Az Est, 1914. március (5. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-02 / 52. szám

2. oktal —P—­papib—i............... J\£\JSJ~ Vasárnap, március ! Báró Wesselényi koronaőr felel Tiszának ■ — Az Est tudósítójától. — r A főrendiház tegnapi ülésén báró Wesselényi Miklós koronaőr kemény támadást intézett gróf Tisza István miniszterelnök ellen. Beszédében töb­bek közt azt mondta, hogy a kor­mány tévesen informálja és félre­vezeti a koronát. A miniszterelnök válaszában ezt a kijelentést frázis­nak nevezte és hozzátette, hogy Wesselényi most tetszeleg magának a szabadsághős szerepében és ezt érdemül rój­­ák fel neki, pedig hogyha ez érdem, akkor ez az ő — a mi­niszterelnök­ — érdeme, mert neki nagy része van abban, hogy Wesse­lényi nem ennek a korrupt rendszer­nek a támogatói, hanem ellenfelei közt van.­­ A főrendiházban nem értették meg, hogy Tisza mire céloz ezzel a kijelentésével és az ülés után meg is kérdezték tőle, hogy mit értett ez alatt. A miniszterelnök azt fe­lelte : Ша kiváncsi rá báró Wesselé­nyi Miklós, kérdezze me­g­­ Ez a főrendiház ülésének végén történt és különféle kombinációkra és ma­gyarázatokra adott alkalmat. Az Est munkatársa ma felkereste báró Wesselényi Miklóst Angol ki­­rálynő-beli lakásán és megkérdezte, hogy mire vonatkozik az a megjegy­zése, hogy a kormány félrevezeti a koronát, továbbá hogy mi a meg­jegyzése Tiszának második kijelen­tésére. Щ ' . V — Az a kijelentésem, — mondotta a koronaőr — hogy a miniszterelnök tévesen informálja és félrevezeti a koronát, arra vonatkozik, hogy ki­zártnak tartom, sőt még feltételezni sem merem, hogy a király ő felsége helyesen és részetesen volna infor­málva az itt folyó kormányzati tény­kedésekről, mert teljesen kizártnak tartom, hogy hozzájárulhatna ehhez a rendszerhez, mely a mindnyájunk által szentnek és sérthetetlennek tartott korona nimbuszának ilyen meghurcolásával végzetes bűnt és helyrehozhatatlan hibát követ el országunk nemzetiségi, államisági és dinasztikus érdekei ellen. . . " — A­mi pjedig Tiszának azt a meg­jegyzését illeti, hogy az ő érdeme, hogy én az ellenzéken vagyok, — ha magyarázatra kíváncsiak, kér­dezzék meg­ tőlem — erre is meg fogok felelni. Meg fogok felelni a fő­rendiházban, a­hol személyes kér­désben fogok felszólalni, de megfe­lelek önnek is, mert nincs okom félni attól, hogy Tisza ezzel a megjegy­zésével rám uszítsa a közvéleményt. " — Tisza István első miniszterel­nöksége alatt főispán voltam Szi­lágy vármegyében és akkor olyan el­nöki megnyitót tartottam, a mely meglehet hogy Tisza tetszésének nem felelt meg, hanem az én meggyő­ződésemet tolmácsolta. E miatt a miniszterelnök lemondatott, ha úgy tetszik , elcsapott. Én nem törődtem azzal, hogy mi az ő felfogása, hanem ezt hirdettem, a­mi az én meggyőző­désem. Elítéltem a kormányzati visz­­szaéléseket és a korrupciót minden­kor, elítélem ma is. Ellenzéki meg­győződésű voltam főispánságom előtt is, ellenzéki vagyok ma is. Nem kell félnem attól, ha bárki is megkér­dezi, hogy miért vagyok­ az ellenzé­ken.­­ — Különben a miniszterelnök urat megkérdezem a főrendiházban, hogy ne csak a folyosón diskurál­­gasson, hanem nyílt ülésen mondja meg szemtől-szembe: van-e nekem valami rejtegetni valóm és mit ért ő az alatt, hogy az­­ érdeme az, hogy én ellenzéki vagyok. • id­ Ma estére várják­­ • rvfSFV. -w.