóta nem bírta többé a nehéz munkát. Eleinte csak úgy hányódott-vetődött. De aztán valami könnyebb foglalkozás után nézett. Elment Bártfára és beállott ottan a