Az Est hármaskönyve, 1938
MAGYAR KÖLTŐK A HÁBORÚ UTÁN (Versek) - Zelk Zoltán: Úgy tudlak téged
ZELK ZOLTÁN 1906-ban született Érmihályfalván. Budapesten él, tisztviselő, költő. Kötetei: Csuklódon kibuggyan a vér (1930, Budapest), Ülj asztalomhoz (1932), Kifosztott táj (1936). ÚGY TUDLAK TÉGED Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartlak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem : ha futni vágysz, én futni hagylak. S mily könnyű szívvel! hisz' tudom már, emlékeimtől visszakaplak. Egy mozdulat, egy szó, tekintet. . . bennem, köröttem rezgő részek , de ha úgy akarom, belőlük felépíthetem az Egészet. Téged. S köröd a szobát, házat, az utcát is a béna fákkal. S a napszakot, így kaplak vissza tested köré varázsolt tájjal. » Mit rejthetnél el már előlem? — megtanulta szemem az ívet, amit karod hasit a légben, ha magadra húzod az inget. S a guruló vízgyöngyök útját két kebled közt, a test árkában, amikor nyújtózkodva, lassan felállsz fürdés után, a kádban. 121