Az Est, 1914. december (5. évfolyam, 311-340. szám)
1914-12-01 / 311. szám
2. oldal. HMNMhmmi Éjszaka a kárpáti harcmezőn v S Péntek hajnalban. A m.nap fergeteg gyors autón, most könnyű falusi csétán. Akkor téli hajnal, most téli éjszaka. A Kárpátok felett, a megfagyott völgyeken szellemtestű pára, a fenyőerdők szinte zölden világítanak. Sehol sincs hó, a patakok jégmedre úgy csillog, mint a csiszolt zsirkó, a fahidakon keményen zörög a kerék ... Minden négyet kilométer távolságon kis falun ügettünk át . . . Néma, halálos csend, mintha a baljóslatú időkben a kutyák is elfelejtettek volna ugatni. Az égen a hold karaja mozdulatlan fényben csüng, két szarva előtt ezer és ezer mértföld távolságon — mily kicsit nyomorult földről nézve — a tündöklő sarkcsillag, mintha láthatatlan kifeszített gyeplőn húzná a szenvtelen tündöklésű, részvéttelen ragyogású égi óriást... Hold, Hold, fényességes Hold, tudod-e, hogy ezek a Kárpátok, tudod-e, hogy ezek az utak a mi szivünk erei, hogy ezeken a megfagyott mezőkön a mi életünk dermed, hogy amott, túl a csipkés koszorús tábori tüzek mellett, dermesztő hidegben fiaink fekszenek ? Kezük szinte a fegyver csövére fagyva, még alva is őrhelyen, — ágyúik torka északra szegezve, a honnan gaz farkascsorda lappangott át a hegyi utakon .. . Hold, Hold, — élet-halálharcunkat vívjuk mi ma s ott lent, a völgyeken, a földeken túl az alvó városok, a bárányprém füstölgésü tűzhelyet, családot, otthont jelentő kémények, a messzi-messzi Budapest villamos fényeivel, önző érzéseivel nem is tudják, hogy micsoda harc áll itt a Kárpátok koszorúján ... De a Hold színtelen fényben, mozdulatlanul áll. Semmit sem Lúd, semmit sem érez, járja égi útját, melyet mestere kiszabott, s csak mi, érző emberek öntjük tele a mi érzésünkkel, a mi fantáziánkkal, mi érző emberek gyilkos milliói... Tovább . . . Tovább . . . Minden faluban egy-egy csudálatos kastély, a középkori magyar építészet világszép remekei . . . Kulturállamok büszkesége ... Oh reimsi székesegyház ! ... Mi azelőtt se törődtünk valami nagyon velük, hát még most! Éjfélre jár, a Göncöl szekere rúdját a földre fordította, korcsmához érünk . . . Etetni akarunk . . . Dörömbölünk az ajtón, az ablakokon, a kapun . . . Semmi felelet ... Át a másik korcsmához ... Kopogás, dörömbölés, zörgetés . . . Semmi hang... Még a kutya sem ugat . . . Kiváncsi szomszédok se nézik, hogy ki lármázik a hangtalan éjben. Lassú léptekkel a fényben két csendőr közeleg. Kakastolluk tündöklésénél csak bátor szemük csillogása fényesebb. Kemények, szépek, fegyverükkel, szíjazatukkal, csizmájukkal, tölténytáskájukkal olyan egydarabból valók. A legnagyobb biztonságot jelentik. Kérik az igazolványunkat. Rendijén van. — Hol a korcsmáros ? Hol van valaki ebben a faluban ? — Nincs . . . Mindenki elment . . . A pénz, a furfang, a talosz és biblia a városokban, a nép fel a hegyifalvakba. Az erdők rejtett barlangjaiba... (Ez nem költői kép, szószerint veendő.) De menjünk be a bíróhoz ... Nála szénát is kapunk, Dörömbölés. Nyílik az ajtó. Nagy, vert padlóju, gerendás tót szoba. Minden sarokban ágy, mindegyikben két-három gyerek. — Ezek menekültek gyermekei ? — Nem a..., A bíróé. Kilenc gyermeke van ... — Hol a biró ? — Nincs itthon. Az egyik asszony elsomfordál. Várunk, beszélgetünk. A csendőrök kérdik tőlünk, hogy mi újság. Igaz-e, hogy a szerbek letették a fegyvert ?... Hát ez ? Hát az ? . .. Semmiről, ami a járásukon túl van, nem tudnak. — Hallanak-e ide ágyuszót ? — kérdem. — Hogyne ... Ma is egészen este kilencig. De még gépfegyvert is. Az ellenség tehát nem lehet messze. H ... innen-e, vagy túl ? Nem