«««—~r — a bombavetők letartóztatását Csernovicba küldött munka­társunk ma beszámol a nyomo­zás rendkívül érdekes ismeretlen adatairól. Ez a cikk csütörtökön íródott és ma érkezett meg, akkor, mikor bukaresti tudósítónk tele­fonon közli velünk az ottani rendőrfőnök nyilatkozatát, hogy a debreceni merénylet tettesei még ma estére vagy legkésőbb éjszakára Bukarestben letartóz­tatásban lesznek. Csernovic, február 25. (Az Est kiküldött munka­társának távirati jelentése.) Egészen bizonyos, hogy a debre­ceni pokolgépet a csernovici postán adták fel és az is kétségtelen, hogy a bomba feladója Tudor Avram volt. Ezt a csernovici rendőrség minden kétséget kizáróan megállapította. Mandlasescu az Imperial-szálló­­ban egész bohócszerűen viselkedett, ebből lesz valószínű, hogy valóban artista, s már előbbről ismerte a szállót. (Ez a szálló rendes otthona a Csernovicban működő artisták­nak. Most többek közt magyar leá­nyok is laknak benne, a­kik a cser­novici »Colosseum« című mulató­ban lépnek fel.) Avramról azt jelen­tették , a csernovici rendőrségnek, hogy két év előtt egy bukaresti szín­társulattal játszott Bukovina fő­városában. A csernovici rendőrség­nek valószínűleg téves az a jelentése, hogy Avram Tudor azzal az Ádám Tudorral azonos, a­ki megszökött a csernovici fogházból. Avram a szálló személyzetére intelligens futam ember benyomását tette, a­ki ott senkivel egyetlen szót sem beszélt. Arinál többet fecsegett Mandasescu. Kissé érthetetlen hogy a feltűnő viselkedésű Mandasescut a pénzzel bőven megrakott A­vram (igen sok osztrák arany volt nála) miért hozta magával. A nyomozás eddigi adatai szerint ugyanis Mandlasescunak kü­lönösebb szerepe nem volt a bomba feladásában. A pokolgépet Avram egyedül vitte a postáb­a. Előzőleg — mint tegnapi tudósításomban jelez­tem — a pályaudvarra hajtatott azzal, hogy Novoszielicába utazik, úgy látszik, hogy miután Csernovic­ban kiállította a postautalványt és a szállítólevelet, a pénzküldeményt és a pokolgépet Novoszie­­licában akarta feladni postára, de lekéste a vonalat, s miután sietnie kellett, a csernovici főpostára ment. Önként felmerül az a kérdés, hogy a tettesek miért éppen Csernovicot választották. A válasz egyszerű: Csernovic egészen közel van a román határhoz, mindössze kilencven kilo­méternyire. Azért jöttek tehát ide, hogy idejekorán átjuthassanak az osztrák határon és elillanhassanak. Azt nem sikerült eddig megálla­pítani, hogy az osztrák határállo­másról, Ickanyból vasúton vagy pe­dig gyalog men­nek-e át a román Burdujenibe. Lehetséges az is, hogy gyalog, mert gyönyörű négy kilo­méteres út vezet Ickanyból Burdu­­jenibe. Kiderítették, hogy Mandla­sescu és Avram még 23-án Burdu­­jeniben tartózkodtak. Hogy ott mit csináltak, erre vonatkozólag a cser­novici rendőrség nem nyilatkozik. A csernovici rendőrség nyilván­valóan egészen felső helyről kapta az utasítást, hogy nyomozzon Ro­mániában. Neubeck, a bűnügyi osz­tály vezetője 24-én útnak indult. Másnap jelentette, hogy ki nyomában van a tettesek­nek, a­kik Bukarest felé menekülnek. Később jelen­tette, hogy a tetteseknek nyoma veszett. .. A csernovici rendőrség vezető tiszt­viselői kitűnő emberekből állanak és nem lehet kételkednünk abban, hogy Neubeck jelentésében mást mon­dana, mint a­mit megállapított. Rendkívül meglepő és különös azonban, hogy a Csernovicba utazott budapesti detektívfőnök nem utazott