Az Én Ujságom, 1941-1942 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1941-10-04 / 1. szám

— Énekeljen a kanári-szomszéd? — Hallgasson a kanári-szomszéd, i-i-i-i! — Hát akkor mit akarsz? — Visítani akarok, á-é-i-o-u-ü! Zizi mama felnézett a kanárira. A kanári félbe­hajtott fejjel, fénylő, okos szemecskével nézett visz­­sza rá. — Rossz fiú, — sóhajtott Zizi. — Hm. Tudja, szomszédasszony, hogy hazámban mit csinálnak a rossz fiúkkal? — Gondolom, azt, amit nálunk. Ezzel Zizi — nem kérdezgette tovább: levelen­­sült szivárvány kéne-e a drágának vagy gyémántos palacsinta — erős fogacskáival jól megragadta Buksi kis bundáját és alaposan végigvert rajta. Buksi nagyot nézett. Még visítani is elfelejtett, de­Megszólított vén bográcsom: — Mikor lesz a szüret Rácson? Vagy lefagyott csakugyan Minden szőlő, gazdáram? — Szó, ami szó, hű bográcsom. Gyenge lesz a szüret Rácson. Egy kis termés, ha maradt A hegyen s a hegy alatt. Mig most éppen lett volna rá némi oka. Dorka pedig félve rejtőzött el anyja háta mögé. — Mi volt ez? — kérdezte szepegve. — Az első büntetés, — nevetett a kanári. — Reméljük, használt. Egészségedre, Buksikám! II. FEJEZET. Zizi oktatja fiacskáját. Zizit, a bunkófejű, göndörszőrű, hófehér fokszi­­mamát mindenki szerette a házban és a környékén. Szerette Józsika, szerette Mártika, két kis gazdája. Szerette apuka, anyuka, nagymama. Szerette Bandika is, a ragyogószemű, okos szomszédfiúcska, aki oly­kor látogatóba járt Józsikáékhoz. Nagyot mondok: még Zsuzsi szakácsné is sze­rette. Pedig Zsuzsi mogorva volt, mint a novemberi időjárás. Fájt a lába, szegénynek, azért haragudott az egész világra. Zizit azonban titokban meg-meg­­simogatta. Néha még kockacukrot is adott neki a kávéjá­ból és a hentesnél a maga pénzéből vett neki tíz­­fillérért tepertőt, noha igen takarékos természetű volt. Házacskát szeretett volna öregkorára, jó, nagy karosszékkel benne, hogy kinyújtóztathassa fáradt, öreg lábát. Zizitől azonban nem sajnálta megtakarított fillérkéit, mert Zizi ki-kiment hozzá a konyhába, rátámaszkodott a térdére és szeretettel dörzsölte hozzá kis bunkófejét. Folytatjuk — Készülj azért, jó bográcsom, Vágok birkát most is Rácson, Pompás lesz a paprikás, Rosszkedvűnek te ne láss. — De jövőre, vén bográcsom, Vidám lesz a szüret Rácson, Nóta zeng majd a hegyen. Te is kiáltsd: — Úgy legyen! Gyökössy Endre.

Next