Az Én Ujságom, 1931. január-szeptember (42. évfolyam, 1-40. szám)

1931-01-01 / 1. szám

BOLDOG ÚJÉVET M­ INDEN új esztendőt így szok­tak az emberek fogadni, s eb­ben fejeződik ki az a remény, amely megadatott nekünk, hogy a bizonytalan jövőt kí­vánatossá tegye. Boldog új­évet, mert az elmúlt év, amelyet ezelőtt egy esztendővel hasonló reménységgel üdvözöl­tünk, nem hozott meg mindent, amire vár­tunk, amire számítottunk. Nem hozott örö­met, nem hozott boldogságot, legalább nem eleget. Ha egy-egy esztendő eredményeit számba vesszük, miért van az, hogy keve­­seljük, hogy nem vagyunk vele meg­elégedve? Talán sokat kívántunk, talán többet vártunk tőle, mint amennyit adha­tott. Nem tudom, csak azt látom, hogy vá­gyaink magasabbra szárnyalnak, hogy a valóság eltörpül, s mi állandóan elégedetle­nek vagyunk. E­r­ti az a baj: mi állandóan elégedet­lenek vagyunk. IVTt is tehát a megelégedés mértéke? Ezt a mértéket nem ismerjük. Az egyik egészséget kér, s ha megvan, ez sem elég, több kellene neki; a másik azt mondja, hogy szerencse kellene, az a szerencse, hogy egyik-másik dolga sikerüljön, ámde, ha sikerül, nincs vele megelégedve, mert nem sikerült úgy, mint ő azt elgondolta. Úgy látszik, hogy megelégedést kell kí­vánnunk egymásnak, s nem boldog újévet, mert a boldog újévben igen sok foglaltatik, olyan sok, hogy azt már kívánni sem lehet. Maradjunk a megelégedés mellett, de tegyük hozzá, hogy reánk is vár valami tennivaló, mert a jó szerencsétől sem szabad mindent várnunk, tehát tőlünk is munkát vár a jó szerencse. Erről megfeledkeznünk nem lehet s nem szabad. Az a kérdés, hogy mit várhat tőlünk. Elmondom azt is, hogy jól megjegyezzétek. Legyen bennünk a munkának szere­­tete. Ez annyit jelent, hogy ne húzódoz­zunk attól, hogy nekünk is dolgoznunk kell. A munka fáradozást és buzgóságot kíván tőlünk, még az olyan munka is, amely a játékban nyilatkozik meg, s egyéb­ként szórakoztat. Bizony, le kell hajolnunk, ha a karikánk felfordul, s újra talpra kell állítanunk, hogy tovább foroghasson. Minél ügyetlenebbek vagyunk, annál többet kell fáradoznunk, míg megügyesedünk, s a já­ték is kevesebb, könnyebb munkát ad ne­künk. Az olyan gyermek, aki hamar bele­érn a fáradsággal járó játékba, s otthagyja, hogy más játékot keressen, nem nagyon tetszik nekem, mert az a komoly munkára sem lesz alkalmas. A munkakedven kívül kell még ki­tartás is. Hát ez mit jelent? A kitartás nem egyéb, mint türelem, türelem a játékban, a munkában, minden foglalkozásban. A végére jutni mindennek, s abba nem hagyni, amíg valamelyes ered­ménye nincs, mert minden munkának van kezdete, van végső célja, van eredménye, a kitartás vagy türelem erre az eredményre törekszik. Akiben nincs meg a kitűzés, a végig­­csinálás erős vágya, az hozzáfog a munká­hoz s az első akadálynál vagy nehézségnél megakad, kényelmetlennek, keservesnek ta­lálja, az akadályt leküzdhetetlennek ítéli, s ezzel magát nyugtatja meg, hogy abba­hagyja. Nohát én azt mondom, hogy a si­kertelenségnek, az eredmény be nem vál­sának, az elégedetlenségnek leggyakrabban ez szokott az oka lenni. Ne várjunk mindent a szerencsétől, hanem magunk is járuljunk hozzá, s ne okoljunk mást a kudarcért, elégedjünk meg a kevéssel, hogy reászolgáljunk a sokra. Ne panaszkodjunk, hanem serénykedjünk, mert a maga szerencséjének mindenki le­het kovácsa. Így értsük a Boldog újévet és ne más- A szerkesztő bácsi. Újévi köszöntő Adjon Isten fiúk, lányok. Boldog vidám újesztendőt! A kalácsra bőven mákot, Üres zsebbe selyemkendőt. Mindenkinek napsugarat, Akinek a foga vacog S aki tavaly éhen maradt. Annak idén sült malacot! B. Radó Lili. MA JELENT MEG A MEIN DEUTSCHER FBEUNIt ÜJ SZÁMA

Next