Az Én Ujságom, 1926. július-december (37. évfolyam, 19-36. szám)

1926-07-01 / 19. szám

293 Józsiké a rózsás kertben. Hol volt, hol nem volt, a Sebes-Körös partján Él egy falucskában Szőke kis magyar lány. Király kisasszonynak Nézi, aki látja Szép rózsafaerdős, Szöllős udvarába. Úgy ragyog a haja Ringatódzó vállán, Mint tavaszi égen Tündöklő szivárvány. Szeméből kinevet A szerető jóság .. . Boldogan simulnak Ölébe a rózsák. Kertes nagy udvara Sok száz rózsafája Repeső örömmel így beszél hozzája: — Jó reggelt, jó reggelt! t­e korán ébredtél. Oly jó melegedni A te jó szivednél.. S akkor igaz, teljes A mi virágzásunk, Amikor téged itt Mosolyogni látunk. A dér minket bántson. Szived sose érje ... így nöjj nagyra anya, apa Boldog örömére! Gyökössy bácsi. NYUSZI-ISKOLA. Irta: Forgách Júlia. I. Nyuszimama korán reggel felköltötte fiacskáit: — Keljetek fel nyuszikáim, iskolába kell menni, el ne késsetek, mert Tapsifüles tanító bácsi nagyon szigorú ám! Aki elké­sik az iskolából, azt bizony megbünteti. Tegnap is sok nyuszika volt bezárva, késő este, amikor jöttem hazafelé, még mindig a bezárt iskolában nyöszörögtek, szipákoltak, mert egész nap nem ettek semmit. Siessetek hát, kicsi nyuszikáim, nehogy elkéssetek az iskolából. Felugrottak a nyuszikák, meg is mos­dottak szépen, előkeresték a táskájukat, belerakták. . . Tudjátok mit raktak a nyu­szikák a táskájukba? Könyvet? . . . Dehogy! Irkát? .. . Azt se! Tollat, ceruzát? ... Bi­zony nem!... Fogadjunk gyerekek, hogy ezer eszten­deig se találjátok ki, hogy a nyuszikák mit raktak a táskájukba, hogy elvigyék az is­kolába! Hát ne is törjétek a fejeteket, majd én megmondom nektek. De meg ne mondjátok senkinek se, mert én is csak úgy tudtam meg (egy katicabogárka súgta meg nekem, aki éppen ott csücsült a nyuszikáék háza­­előtt egy kakukfű tövében, amikor a nyu­szikák készülődtek az iskolába­, hogy meg kellett ígérjem, hogy senkinek se mondom el. De nektek gyerekek csak mégis elmesé­lem, mert tudom, hogy nem mondjátok el senkinek. .. Hát bizony gyerekek akár hiszitek, akár nem, a nyuszikák nem raktak a táská­jukba se könyvet, se irkát, se tollat, se ceru­zát, hanem tojást, sok-sok tojást, amennyi csak belefért a táskába, azt vitték az is­kolába. Most meg arra vagytok kiváncsiak ügye, hogy minek vitték a nyuszikák azt a sok tojást az iskolába? No, ha megígéritek nekem, hogy laka­tot tesztek a szájacskátokra, hogy senkinek el nem csacsogjátok, elmondom nektek azt a nagy-nagy titkot, hogy a nyuszikák minek vitték azt a sok tojást az iskolába. De jól nyissátok ki a fülecskéteket, mert hangosan én se merem ám elmondani. Tudjátok, a nyuszikáknak nagyon jó fülük van ám, még azt is meghallják, amit messze, nagyon messze, csak susogva beszélnek! Akkor az­tán megijednek és — usgye! . .. vesd el ma­gad! . . . úgy elszaladnak, hogy a világ vé­géig meg sem állnak. Az pedig nagy baj volna ám gyerekek! Hogy miért? Hát bizony csak azért, mert akkor nem mehetnének el az iskolába és a nagy szaladásban a tojás is mind össze­törne ... Hát azért, mondom gyerekek, csak csendesen . . . hogy amit most súgok nektek, jól megértsétek. A nyuszi­ iskolában a Tapsifüles tanító bácsi tanítja a nyuszikákat tojást festeni és azért bünteti meg olyan szigorúan azokat, akik elkésve mennek az iskolába, hogy sok Gauss Viktor: A búrok földjén. Ára 42.000 korona.

Next