Az Én Ujságom, 1931. január-szeptember (42. évfolyam, 1-40. szám)
1931-01-01 / 1. szám
BOLDOG ÚJÉVET M INDEN új esztendőt így szoktak az emberek fogadni, s ebben fejeződik ki az a remény, amely megadatott nekünk, hogy a bizonytalan jövőt kívánatossá tegye. Boldog újévet, mert az elmúlt év, amelyet ezelőtt egy esztendővel hasonló reménységgel üdvözöltünk, nem hozott meg mindent, amire vártunk, amire számítottunk. Nem hozott örömet, nem hozott boldogságot, legalább nem eleget. Ha egy-egy esztendő eredményeit számba vesszük, miért van az, hogy keveseljük, hogy nem vagyunk vele megelégedve? Talán sokat kívántunk, talán többet vártunk tőle, mint amennyit adhatott. Nem tudom, csak azt látom, hogy vágyaink magasabbra szárnyalnak, hogy a valóság eltörpül, s mi állandóan elégedetlenek vagyunk. Erti az a baj: mi állandóan elégedetlenek vagyunk. IVTt is tehát a megelégedés mértéke? Ezt a mértéket nem ismerjük. Az egyik egészséget kér, s ha megvan, ez sem elég, több kellene neki; a másik azt mondja, hogy szerencse kellene, az a szerencse, hogy egyik-másik dolga sikerüljön, ámde, ha sikerül, nincs vele megelégedve, mert nem sikerült úgy, mint ő azt elgondolta. Úgy látszik, hogy megelégedést kell kívánnunk egymásnak, s nem boldog újévet, mert a boldog újévben igen sok foglaltatik, olyan sok, hogy azt már kívánni sem lehet. Maradjunk a megelégedés mellett, de tegyük hozzá, hogy reánk is vár valami tennivaló, mert a jó szerencsétől sem szabad mindent várnunk, tehát tőlünk is munkát vár a jó szerencse. Erről megfeledkeznünk nem lehet s nem szabad. Az a kérdés, hogy mit várhat tőlünk. Elmondom azt is, hogy jól megjegyezzétek. Legyen bennünk a munkának szeretete. Ez annyit jelent, hogy ne húzódozzunk attól, hogy nekünk is dolgoznunk kell. A munka fáradozást és buzgóságot kíván tőlünk, még az olyan munka is, amely a játékban nyilatkozik meg, s egyébként szórakoztat. Bizony, le kell hajolnunk, ha a karikánk felfordul, s újra talpra kell állítanunk, hogy tovább foroghasson. Minél ügyetlenebbek vagyunk, annál többet kell fáradoznunk, míg megügyesedünk, s a játék is kevesebb, könnyebb munkát ad nekünk. Az olyan gyermek, aki hamar beleérn a fáradsággal járó játékba, s otthagyja, hogy más játékot keressen, nem nagyon tetszik nekem, mert az a komoly munkára sem lesz alkalmas. A munkakedven kívül kell még kitartás is. Hát ez mit jelent? A kitartás nem egyéb, mint türelem, türelem a játékban, a munkában, minden foglalkozásban. A végére jutni mindennek, s abba nem hagyni, amíg valamelyes eredménye nincs, mert minden munkának van kezdete, van végső célja, van eredménye, a kitartás vagy türelem erre az eredményre törekszik. Akiben nincs meg a kitűzés, a végigcsinálás erős vágya, az hozzáfog a munkához s az első akadálynál vagy nehézségnél megakad, kényelmetlennek, keservesnek találja, az akadályt leküzdhetetlennek ítéli, s ezzel magát nyugtatja meg, hogy abbahagyja. Nohát én azt mondom, hogy a sikertelenségnek, az eredmény be nem válsának, az elégedetlenségnek leggyakrabban ez szokott az oka lenni. Ne várjunk mindent a szerencsétől, hanem magunk is járuljunk hozzá, s ne okoljunk mást a kudarcért, elégedjünk meg a kevéssel, hogy reászolgáljunk a sokra. Ne panaszkodjunk, hanem serénykedjünk, mert a maga szerencséjének mindenki lehet kovácsa. Így értsük a Boldog újévet és ne más- A szerkesztő bácsi. Újévi köszöntő Adjon Isten fiúk, lányok. Boldog vidám újesztendőt! A kalácsra bőven mákot, Üres zsebbe selyemkendőt. Mindenkinek napsugarat, Akinek a foga vacog S aki tavaly éhen maradt. Annak idén sült malacot! B. Radó Lili. MA JELENT MEG A MEIN DEUTSCHER FBEUNIt ÜJ SZÁMA