tudják. Jön a biró. Mokány kis ember, piszkos fehér bőrruha van rajta, fekete lógó bajuszát sodorja. Indulatos, haragos. Pattog, kiabál tótul. Nem értem, de látom, hogy kissé kapatos. — Hát mi baja! Haragszik, mert elvetélt a lova ... A katonák az ő lovukat bekötötték az istállóba, a vemhes kancát pedig kihajtották. De azután biró uram is jobbkedvü lesz. Sőt vidám . . . Egyre beszél, egyre beszél. .. S mindazt hallom, Tisza . . . Tisza . . . Tisza ... — Mit mond ? — kérdezem a csendőrt. — Azt, hogy erre járt a múltkor Tisza, látta a városban és hogy nincs baj, Tisza segít... Tisza kikergeti az oroszt... Másik két csendőr is bekukkant a házba, ahol ártatlan, boldog gyermekek alszanak, s a felnőttek is, bár alig néhány kilométerre dörögnek az ágyuk, nem tudják, hogy mi történik a világon. Az az urak dolga. A népnek semmi köze hozzá . . . Át újra a csendes éjen, a holdsugaras lankákon, dombokon . . . Sehol egy élő lélek, sehol egy hang ... De egy hídnál hirtelen kiáltás : — Állj ! Ki vagy ? És már lövésre készen egy jámbor Werndl. És a hidacska túlsó partján még másik három-négy nagybajuszu, öreg népfölkelő. Kékruhás derék népfelkelőink . . . — Jó barát ! — felelem. Soha ilyen mély meggyőződéssel ezt a szót ki nem mondtam. »Állj ! Ki vagy ? Jó barát« Milyen megindító valóság lett ebből a kiszólásból. Itt állnak a fagyos kárpáti éjszakában a népfölkelők, az Alföld, a városok, a Dunántúl, vagy Erdély hűséges fiai. Állj! Ki vagy! Készen meghalni földért, családért, hazáért, királyért. . . behúzódnak gallyal, földdel fedett deszkakalyibájukba. Odabent csendes tűz piroslik. Csak az őr maradt kint . .. Az út szélén, az árokparton egyegy ló keményre fagyott dögé. Árnyéknak látszik . . . Azután kanyarulat . . . Falu . . . Apró rőt fények . . . A házak között sötét árnyak, minden utca közepén rozsdáng, körülötte fekvő, guggoló katonák . . . Pokrócukba, sátorlapjukba csavarodnak, fejük alatt a borjú . . . Alszanak . . . Tizenöt fok hidegben ! Kettő-kettő vigyáz a tűzre. Az út két oldalán kicsapva szekér szekér hátán. Táborikonyhák füstölögnek.A katonának mindig főznek ... Az árkokban tűz lobog az út mentén. Ott is katonák alszanak. Vagy ülnek, beszélnek, tréfálnak.... Közelről olyan egyszerű, majdnem kicsi lesz az egész. Átvergődünk ezen a vonalon ... Tovább az éjben ... Újabb falu ... Az előbbi kép ... De itt vöröskeresztes kocsik állanak az út mentén ... — Állj!... Ki vagy ? . . . — halkan, alig hallhatóan ... Megyünk ... Megyünk ... A szomszéd falunál egyszerre száz és száz municiós kocsi. Hallgatag lovasok. Kevesebb rőzsepattogás és kevesebb szó ... Csupa municiós kocsi ... Kezdem megérteni. Váratlanul hadirendben álló trónoszlopokhoz érkeztem ... Most már csak lépésben lehet haladni az utón. Az árkokban baltáink melegszenek ... Népfelkelők ... — Hol van a sorkatonaság ? Ott túl a dombon ... — Ho ... Hoooo ... Állj — hangzik körülöttünk. Huszárok állanak sűrü rendben az utón, a lovak felnyergelve és megható mozdulatlanságban mellettük csontos arcú, harcedzett, kemény huszárok ... Átölelik lovuk nyakát... Egymást melegítik ... Halk zablarágcsálás, apró láncok csörgése, szerető káromkodással teli csitítás... Ho . .. Hooo ... A lovak odébb tarolnak ... Mellettünk az ágyuk .. . Lovaik felnyergelve, minden pillanatra készen ... Csak egy fordulás.. . A tüzérek mozdulatlanul az ágyuk mellett... Senki se beszél... Rejtett suttogások... Az út egy völgyben van bent... Egészen töredezve: Ho... Hooo... Főhadnagy siet az ágyukon keresztül hozzánk . . . — Um Gottes willen wohin ! — .. .