Az Én Ujságom, 1941-1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1941-10-04 / 1. szám
— Énekeljen a kanári-szomszéd? — Hallgasson a kanári-szomszéd, i-i-i-i! — Hát akkor mit akarsz? — Visítani akarok, á-é-i-o-u-ü! Zizi mama felnézett a kanárira. A kanári félbehajtott fejjel, fénylő, okos szemecskével nézett viszsza rá. — Rossz fiú, — sóhajtott Zizi. — Hm. Tudja, szomszédasszony, hogy hazámban mit csinálnak a rossz fiúkkal? — Gondolom, azt, amit nálunk. Ezzel Zizi — nem kérdezgette tovább: levelensült szivárvány kéne-e a drágának vagy gyémántos palacsinta — erős fogacskáival jól megragadta Buksi kis bundáját és alaposan végigvert rajta. Buksi nagyot nézett. Még visítani is elfelejtett, deMegszólított vén bográcsom: — Mikor lesz a szüret Rácson? Vagy lefagyott csakugyan Minden szőlő, gazdáram? — Szó, ami szó, hű bográcsom. Gyenge lesz a szüret Rácson. Egy kis termés, ha maradt A hegyen s a hegy alatt. Mig most éppen lett volna rá némi oka. Dorka pedig félve rejtőzött el anyja háta mögé. — Mi volt ez? — kérdezte szepegve. — Az első büntetés, — nevetett a kanári. — Reméljük, használt. Egészségedre, Buksikám! II. FEJEZET. Zizi oktatja fiacskáját. Zizit, a bunkófejű, göndörszőrű, hófehér fokszimamát mindenki szerette a házban és a környékén. Szerette Józsika, szerette Mártika, két kis gazdája. Szerette apuka, anyuka, nagymama. Szerette Bandika is, a ragyogószemű, okos szomszédfiúcska, aki olykor látogatóba járt Józsikáékhoz. Nagyot mondok: még Zsuzsi szakácsné is szerette. Pedig Zsuzsi mogorva volt, mint a novemberi időjárás. Fájt a lába, szegénynek, azért haragudott az egész világra. Zizit azonban titokban meg-megsimogatta. Néha még kockacukrot is adott neki a kávéjából és a hentesnél a maga pénzéből vett neki tízfillérért tepertőt, noha igen takarékos természetű volt. Házacskát szeretett volna öregkorára, jó, nagy karosszékkel benne, hogy kinyújtóztathassa fáradt, öreg lábát. Zizitől azonban nem sajnálta megtakarított fillérkéit, mert Zizi ki-kiment hozzá a konyhába, rátámaszkodott a térdére és szeretettel dörzsölte hozzá kis bunkófejét. Folytatjuk — Készülj azért, jó bográcsom, Vágok birkát most is Rácson, Pompás lesz a paprikás, Rosszkedvűnek te ne láss. — De jövőre, vén bográcsom, Vidám lesz a szüret Rácson, Nóta zeng majd a hegyen. Te is kiáltsd: — Úgy legyen! Gyökössy Endre.