Az Est, 1912 (3. évfolyam, 124. szám)

1912-05-24 / 124. szám

2. oldal. ■m Mialatt a rendőrség és a tömeg farkasszemet néztek egymással, váratlan dolog történt. Egy csapat munkás megtámadta a Szabadság­téri villamoskocsikat, összezúzták az ablakaikat, összerombolták a kocsi­kat, az utasokat leszállásra kény­­szerítették. A katonaság és a rend­őrség riadót fúvatott, vágtattak a huszárok, de nem bántottak senkit, ámde a rendőrök lövöldöztek, kard­lapoztak. A barikád. Megdöbbentő, félelmetes percek voltak. És a forradalmi események közepette a haditervvel dolgozó szocialista tüntetők nem vesztették el a fejüket. A téren egymás mellé állított Buchwald-székeket felfordí­­tották és barikádot emeltek belőlük. Az eltorlaszolt rendőrség csak fél­órás roham után tudott rendet teremteni a Szabadság-téren. A Szabadság-téren tíz villamos kocsit annyira összeroncsoltak, hogy a közlekedés megakadt. Hasonló villamos-rombolást vit­tek véghez a város valamennyi fő­pontján és délben fél tizenkét órakor megállották az összes villamosok. A Közúti és Városi délben aztán közösen elhatározta, hogy beszün­teti a forgalmat. Sorban forgatják fel azután a villamos kocsikat az egész városban. Hosszával állnak a villamos kocsik, ablakai bezúzva. Villámgyorsan terjed a híte a tüntető tömeg s a rendőrség együt­tes rombolásának. Nem lehet leirni minden­ esetet külön: Budapest ut­cáin egyszerre ötven helyütt fütyül a nép ,s verődik tömegbe, egy két kő repül a közeledő rendőrcsapatra, a rendőrcsapat villogó kardokkal rárohan a tömegre, nem néz senkit és semmit, most már élével vagdos jobbra-balra, ártatlan asszonyok és gyermekek roskadnak össze kard­­csapásaik alatt. Hét gyermek A nagymező utcai nagy tumul­tusból­ menekülő szerterohanó tö­meg és a vadul, minden megítélés híján való rendőri, attaknak rette­netes következménye keletkezett. Somló József tizenkét éves tanuló kis táskájával ment a Liszt Ferenc mozi előtt. Jaj, nagyon félt, a fal mellé­­ húzódott és úgy szepegett tovább, mit csináljon, hisz haza kell menni. Egy emberi érzé­séből teljesen kivetkőzött rendőr kocog utána a járdán s muszáj fel­tételezni, hogy nem a gyermeket vette célba, de viszont az is bizo­nyos, hogy látnia kellett a gyereket, hogy nem üvölt szüksége a lövésre, mert menekülőkre lőtt: a gyerme­ket hátba oldalt találta s a tizenkét éves kis­fiú átlőtt szívvel véresen elterült az aszfalton, még lihegett, de délre már meghalt. A­mi a leg­­fölháritóbb a dologban, a vadállattá vált rendőr meg sem állt s nem rendőrök telefonoztak a mentőknek, hanem a menekülő közönség közül rohantak a közeli patikába s kávé­házba: egy gyermeket lőttek le Boda úr emberei. Száradjon a lel­kén, így telefonozták. Még nem jött vissza a kocsi mentőkhöz, a­mikor újból gyerek­vért jelentettek a mentőknek. Megint nem a rendőrök, megint a közönség, mint a­hogy a Budapes­ten éjjel egy óráig a mentők által a kövezetről fölszedett százhetven lelőtt és levágott ember közül csak az összesen három rendőrsérülést s az utca népének­­ százhatvanhét sebesültjei közül csak hármat jelen­tett be a rendőrség. Konstatálni lehet a mentők naplójából. Ott hagyták a sebesülteket s haldokló­kat az utca közepén. A Podmaniczky­ utcából jelentet­ték a mentőknek, hogy megint egy iskolás gyerek. A tizenegy éves Baranyai Béla fején vágott sebbel az utca kövezetén fekszik. Szegény kis szőke gyereken végig vágott a rendőr úr a kardjával. Ezt már nem lehetett véletlenül tévedésből eltalálni. Arra a kis nyakra kellett vágni a karddal, arra a kis nyakra kellett irányozni a vágást, mert különben nem jutott volna oda a nyakra és a Fire. Leírhatatlan az utca képe, mikor a mentők kocsijával egyidejűleg megjelenünk Baranyai Bélát