Az Én Ujságom, 1929. július-december (40. évfolyam, 24-48. szám)

1929-07-06 / 24. szám

370 GABI NEM HAGYJA MAGÁT És ez az édes kis anyu most majd minden reggel elsiet hazulról és délben bekapja az ebédet és megint elsiet. Ő pedig . .. Őt beadják valami intézetbe, ahol szigo­rúan bánnak a gyerekekkel, egyforma ru­hába öltöztetik valamennyit,­­ senki sem szereti őt majd úgy, mint az a­nyu, senki­nek sem mondhatja el titkait. . . Gabi ke­servesen zokogott... — No ne sírj, — szólt az édesanyja, — csak azért se légy ilyen gyáva, gyönge kis­gyerek. Tudod mit? Mutassuk meg apunak és az egész világnak, hogy mi ketten na­gyon erősek vagyunk. Tudunk dolgozni, pénzt keresni, megbirkózni mindenkivel. Add a kezed, hogy az én erős, bátor bará­tom leszel! Ez nagyon tetszett Gabinak. Megtörülte az arcát, szétken­te rajta könnyeit, jó maszatos lett az ábrázata. De ragyogott a szeme és kinyújtotta a kezét. — Itt a kezem, anyuskám! Becsületsza­vamra fogadom, hogy minden butaságért nem nyafogok! Megmutatjuk apának, hogy nemcsak sportban, hanem munkában és mindenféle másban is legyőzzük a többi asszonyt és gyereket! Jól megrázták egymás kezét anya és fia.­­• Megmutatjuk a világnak, hogy Bakos Gáborné, Lázár Klára és Bakos Gabi, har­madik elemista megküzdenek az élet min­den sárkányával! — kiáltotta Gabi. — Úgy-e, milyen szépen mondtam ezt, anyu? Bakosné mosolygott, szegény. — De most aztán lássunk munkáihoz! — szólt a gyerek.­­— Ugy­e nekünk most pénzt kell keresnünk? Magának könnyű, anyu, mert tud jól németül, franciául és angolul, gépírást, gyorsírást és mindent: maga kap állást, — de én? Egy ilyen kis harmadik elemista? Hiába tudom megigazítani a vil­lanycsengőt, —• igazán tudom, mert láttam, hogyan csinálja a szerelő bácsi és ő meg is magyarázta nekem, — ezzel még nem keres­hetek semmit. Télen korcsolyafelcsatoló le­hetnék a jégpályán, persze csak felnőttek­nél, mert a gyerekek maguk is tudják ezt a kunsztot .. . Vagy ha cipőtisztítást vállal­nék? A múltkor olyan fényesre dörgöltem a cipőmet, hogy olyan volt, mint a sakk. Tes­sék megkérdezni a Mariskától, ő is meg­mondja. Nagyon sok felnőtt foglalkozik ez­zel, én is kereshetnék vele ... — Ne törd az eszed, kisfiam. Minden ilyen foglalkozáshoz engedély kell, iparen­gedély és azt csak felnőtt embernek adják meg. Neked különben sem kell még pénzt keresned, te tanulj rendesen és ne pazarolj. Úgy­e megvan még az a két pengőd is, amit keresztanyád adott? Látod, most legalább van egy kis zsebpénzed. Gabi elsápadt. Az ő két pengője, amit el­kótyavetyélt ... Lám, anyja is számon­­tartja . . . Vége, vége .. . Hogyan tudná ő azt a sok pénzt visszaszerezni, vagy he­lyette mást keresni? III. Bakos­ Gábor csakugyan nem tudott más jó állást szerezni magának Budapesten, megszűnt vállalata minden ügyét elintézte, aztán kiment Amerikába. Mérnök létére abban bízott, hogy egyik vagy másik nagy üzemben elhelyezkedik és néhány hónap múlva kihozathatja a családját. Ha sokat dolgoznak és takarékosan élnek, pár év el­teltével hazatérhetnek, hogy itt új vállala­tot l­étesítsenek. Természetes, hogy vagyonuk legnagyobb részét Bakos Gábor kivitte magával az új világba, hogy így is könnyítsen a kezdet nehézségein. Szép négyszobás lakásukat fe­lesége elcserélte ugyanannak a háznak kicsi, két aprószobás lakására. Igaz, hogy mire berendezték ketten, Gabival, ez is na­gyon helyes kis otthon lett, de hiába: még­sem volt a régi, ahol mind a hárman ke­resztrejtvényt fejtettek meg vasárnap, ebéd­­után . . . Irta: ego néni (Folytatás) GYEREKEK TANÁCSADÓI A KIS KÖNYVEK

Next