el Romániába. Feltűnő ez különösen azért, mert a bűncselekmény szín­helye Debrecen s így elsősorban a magyar rendőrhatóságot illetné meg a nyomozás joga és kötelessége. Igaz ugyan, hogy dr. Nagy Károly és a kíséretében levő Sárközy detektív, valamint Eger, a belügyminiszté­riumból kivezényelt határrendőrségi fogalmazó és Duliskovich határrend­őrségi felügyelő nem volt felszerelve útlevéllel, de ha akarták volna, dr. Nagy Károly és társai a legrövi­debb időn belül átjuthattak volna Romániába, annál is inkább, mert a detektívfőnökben, de különösen Duliskovichban megvolt az ambíció, hogy Romániában folytassa a nyo­mozást. Mikor azonban kérdést in­téztek felettes hatóságukhoz, hogy utazzanak-e Romániába, azt a vá­laszt kapták, hogy jöjjenek haza. Dr. Nagy Károly és kísérete szomba­ton reggel Budapestre érkezett. Nedved rezortanácsos kimerítő jelentést készített a nyomozásról. Felolvasta szóról-szóra a jelentést a magyar hatóságok képviselőinek és aztán elküldötte a Stadthaltereinak, a­mely bizonyosan rövid időn belül tudatta a jelentés tartalmát az osztrák belügyminisztériummal és a külügyminisztériummal. A csernovici nyomozást a lehető legprecízebben folytatták le. Két­ségtelenül­­ megállapították, hogy Mandlasescu és Avram román út­levéllel érkezett Bukovinába. A cser­novici rendőrség megtudta az útle­velek számát is, mert az osztrák ha­tárrendőrségi tisztviselő Uckanyban a láttamozás alkalmával kötelesség­­szerűen feljegyezte a két útlevél szá­mát is. Csernovic sürgős táviratban tudatta a két útlevél számát Bukar­­resttel, de a román főváros rendőr­sége péntekig egyáltalában nem vá­laszolt arra, hogy az útlevelet mikor, kik és hol váltották ki. Ismerve a bukaresti rendőrséget, a­mely a leg­kitűnőbben felszerelt hatóságok egyike, itt nem tudják megérteni, hogy ez a mintarendőrség mindez­­ideig nem tudta megállapítani az útlevelek pontos és hiteles törté­netét.­­­­ Furcsa az is, hogy Neubeck sem küldött ezideig kimerítő jelentést hatóságának. Nincs kizárva, hogy a nyomozás sikere érdekében hallgat, de lehetséges az is, hogy egyéb ok miatt. Ezekből a körülményekből, valamint abból, hogy dr. Nagy Károlyt, a­helyett hogy Romániába küldték volna, haza­rendelték- azt kell kö­vetkez­tetni, hogy igen magas román és osztrák-magyar érdekek kívánják azt, hogy csak Neubeck tartózkodjék Romániában. '' A csernovici rendőrség nem óhajt nyilatkozni a dologban. Nyilatkozott ellenben az egyik csernovici állam­ügyész névtelenül, a csernovici la­pokban. Tudjuk az államügyész ne­vét, de nem közölhetjük, mert nincs felhatalmazásunk rá. Az ügyész, a­ki alapos ismerője a kémkedési ügyek­nek, a­melyekben Csernovicnak bő­séges része van, azt a véleményét fejezte ki, hogy Mandasescu és Avram álnevek. Szerinte a tettesek nem is voltak románok, hanem orosz alatt­valók, a­kik egy titkos orosz szer­vezet nevében jártak el. Lehetséges, sőt igen valószínű, hogy az államügyész ezt az intervjút felsőbb intenciók érvényesítése vé­gett hozta nyilvánosságra. A­ki ismeri a tényállást és el­fogulatlanul analizálja a történteket, annak elsősorban azt kell hinnie, hogy a teljesek román emberek voltak, mert különben hogy lehet azt meg­magyarázni, hogy román útlevéllel utaznak ? Hogy Mandlasescu nem áll távol Romániától, ezt bizonyítja, hogy tökéletesen beszélt románul. Avram egy szót sem beszélt a szál­

Next