Az Én Ujságom, 1910. június-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1910-06-26 / 27. szám

27. szám. AZ ÉN ÚJSÁGOM Sanyika: Majd kikopogtatom én a­­ fájósat. Várj csak. Ülj le ide a székre, így ni! Felkötöm az állad ezzel a babos kendővel, hadd melegítse az arcodat. Itt van a diványpárna, odaigazítom a szék karjára, hogy puhára hajtsad a fejedet.. . Margitka: Jaj-jaj, de fáj, Sanyikám! Sanyika. Most már én nem vagyok Sanyika, hanem doktor bácsi. Tátsd ki csak a szádat ! Úgy! Hej, de még nem látok jól bele- Várj csak, kis betegem. Szaladok a másik szobába, hozom a pápaszemet s hozok a lábam alá is valamit. (Kimegy Sanyika s hamarosan jön vissza, orra a nagyapa pápaszemé­vel van nyergelve s fújva cipeli a mosdótálat.) így ni! Most már csak látom azt a rossz fogat? Margitka: (ijedten kitátja a száját s szepegve néz a Sanyika balkezében szorongatott nagy harapófogóra): Mit akar ezzel a harapófogóval, doktor bácsi ? Sanyika: Mit akarok? Hát kihúzom a fogadat. Margitba (remeg): Jaj, doktor bácsi, de nem tudom, melyik fogam fáj! Sanyika: Az nem tesz semmit, meg­találom én. Ha eltéveszteném, kihúzok egy másikat is, harmadikat is, bizonyo­san közte lesz a fájós is. (Sorba kopog­tatja a fogakat s kérdi): Ez fáj? Margitba (ijedten): Nem az. Sanyiba (komolyan): Hát ez? Margitka: Az se. Sanyiba : Megvan már. Ez az a rossz fog. Mindjárt kihúzom. Margitka: De az nem fáj, doktor bácsi. Sanyiba: Tudod is te azt, melyik fáj. Nem vagy te doktor. Az fáj, ha én mondom. Kihúzom azt a haszontalan fogat. MÁSODIK JELENET. Margitka, Sanyika és Anyuska. Margitka (belép anyuska): Jaj, édes anyuskám ! Anyuska: Mi a bajod, kis lányom? Margitka (megijed, nem tudja hirte­len, mit is mondjon): Nagyon fáj a fogam ! Sanyika olyan jó fiú, kihúzza. Anyuska (nevet): Azzal a harapó­fogóval ? Sanyika (komolyan): Ezzel hát. Anyuska: Ha már minden áron dok­tor akarsz lenni, gyere csak, itt van a fogcsepp, így, lásd. Most rácseppentjük erre a kis vattára s ezt tedd rá a Margitka rossz fogára. Nem kell azt mindjárt ki­húzni, akkor hamar elfogy a foga. Sanyika­­kezébe veszi a fogcseppes vattát. Ráteszi Margitka fogára nagy komolyan): Most aztán ne mozgasd a szádat! Margitka (Örül, hogy megszabadult a foghúzástól): Jaj, de ügyes a doktor bácsi! Anyuska: De aztán délig nem szabad ám levenni a fogadról a vattát, Margitkám. Margitka (félre): De furcsa íze van ennek a fogcseppnek! No most jól meg­jártam. Többet soha se panaszkodom Sanyikának, a doktor bácsinak. Hisz nem is fáj a fogam, csak a Sanyika tudományát akartam kipróbálni. De jó, hogy jött anyuska, még kihúzta volna valamelyik jó fogamat azzal a csattogós harapófogóval. Jujjuj! De le is veszem a vattát róla! Hahaha. !

Next