Az Est, 1914. szeptember (5. évfolyam, 219-249. szám)

1914-09-16 / 234. szám

Budapest,Szerda * szeptember 16. Előfizetési árak: Egész évre ~ ~ /£.— korona Negyedévre 4.SO korona Egy hóra .................. 1.60 korona Egyes szám ára a fővárosban és a vidéken 0 fillér. Wien* ben & fillér. Politikai napilap Felelős szerkesztő : Miklós Jánbor évfolyam * 234. szám. Megjelenik délután •­ Szerkesztőség . VII. kerület, Miksai utca I. sm. Kiadóhivatal. VII. ker., Erzsébet körút 20* Fiók­ kiadóhivatal. V. kerület. Váci-körút 14. sz . Fújja, fújja a banda az irgalmatlan polkákat a nis-i promenádon. A kávéház terraszán lakkcsizmás tisztek szij­­ják szalmaszálon a levegőt az üres pohárból, arrább a bocsko­­ros közlegények áj­latosan nyelik az éhkoppot, condráskomitácsik bombát rágcsálnak és egy közös­­ólom mámora vigyorog vala­mennyinek az arcán. Már hogyne Vigyorognának! A füstösképű zenészeken osztrák-magyar uni­formis van. Hát persze hogy külön került­ az uniformis és külön belé a muzsikus. A muzsi­kust ott fogdosták hozzá a szerb faluvégeken, a kiváló szerb ipar­telepeken, a­melyeken a vályo­got gyártják és a­melyek Szer­biában is cigányerőre vannak be­rendezve. Dehát a fürge délszláv fantázia könnyedén átugrat az ilyen kis fogyatkozáson és a nis­i jámbor öncsalók elhiszik, hogy valóban osztrák-magyar banda húzza a fülükbe. A szerbiai kopár hegyoldalakon nem terem bor és a mi teremne, az olyan irgalmatlan rossz, hogy csak a kemény lemondásra berendezkedett antialkoholista merné lenyelni. Ott hát ez a bor­ital : ez az öncsalás. Nyelik buz­gón a pokoli zene zagyva zsibaját és lázas mámor fantasztikus ké­peket fest primitív agyukra. Ez a mámor forralta folyton ezt a kis pöttöm­országot. Ködbe bo­ntotta az országhatárokat, a ge­ográfiai méreteket és a kis törpe képzeletében óriássá dagadt, a­ki rettentő karjával már mint puszta levegőn nyúl át a monar­chián orosz protektora felé ... Ezt a szerb nemzeti nadragu­lyát komoly veszedelem fenye­gette, hogy észbontó ereje elillan. Másfél hónapja elmúlt már, hogy a világ lángba borult, a kis Szerbia az utolsó Tikig szorította már derekán a nadrágszijjat, de az a nagy lakmározás csak nem akar elkövetkezni, a­mit a maszlag bódulata ígért. Sőt egyre távo­labb esik tőle. Az orosz protektor már ferdeszemü kalmukjait is fűbe haraptatta és még mindig ott áll, a­hol az elején állott: összetömörült rendben, frissen ott mered elé­be a monarchia hadserege a Kár­pátok tövében. Franciaországban pedig már csak egy-két szorítás kell egyik oldalon, egy-két eler­nyedés a másik oldalon. Nem­sokára Franciaországba nem ka­tona kell már, csak a temető­őr. Hát csak húzzák a nótákat a­­­szerb cigányok a promenádon. Jelentés a sajtókadis A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadiszállás engedélyével: A legközelebbi időben várható haditullósítások megítélése szem­pontjából meg kell állapítani, hogy a hadsereg főparancsnoksága úgy eddig, mint ezentúl is arra törekszik, hogy a hadieseményekről a nyilvánosságot értesítse és semmit el ne titkoljon. Egyelőre azon­ban teljesen lehetetlen részletes híreket adni, mert maga a hadsereg­­főparancsnokság sincs még az összes részletekről tájékozva. A három hétig tartó harcok alatt majdnem szakadatlanul az ellenséggel szem­ben álló magasabb parancsnokságoknak és csapatoknak sem idejük, sem alkalmuk nem volt arra, hogy harci jelentéseket küldjenek, de még csak arra sem, hogy kitüntetések iránt javaslatokat terjesszenek elő. Mindezt később fogjuk pótolni. •Luvaly orosz kormányzóság német igazgatás alatt