Az Én Ujságom, 1928. július-december (39. évfolyam, 19-36. szám)

1928-07-01 / 19. szám

Kedves szerkesztő bácsi! Még egyszer sem volt olyan nehéz elkezdeni a levelet, mint most, mert borzasztóan szégyelem magamat! Nem is tu­dom, hogy mentegetőz­zem? Az én drága kis pajtásaim, Az Én Újsá­gom olvasói már annyit kérdezősködtek utánam! Ha elkezdeném felso­rolni, hogy mi minden jött közbe mindig, amikor írni akartam, hát a végére se érnék ma... Az embernek olyan mozgalmas az élete, mégha csak egy kislány is! Mi minden is történt azóta, hogy utol­jára írtam? Ami érdekes, mindig csak az­nap érdekes, másnap már nem. Azt hiszem én is csak azt írom meg, ami legutoljára történt, mert az még egy kicsit mindig ér­dekes. Az volt a szavalóversenyünk! Utoljára megírtam (tetszik emlékezni rá?) hogy alakítottuk meg a szavalókört és hogy bukott ki Ledovszky Hanna az elnök­ségből! Tündérmorzsa lett az elnök és Hanna megharagudott az egész osztályra, még az ő híveivel, a Cseszegőkkel is haragban volt. De a szavalókör élt s virult, a tanárelnök úr, a drága Bésán tanár úr minden gyűlésre eljött: egész mostanig végigszenvedett tizen­öt gyűlésen 123 szavalatot. Ezért a záró­­gyűlésen egy óriási rózsacsokrot hordottunk össze neki és Tündérmorzsa, mint elnök úgy intézkedett, hogy akik a legrosszabbul sza­valtak, azoknak tíz rózsát kellett hozni és a legjobbaknak csak egyet, hát egy akkora csokor jött össze, mint egy kocsikerék és Bésán tanár úr egy autótaxin vitte haza a csokrot. Hanem most rátérek a szavaló­versenyre. Mikor már kezdett kimelegedni és a gyűléseken mindenki álmos volt, azt indítványoztam, hogy tűzzük ki a zár­­gy il­lést és az legyen egy szavalóverseny. Bésán tanár úr azt mondta, hogy jó gondolat és megengedte. Egy hetet adtunk a jelentke­zésre. Meg kell jegyeznem, hogy a Cseszegök első időben tartózkodóan viselkedtek, mert féltek Hannától. De Hanna tüntetőleg távol maradt a gyűlésektől és akkor a Cseszegök kezdtek jönni és működtek. Még Horovicz Irma, a Titkár is szavalt egyszer és mivel intelligens volt, dicséretet kapott. Ettől úgy megvadult, hogy minden gyűlésen jelentke­zett. Ezért Hanna végleg szakított vele és elült más padba. A Titkárt ez szörnyen bán­totta és most már juszt is működött, sőt lé­péseket tett, hogy közénk, Verebek közé be­juthasson. Én megszentem neki, hogy szíve­sen látjuk, de csak, mint kültagot, mert a Verebek nem vesznek fel új verebeket, csak hosszú ismeretség után. Horovicznak ez is elég volt, mert neki az volt a fő, hogy Hanna pukkadjon. Horovicz Imit példájára majd­nem az összes Cseszegök jelentkeztek és már úgy látszott, hogy a Cseszegő párt teljesen megszűnik és hozzánk csatlakozik, amikor furcsa dolog történt. Egyik tíz percben odajött Hanna hoz­zánk és roppant finom mosollyal azt mondta: —• Szabad nekem is jelentkeznem ná­lad, édesem? — Kérlek szépen — feleltem én barát­ságosan — hogyne, rögtön felírlak. Hanna szabályosan jelentkezett a ver­senyre. Kért, hogy jó helyre tegyük a sza­valatát s én be is tettem legjobb helyre, a második félidő közepére. Akkor ő azt mondta: — Kérlek, én már rég eljöttem volna az ülésekre, mert ti igen rokonszenvesek vagytok nekem, igazi úrilányok vagytok, de őszintén szólva az osztályban sokan van­nak, akiket ki nem állhatok s azért nem akartam szerepelni. JÚLIUS 20-ÁN JELENIK MEG AZ ÉN ÚJSÁGOM KÖNYVEINEK ÚJ KÖTETE!

Next