Az Én Ujságom, 1928. július-december (39. évfolyam, 19-36. szám)
1928-07-01 / 19. szám
Kedves szerkesztő bácsi! Még egyszer sem volt olyan nehéz elkezdeni a levelet, mint most, mert borzasztóan szégyelem magamat! Nem is tudom, hogy mentegetőzzem? Az én drága kis pajtásaim, Az Én Újságom olvasói már annyit kérdezősködtek utánam! Ha elkezdeném felsorolni, hogy mi minden jött közbe mindig, amikor írni akartam, hát a végére se érnék ma... Az embernek olyan mozgalmas az élete, mégha csak egy kislány is! Mi minden is történt azóta, hogy utoljára írtam? Ami érdekes, mindig csak aznap érdekes, másnap már nem. Azt hiszem én is csak azt írom meg, ami legutoljára történt, mert az még egy kicsit mindig érdekes. Az volt a szavalóversenyünk! Utoljára megírtam (tetszik emlékezni rá?) hogy alakítottuk meg a szavalókört és hogy bukott ki Ledovszky Hanna az elnökségből! Tündérmorzsa lett az elnök és Hanna megharagudott az egész osztályra, még az ő híveivel, a Cseszegőkkel is haragban volt. De a szavalókör élt s virult, a tanárelnök úr, a drága Bésán tanár úr minden gyűlésre eljött: egész mostanig végigszenvedett tizenöt gyűlésen 123 szavalatot. Ezért a zárógyűlésen egy óriási rózsacsokrot hordottunk össze neki és Tündérmorzsa, mint elnök úgy intézkedett, hogy akik a legrosszabbul szavaltak, azoknak tíz rózsát kellett hozni és a legjobbaknak csak egyet, hát egy akkora csokor jött össze, mint egy kocsikerék és Bésán tanár úr egy autótaxin vitte haza a csokrot. Hanem most rátérek a szavalóversenyre. Mikor már kezdett kimelegedni és a gyűléseken mindenki álmos volt, azt indítványoztam, hogy tűzzük ki a zárgy illést és az legyen egy szavalóverseny. Bésán tanár úr azt mondta, hogy jó gondolat és megengedte. Egy hetet adtunk a jelentkezésre. Meg kell jegyeznem, hogy a Cseszegök első időben tartózkodóan viselkedtek, mert féltek Hannától. De Hanna tüntetőleg távol maradt a gyűlésektől és akkor a Cseszegök kezdtek jönni és működtek. Még Horovicz Irma, a Titkár is szavalt egyszer és mivel intelligens volt, dicséretet kapott. Ettől úgy megvadult, hogy minden gyűlésen jelentkezett. Ezért Hanna végleg szakított vele és elült más padba. A Titkárt ez szörnyen bántotta és most már juszt is működött, sőt lépéseket tett, hogy közénk, Verebek közé bejuthasson. Én megszentem neki, hogy szívesen látjuk, de csak, mint kültagot, mert a Verebek nem vesznek fel új verebeket, csak hosszú ismeretség után. Horovicznak ez is elég volt, mert neki az volt a fő, hogy Hanna pukkadjon. Horovicz Imit példájára majdnem az összes Cseszegök jelentkeztek és már úgy látszott, hogy a Cseszegő párt teljesen megszűnik és hozzánk csatlakozik, amikor furcsa dolog történt. Egyik tíz percben odajött Hanna hozzánk és roppant finom mosollyal azt mondta: —• Szabad nekem is jelentkeznem nálad, édesem? — Kérlek szépen — feleltem én barátságosan — hogyne, rögtön felírlak. Hanna szabályosan jelentkezett a versenyre. Kért, hogy jó helyre tegyük a szavalatát s én be is tettem legjobb helyre, a második félidő közepére. Akkor ő azt mondta: — Kérlek, én már rég eljöttem volna az ülésekre, mert ti igen rokonszenvesek vagytok nekem, igazi úrilányok vagytok, de őszintén szólva az osztályban sokan vannak, akiket ki nem állhatok s azért nem akartam szerepelni. JÚLIUS 20-ÁN JELENIK MEG AZ ÉN ÚJSÁGOM KÖNYVEINEK ÚJ KÖTETE!