A német nagyvezér kar jelentése a francia és orosz harcterekről Berlin, szeptember 15. (Feladatott éjjel 1 órakor.) (Magyar Távirati Iroda.) A nagyvezérkar közli a főhadiszállásról: Nyugaton a hadsereg jobbszárnyán nehéz, eddig eldöntetlen harcok folynak. A franciák által megkísérelt áttörést győzelmesen visszavertük. Döntés egyéb­ként egy helyen sem történt. Keleten tovább folyik az orosz hadsereg megsemmisítése. A saját veszteségeink aránylag csekélyek. Hindenburg had­serege nagy erőkkel már a határon túl áll. Suvalki kormányzóságot német közigazga­tás alá helyeztük. Stein tábornok, föba kiszállásmester. Mai orosz hadtest tönkreverése Hindenburg távirata a császárhoz Berlin, szeptember 15. (Feladatott éjfél 1 óra 55 perckor) (Magijar­ Távirati Iroda.) (Wolff-ü­gynökség.) A nagyvezér­­kar jelenti: Hindenburg­ tábornok a főhadiszállásról a következőket táviratozta ő felségének : . A vilnai hadsereg : a II., III., IV., XX. hadtest, a 3. és 4. tartalék­­hadosztály és az 5. lovashad­osztály — a Masuri tavaknál vivott csatákban és az utána következő üldözésekben teljesen megveretett. A grodnói tartaléksereg — a XXII. hadtest és a VI. hadtest, a szi­bériai III. hadtest egyes részei — a Luck mellett vívott külön­­ ütközetben súlyos vereséget szen­vedett. Az ellenség veszteségei halottakban és sebesültekben na­gyok. A hadifoglyok száma szapo­rodik. A hadizsákmány rendkívül nagy. A hadseregnek száz kilométer­nél szélesebb arcvonalára való te­kintettel csapataink menetelésben óriásit műveitek, a­mennyiben négy nap alatt százötven kilo­métert is megtettek. Tekintve, hogy az egész arcvonalon és a had­­oszlopok egész mélységében mentek végbe az ütközetek, nem tehetek jelentést azoknak teljes méreteiről. Egyes csapattesteink nagyon benn voltak a tűzben, a veszteségek azonban mégis csekélyek. A sereg az egész vonalon győzött a szí­vósan küzdő, de végül mégis meg­futamodott ellenség fölött. A sereg büszke rá, hogy egy császári herceg az ő soraiban harcolt és vérzett. Hindenburg, Vilmos császár a gránátosok közt Berlin, szeptember 15. Az ütközet után Virton mellett, Longwoytól északnyugatra, a császár kilovagolt a csatatérre megnézni a király-gránátosezredet, a­melynek fia, Oszkár herceg a parancsnoka. Megölelte és megcsókolta a herceget, gratulált a diadalhoz, azután végig­ment az ezred arcvonala előtt. A gépfegyver-századhoz érve, egy pil­lanatra megállott a császár és messze hallható hangon kérdezte a kato­nákat : — Milyen a trefjerek arányszáma ? — Száz percent trefjer, felség! — felelt egy gránátos. A császár mo­solygott és a négyszög közepére ment, a melyben a gránátosezred zászlóaljai időközben felállottak. A császár lóhátról beszédet intézett a katonáihoz, így szólt: •­ Gyakran láttam ezt az ezredet díszszemléken és hadgyakorlatokon. Nagy örömöm telik benne, hogy tite­ket most meghódított földön üdvözöl­hetlek. Úgy harcoltatok, a­hogyan el­vártam tőletek és a mint atyáitok a 70-71-es csatában küzdöttek. A vir­­ioni csata örökkön-örökké aranybe­­tükk­el fog ragyogni a hadi történe­lemben. Ezután a német seregnek leg­utóbb kivivott diadalairól beszélt a császár, majd így végezte szavait:­­— Mindezt a sok győzelmet egynek köszönhetjük és ez az egy a mi jó öreg Istenünk, a­ki fölöttünk őrködik. Két orosz nagyherceg halála a csatatéren Berlin, szeptember 15. (Magyar Távirati Iroda.) A Newyork Herald párisi kiadása jelenti: A Gumbinnen mellett vívott csatában, mikor a testőrhadtest nagy veszteségeket szenvedett, János és Konstantinovics Oleg nagyhercegek is elestek.

Next