föl­szedni. Egyetlenegy rendőr sincs a közelben. Nem is lett volna taná­csos, hogy ott legyenek. A mentők Baranyai Bélát fölszedték s az utca kövezetén csak a kis­fiú vére ma­radt ott, Budapest rendőrségében pedig az a szellem, a mely képessé tesz a gyalogjárón, iskolából haza­menő gyermek levágására. Budapes­ten s az oroszországi városokon kívül történhetik-e ez még valahol ? Természetes, hogy a rendőrség egyetlenegy esetben sem tudja a gaztettet elkövető rendőr számát és nevét: Bomba. A történelmi nevezetességű, for­­radalmi nap véres krónikájában egy bomba is szerepel. Valaki este' ’­/sz óra tájban egy azelencze-alak bombát helyezett el a Vámh­áz­­körút 13. számú házban, a­hol báró Vojnich Sándor munkapárti kép­viselő lakik. A bomba rettenetes erővel robbant fel, de szerencsére embert nem ölt meg. Ellenben ki­verte a ház összes ablakait, lemál­­lott a menyezet és a házmester, a lakásában hasravágódott a nagy nyomástól. Az őrszobákon. Az Angyalföldön mindenütt for­radalmi jelenetek játszódtak le. Dél­után öt órakor négy rendőrőrszo­bát és a benne lévő rendőröket megtámadta a tömeg. A rendőrök is fegyverükhöz nyúltak s az ellen­felek kölcsönösen lövöldöztek. Bia­­loskursky detektív vezetésével ren­dőrcsapat automobilon érkezett a megtámadott rendőrök segítségére. A lövöldözők közül hármat el­fogtak. Beültették a letartóztatott tüntetőket az autóba, hogy bevi­gyék őket a rendőri fogházba. De Angyalföld népe ki akarta szaba­dítani a foglyokat. Megtámadták az automobilt, a­mely kénytelen volt megállani. A tömeg már rá akarta magát vetni a detektívekre, amikor vélet­lenül egy 15 emberből álló lovas­csapat érkezett segítségére. A lovasok, detektívek lövöldözni kezdtek, mire a tömeg szétfutott. E közben egy más tömeg a rendőr­­könyveket s aktákat égette el. Egy másik gépkocsit kerítettek, amelybe ismét beültették a foglyokat, akiket a Hermina-úti laktanyában helyez­tek őrizet alá. A Váci-út meg­­ittasodott népe. Délután öt óra tájban híre jön, hogy a külső Váci-utat és az An­gyalföldet a nép hatalm­ába kerítette. A Lehel-tértől kezdve Újpestig valóban a nép foglalta el az útvo­nalat. A villamos kocsikat a két villamos társaság közös megállapo­dással már délben bevonta s az ereje teljében levő tömeg most már annak tudatában fogott ahoz a­­mit talált. Fölszaggatta az út­testet, fölborította a tár­szekereket, a Váci-út 108. és 114. sz. előtt a gyorsáru és szállítási vállalat két nagy fedett társzekerét, a Neuchatel Asphalt Co és a Magyar Aszfalt R.-T. kilenc kátrányos kazánját kivonszolta az út mentén s ott be­­sütött a kazánokba, megolvasztotta az aszfaltot s kiöntötte a villamos sínekre. Azonkívül feldöntött sze­metes kocsikra zászlókat tűzött ki a felírással: Tisza Pista diszhin­­tója. Lecsavarták a gázlámpák tetejét, az üvegeket róla már rég összetör­ték s akkor meggyújtották a gázt. Félméteres lángok lobogtak föl a csonka vasoszlopokból, végig csak­nem Újpestig mint valami nagy­szerű kivilágítás lobogott bele a májusi alkonyba a sok kandeláber. Az úttesten pedig máglyák égtek, a kátrány, a felborított kocsik. A Váczi-ut 114. sz. előtt az u. n. Hétháznál négy munkás jött Újpest felől. Lassan jöttek és 46. gyalog­ezred néhány szuronyos­­bakája a puskatussal meglökdöste az embe­reket. Az egyik közülök azt mondta: — Jönnétek le csak ide a kertbe. Ezek a házak t. i. mélyebben fekszenek, mint az utcatest s az út s a ház között keskeny kert­­szalag fut végig. — A mun­kás megjegyzésére egy őrvezető utálja szúrt a munkásnál.., de­­ez hir­telen lebukva a földre, elkerülte a szúrást. A katona — egy őrvezető volt — dühbe jött s vállához emelte a fegyverét, célzott, lőtt. Az aki visszafelelt neki s még két társa már