Az Én Ujságom, 1929. július-december (40. évfolyam, 24-48. szám)
1929-07-06 / 24. szám
Most más mulatságuk volt: leveleket kapni és leveleket írni. Elhatározták, hogy karácsony után, amikor Bakosné megkezdi működését, új hivatalában, megy be Gabi is az intézetbe, amelyet apja és Lajos bácsi válogattak ki számára. Mindent elintéztek, a fölvételt, a tandíj lefizetését, — és csak Gabit magát nem intézték el, aki az utolsó percig sem tudott megbarátkozni ezzel a gondolattal. Az iskolában eddig még csak Morvát Karcsinak, legjobb barátjának mondta el Gabi életének eseményeit. — Nem, az lehetetlenség, hogy te ne járj ide a negyedikbe, — szólt elképedve Karcsi. — Azt gondoltam, hogy mind a nyolc gimnáziumot is veled együtt fogom kijárni. Senkit sem szeretek az osztályban úgy, mint téged. Maradj itt! — könyörgött Karcsi. — Jó volna, ha lehetne, — szólt öreges komolysággal Gabi. — Én is inkább itt maradnék. De ha elszegényedtünk és az édesanyámnak dolgoznia kell, — mit csináljunk? Nem lehetek otthon egymagam! A Mariskánk is elment, nem főzünk otthon, csak reggelit és néha vacsorát. Ó, te nem is tudod, most milyen viccesen élünk anyuval! — Szép kis vicc, mondhatom! Még én ilyet nem is hallottam! Elhatároztam, hogy ma, ha az Urániába megyünk az iskolával, komolyan beszélek veled. — Nem mehetek veletek az Urániába. Nem hoztam pénzt, mert nem kértem az édesanyámtól. Mi most borzasztóan takarékoskodunk. És anyám azt hiszi, hogy még mindig megvan az a két pengőm, — tudod? — Nahát, ez mégis csak szörnyűség, hogy nem kéred vissza attól a két csibésztől! Majd én szólok nekik! — Megtiltom, — szólt erélyesen Gabi. — Megtiltom neked, Horvát Karcsi, hogy beleavatkozz a dolgaimba. Nekik adtam, pont. Megleszek én Uránia nélkül is. Azelőtt úgyis sokat mentem moziba, apa elvitt az expedíciós filmekhez és még kutyafilmeket is láttam. Majd ha nagy leszek, vagy kint Amerikában kipótolom, amit most nem látok. Tíz órakor párba álltak a gyerekek, jött a tanító úr és végignézte őket. Két másik gyerekkel — az egyiknek fájt a lába, a másik pedig olyan szegény vicinének volt a gyereke, hogy semmi jóra nem telt neki — somfordált ki Bakos az osztályból.— Bakos, hová méssz? — szólt a tanító úr. — Miért nem állsz fel párba? — Nem megyek az Urániába, tanító úr kérem, — szólt Gabi, — nem hoztam pénzt. — Az nem baj, majd holnap elhozod . .. — Nem, tanító úr kérem, én inkább hazamegyek Fatek Jóskával. .. — Patek Jóskát te ne sajnáld, a múltkor őt vittük el az ingyenes helyre, ma mást viszünk. Azért te csak gyere el velünk . . . — Köszönöm szépen, tanító úr, de nem mehetek, — szólt Gabi, megemelte sapkáját és leszaladt a lépcsőn, ki az iskolából. Horvát Karcsinak égett az arca. Látta, hogy a tanító úr megcsóválja a fejét, mert nem érti Bakos Gabi viselkedését. Karcsi úgy szerette volna megmagyarázni neki! De nem tehette, mert Gabi megtiltotta. Máskor úgy élvezte az iskolai kirándulásokat, az Urániát, — ma alig bírt figyelni, pedig gyönyörű volt az a film. A szünetben látta, hogy Kovács Dini sonkászsemlyét vett magának, mire odaszólt feléje: «könynyű uralkodni a más pénzéből.» — Mit mondtál? — kérdezte Dini, na-A TERMÉSZET MEGISMERÉSÉRE TANÍTANAK A KIS KÖNYVEK