Az Én Ujságom, 1926. július-december (37. évfolyam, 19-36. szám)
1926-07-01 / 19. szám
293 Józsiké a rózsás kertben. Hol volt, hol nem volt, a Sebes-Körös partján Él egy falucskában Szőke kis magyar lány. Király kisasszonynak Nézi, aki látja Szép rózsafaerdős, Szöllős udvarába. Úgy ragyog a haja Ringatódzó vállán, Mint tavaszi égen Tündöklő szivárvány. Szeméből kinevet A szerető jóság .. . Boldogan simulnak Ölébe a rózsák. Kertes nagy udvara Sok száz rózsafája Repeső örömmel így beszél hozzája: — Jó reggelt, jó reggelt! te korán ébredtél. Oly jó melegedni A te jó szivednél.. S akkor igaz, teljes A mi virágzásunk, Amikor téged itt Mosolyogni látunk. A dér minket bántson. Szived sose érje ... így nöjj nagyra anya, apa Boldog örömére! Gyökössy bácsi. NYUSZI-ISKOLA. Irta: Forgách Júlia. I. Nyuszimama korán reggel felköltötte fiacskáit: — Keljetek fel nyuszikáim, iskolába kell menni, el ne késsetek, mert Tapsifüles tanító bácsi nagyon szigorú ám! Aki elkésik az iskolából, azt bizony megbünteti. Tegnap is sok nyuszika volt bezárva, késő este, amikor jöttem hazafelé, még mindig a bezárt iskolában nyöszörögtek, szipákoltak, mert egész nap nem ettek semmit. Siessetek hát, kicsi nyuszikáim, nehogy elkéssetek az iskolából. Felugrottak a nyuszikák, meg is mosdottak szépen, előkeresték a táskájukat, belerakták. . . Tudjátok mit raktak a nyuszikák a táskájukba? Könyvet? . . . Dehogy! Irkát? .. . Azt se! Tollat, ceruzát? ... Bizony nem!... Fogadjunk gyerekek, hogy ezer esztendeig se találjátok ki, hogy a nyuszikák mit raktak a táskájukba, hogy elvigyék az iskolába! Hát ne is törjétek a fejeteket, majd én megmondom nektek. De meg ne mondjátok senkinek se, mert én is csak úgy tudtam meg (egy katicabogárka súgta meg nekem, aki éppen ott csücsült a nyuszikáék házaelőtt egy kakukfű tövében, amikor a nyuszikák készülődtek az iskolába, hogy meg kellett ígérjem, hogy senkinek se mondom el. De nektek gyerekek csak mégis elmesélem, mert tudom, hogy nem mondjátok el senkinek. .. Hát bizony gyerekek akár hiszitek, akár nem, a nyuszikák nem raktak a táskájukba se könyvet, se irkát, se tollat, se ceruzát, hanem tojást, sok-sok tojást, amennyi csak belefért a táskába, azt vitték az iskolába. Most meg arra vagytok kiváncsiak ügye, hogy minek vitték a nyuszikák azt a sok tojást az iskolába? No, ha megígéritek nekem, hogy lakatot tesztek a szájacskátokra, hogy senkinek el nem csacsogjátok, elmondom nektek azt a nagy-nagy titkot, hogy a nyuszikák minek vitték azt a sok tojást az iskolába. De jól nyissátok ki a fülecskéteket, mert hangosan én se merem ám elmondani. Tudjátok, a nyuszikáknak nagyon jó fülük van ám, még azt is meghallják, amit messze, nagyon messze, csak susogva beszélnek! Akkor aztán megijednek és — usgye! . .. vesd el magad! . . . úgy elszaladnak, hogy a világ végéig meg sem állnak. Az pedig nagy baj volna ám gyerekek! Hogy miért? Hát bizony csak azért, mert akkor nem mehetnének el az iskolába és a nagy szaladásban a tojás is mind összetörne ... Hát azért, mondom gyerekek, csak csendesen . . . hogy amit most súgok nektek, jól megértsétek. A nyuszi iskolában a Tapsifüles tanító bácsi tanítja a nyuszikákat tojást festeni és azért bünteti meg olyan szigorúan azokat, akik elkésve mennek az iskolába, hogy sok Gauss Viktor: A búrok földjén. Ára 42.000 korona.