eltűnt a kapu alatt s csak egy Grádits nevű munkás maradt hátra, hat gyermek atyja. A f­olyó Grá­­ditsot átjárta és holtan maradt ott. Ettől az egy esettől eltekintve, a katonaság bámulatos szépen vi­selkedett az egész nap folyamán, s a nyugalmával, föllépésének korrekt biztonságával, mindenkit megnyert Budapesten, a­ki csak végignézte a­­ rettenetes órákat. Estére azután a Váci-út és kör­nyéke harminc helyen gyűlt fel. A Röppentyű­ utcában azután Kulka asztalos műhelyében s a gyártele­pek bódéiban s kerítéseinél láng­oszlopok lobbantak fel, s a tűzol­tók egész este s éjszaka le és fel robogtak. A rendőrök csak a katonaság védelme alatt mertek az utcán tá­borozni s borzalmas volt nézni: a házakból lelövöldöztek rájuk — a katonaságot nem bántották — a rendőrök pedig sokszoros sortüzet adtak a házakba, az ablakokra, ezek szintén, ahogy épen gusztusok jött. A Szondy­ utca. A város belső területén a Szondy­­utca lakossága volt a legharciasabb. Az emberek egész nap kinn állottak az utcán, ott lesték a vérengzésről való híreket. Este nyolc óra után Malomszky rendőrellenőr a felesé­gét akarta meglátogatni, mikor a Szondy­ utcába ért, a munkások sorra eloltották a gázlámpákat. . A rombolók közül egyet felelős­ségre vont az ellenőr és be akarta kísérni. A tömeg ki akarta szabadi­­■­tani a bajba került embert, az ellenőr veszedelmes helyzetbe került, fegyveréhez nyúlt s a levegőbe lőtt. Az Oktogon-téren táborozó hu­­szárság és rendőrség elvágtatott a Szondy-utcába. A Rózsa­ utca sar­kán az egyik házból revolverlövések dördültek el. A rendőrség erre sor­tüzet adott. A rendőrgolyók két embert, köztük egy nőt halálosan megsebesítettek. A haldoklókat a rabkórházba szállították. Tüzek. Harminc helyen támadt a teg­napi nap tűz, a­melyek közül egyik sem volt nagyobb méretű. Mégis lényegesebb volt a Pozsonyi-út 25 szám alatt Popper Zsigmond fate­lepén, azután a Röppentyű­ utca 30 szám alatt, a Váci utca Kuska asztalos telepén, többi leginkább kerítés tűz volt. Ma reggel. Lapzártakor értesülünk, hogy a vérengzés ma is folytatódik. Az újpesti és váci­ úti gépgyárak ki­zárták a munkásokat..,Hiába gyüle­keztek, a kapukat a gyárvezetőségek nem nyittatták ki. A munkásság pusztító ostromba kezdett, törnek­­zúznak, a BÚR vasúti kocsikat összerombolják, felfordítják. Nagy­számú rendőrség és katonaság vonul ellenük. Péntek, május 24. A sebesültek és halottak. Százhatvanhárom sebesültet lát­tak el a mentők, ezek alig néhány kivétellel mind súlyosak. Rendőr összesen kilenc sebesült meg, négy katona. A többi a közönségre és a tüntetőkre esik. Halott a mentőknél hét van beje­lentve, ezek közül egy az éjszaka folyamán a­ég ismeretlen, köztük egy rendőr, Richter József, viszont egy gyermek és öt munkás. Ezen a hét halotton kívül a ren­dőri jelentés szerint még két hal­doklót szállítottak a rabkórházba. Vége a forradalomnak. Este 7 órakor a szociáldemo­krata párt vezetősége­­ gyűlést tartott s elhatározta, hogy meg­mutatván a munkásság hatalmát és erejét nem gyarapítja többé az áldozatok rettenetes számát és mér­tékét. Tüntetni akart, ezt az akara­tát teljesítette. Kiáltványt bocsáj­­tottak ki a néphez, hogy pénteken reggel álljanak ismét munkáiba, kö­szönik a mártíromságukat. Ez a kiáltvány volt a munkásság első munkája. Még este szét­ment s a szervezet azonnal mindenütt bevonult lakásaiba és csak az Erzsébetváros úgynevezett Chicago részében és csak a józsefvárosi szer­vezetlen kültelkeken­­folyt még a guerilla harc, igaz hogy rettenetes módon. A mentők, kik ma 196 emberrel óriási munkát végeztek, hajnalig kötöztek, operáltak és szállítottak Ma reggel csak a pusztulás nyo­mai látszanak, a gyárakban és mű­helyekben folyik a munka.

Next