-ba. — Ja ... Das kann mann nicht Dort stehen ja die Russen !... Nem lehet tovább. Előttünk két és fél kilométerre az oroszok. Fejem fölött s a dombon egy másik ütegünk készenlétben ... Ez itt éjszakára pihenőre húzódott. — Sajnálom, uram, de nem lehet... mondja a hadnagy. — Mindjárt reggel. .. Minden pillanatban elkezdődhetik ... Tegnap is este kilencig tartott ... Az ágyak 1800 lépésre vannak beállítva... Értheti ... Nagyon megértettem ... Ha ... Hooo — megfordultunk, visszafelé még több : Állj ! Ki vagy ? ... egész őrjárat szegezett fegyvert ellenünk... És alig értünk két kilométerrel kijebb, mennydörögve szólalt meg egy ágyú, majd egyetlen sortűz ... Azután nagy csend ... Csak éppen reggeli üdvözlet volt. Pásztor Árpád: Kedd, december 1. Mi történt a Benbow és Collingwood angol dneadnonightokkal ? Hamburg, november 30. A Hamburger Fremdenblatt jelenti: Az angol admiralitásnak a Times november 23-iki számában közölt hivatalos veszteséglajstroma szerint a német tengeralattjáró naszád által elpusztított Hawke 350 főnyi vízbefult legénységén kívül fel van tüntetve, hogy a Benbow dreadnought 79 matróza és a Collingwood dreadnought kerek 350 embere veszett el. Azért feltűnő ez a jelentés, mert az angol admiralitás hivatalos közleményeiben a Benbow és a Collingwood dreadnoughtok eddigelé egyáltalán nem szerepeltek sem a megsérült, sem az elpusztult hadihajók között, de arról sem volt még szó, jelentésekben, hogy ez a két dreadnought a harcoló flották valamelyikében volna. Minthogy most a hivatalos veszteséglajjstrom ennek a két dreadnoughtnak elpusztult matrózából ad hírt, következésképpen fel kell tenni, hogy a Benbow és a Collingwood vagy aknákon pusztult el, vagy német torpedók tettek bennük kárt. Ha ez a feltevés igaznak bizonyul, — jegyzi meg az idézett hamburgi lap — akkor az angol flotta az utolsó négy hét alatt négy nagy egységet vesztett, nevezetesen az Audacioust, a Bulwarkot, a Benbowot és a Collingwoodot. Ennek a négy hadihajónak értéke hozzávetőleges számítás szerint legalább háromszáz millió márka. Az angol admiralitás által kiadott veszteség lajstromában említett Benbow és Collingwood még a dreadnoughtok között is a legújabbak közé tartoznak.. Különösen állt az a Benbow-ra, mely 1913-ban épült s 25.400 tonna tartalommal Anglia második legnagyobb hajócsoportjába tartozik, mert ennél csak a Queen Elisabethcsoport két hajója nagyobb. A Benbow 177 m. hosszú, 27.5 m. széles s mélyjárata 5.8 m. Tüzérsége óriási. Tíz 34.3 cm., tizenkét 15.2 cm. és négy 4.7 cm. kaliberű ágyúja mellett van két 7.6 cm.-es kaliberű ágyúja, külön a repülőgépek ellen öt gépfegyveres négy 53 cm. átmérőjű torpedótanszírozó apparátusa. A Benbow gépei 29.000 lóerőt indikálnak, óránkénti sebessége 21 csomó, legénysége pedig legalább 1200 főnyi. A Collingwood ugyan nem ilyen modern, de azért Anglia legjobb hajói közé tartozik, 1908-ban épült. Hossza 152.4 m., szélessége 25 m., mélyjárata 8.2 m. Tonnatartalma 19.560, óránkénti sebessége 21 csomó. Felszerelése tíz 30.5 cm., tizennyolc 10.2 és íégy 4.7 cm. kaliberű ágyú, öt gépfegyver és három 45 cm. átmérőjű torpedólanszírozó apparátus. Nincs szó békésül*gyalásokról Köln, november 30. Szemlátomást sugalmazott közleményt hoz berlini távirat alakjában a Kölnische Zeitung. A cikk erélyesen szembeszáll azokkal a híresztelésekkel, amelyek béketárgyalásokról újságolnak s e szavakkal végződik: — Minden elmefuttatás felesleges egyelőre a béketárgyalások megindításáról. A központi hatalmak katonai, pénzügyi és gazdasági helyzete olyan, hogy semmi okuk sincs a békekötésre gondolni. ma Mill im Mill Mit Fővárosi Orfeum Kedden, december helyén General Watkisoft Kezdete este nyolc órakor mm