Az Én Ujságom, 1940-1941 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1940-10-06 / 1. szám
• MEN ÚJSÁGOM ALAPÍTOTTA SZERKESZTETTE :1889 - BEN -1834 -1936. FOSA LAJOS GAAL ARÓZEL TÜNDÉRVÁSÁR Budapest, 1940 október 6. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VI., Andrássy-út 16 - 52. évfolyam, 1 ^ "Hgy* ELŐFIZETÉSI ÁRA: Negyedévre, ajándékkönyvvel együt- 2 pengő. Egyes szám ára 12 fillér Romániában egyes szám ára 6 leu, negyedévre 70 leu. — Szlovákiában egyes szám ára 80 sl. fillér, negyedévre 14 sl. K (Szekereh rpo) ldizsár 46a.randos történet. — Áfa. o Ákos e m ..ötvös iként I. Messze Székelyföldön, bérces-völgyes tájon, — nem hinném, hogy arra a madár is járjon, v élt egy vén favágó, valamikor régen, égigérő erdő kellős közepében. Ijának-fának se" szeri, se száma, két legény is jutott minden fenyőszálra.. Nosza, nekiestek a tömérdek fának, vágták, döntögették, ahányan vadának s hogy, hogyan nem történt, tudja a Teremtő, mint a tavalyi hó, úgy eltűnt az erdő. Búsan leültek hát ott, az irtás szélen s azon tanakodtak, mit esznek a télen. Dolog híján maradt a sok szorgos tenyér, elfogyott a munka s el véle a kenyér. Bár meg is szomjaztak, bár meg is elültek, kerek száz esztendőt mégis egyhelyt ültek. De mikorfordultak a második százba, a legkisebb fiú a fejét megrázta, felugrott a tönkről, apja elé állott, torkát köszörülte s ekkér magyarázott: — Nosza, apámuram, hallgasson meg kelméd! — húzott nadrágszíján arasznyit a gyermek. — Nékem már elég volt itt ülni hiába, s lesni, míg a galamb berepül a számiba. Világgá indulok, én Ibíz nem tagadom, hátha a szerencsét üstökön ragadom. — Azzal nyűtt süvegét bús fejébe vágta, helyre kis szekercét akasztott karjára, nadrágján — zekéjén még egy párat rántott s a kerek világnak — hajrá! — nekivágott. Ment, mendegélt jócskán, irtáson, csapáson, nem is gondolt rá hogy valahol megálljon s ahogy nézgelődött jobbra, balra, mit lát? — Egyszercsak megpillant egy mohos kősziklát Megtorpant hirtelen, azt hitte Idézet, nem akart sehogyse hinni a szemének. — Nini, egy nagy hordó! — maradt nyitva szája. Akkurát olyan volt a szikla formája. Kíváncsi volt szörnyen, vajmi kotyog benne s baltája fokával meg-megütögette. Körül is sétálta s amint nézi-nézi, csodák-csodája, csapja, is volt néki. Odaugrott tüstént, jót csavart a csapon, mivel szegény feje megszomjazott nagyon... Amint ügyeskedik, forgtolódik nagyba, uccu! — kiperdült a sziklahordó csapja s belőle a for-710478 («4) VORPE1 “7 T .