Az Est, 1914. december (5. évfolyam, 311-340. szám)

1914-12-01 / 311. szám

Kedd, december 1. Éjszakai „várszerű támadás“­ ­ Sajtóhadiszállás, november 26. (Az Est haditudósítójától.) (A sajtóhadiszállás jóváhagyásával.) Nemrég jelentették a galiciai harctér egyes pontjairól: »A csata a várharc jellegét vette fel«. Ugyan­ezt olvassuk régóta a francia harc­térről. A meghódított szerb ország­részt majdnem mindenütt »várszerű harccal« vettük be. Hogy milyen érdekes valami ez a vár nélküli várharc, azt azon kívül, a­ki részt­­vett benne, csak az tudja, a­ki a friss nyomait látta. Mikor az ellenség olyan állást foglal el, a­mely természeti fekvé­sénél, vagy előre elkészített művei­nél fogva hasonlít a várhoz, akkor a támadó sereg ugyanolyan harc­modorral megy ellene, a­minővel a várak külső állásait szokta meg­támadni. Ennek a várharcnak fő­nyomai Galíciában a Przemysltől keletre lévő területen és a szerbiai Parasnica-vidéken láthatók. A vár­szerű támadás módjai nemzetköziek, ellenségeinknél is olyanok, mint nálunk. A számos mód közül né­hány olyat jegyzek ide, a­melynek sok hasznát vettük északon és délen. Az egyik a sokat emlegetett futó­­árkok útján való előrehaladás. A futóárok az a cik-cakos mély árok, a­mely a lövészárokból előre vezet az ellenség felé, s ott ismét új lövészárok lesz belőle. A futóárok az a girbe-gurba utca, a­melyiken át egyik lövészárokból a másikba bújik át a katona. Ezen viszik a muníciót, az ételt, az újabb csa­patot előre. A futóárkot valósággal regényes módon csinálják. Sötét éjszaka, mikor holdvilág nincs, elindul a legkülső lövész­árokból néhány ügyes emberrel egy tiszt. A suttogó, halkan lépő tár­saság magával visz egy müszbe mártott, s így fehérre festett hosszú kötelet és egy csomó kis zárt lámpát. A zsebükben kis, hegyes cövekek vannak. A tiszt már napközben felrajzolta magának a készítendő árok útját. Most, az éjszaka fekete takarója alatt elindulnak tehát k­aszírozni. A tiszt a fehér kötél végét leszögezi a földbe, jobbra vezeti egy darabig s ott újabb cövekkel szúrja le. E mellé a cövek mellé leteszi a kis zárt lámpát, a­mely úgy van csinálva, hogy az ellenség felől takarva van, csak a földön húzódó fehér kötélen pislog végig szerényke sugárral. Innen a tiszt balra fordul, tovább fekteti a kötelet, megint leszögezi a cövek­kel és leállítja a második lámpát. Mindezt kuporogva,csúszva, halkan, óvatosan. Majd ismét jobbra fordul s tovább is igy halad előre zeg­­zugban, Z betű alakjában, hogy a futóárok sehol se menjen egyenesen az ellenség felé, mert különben hosszában bele lehetne lőni..Minden sarkon lámpát tesz le, minden lámpa csak felénk világít. Mikor készen van a feladatával, kísérői­vel hazacsúszik, vissza a lövész­árokba. Most a legnagyobb csöndben csá­kánynyal, kapával elindulnak a katonák és a kis lámpák irány­­mutatása mellett a fehér kötélen végigmennek az utolsó lámpáig és megállanak egymástól öt-tíz lépés­nyire. Az egész kötél végig ki van rakva katonával. Mikor mind a helyükön vannak, halk jelszó hang­zik el és mindenki hirtelen gödröt kezd ásni maga alatt. Addig ás, a­mig nyakig a földbe nem ássa magát. Akkor a szomszédok egymás felé ásnak, összekötik magukat árkok­kal és készen van a futóárok, úgy a­hogy a tiszt a fehér kötéllel ki­rajzolta. Ha az ellenség nagyon lövöldöz, akkor más módon megy az ásás. Megjelenik a kezdőpontnál négy szuper (földmunkás) katona. Hiva­talból vannak megszámozva : Num­mer Eins, Nummer Zwei, Drei és Vier. »Nummer Eins« egy vastag, bélelt vászonsisakot vesz a fejére, olyat, a­minő formát az aviatikusok viselnek. A kezében rövidnyelű kapa van. Nappal a megjelölt irányba indul, éjjel, ha már a kötéllel való traszírozás megtörtént, a fehér kötél mentén halad, a­merre a kis lámpa tűzpontja világít. Úgy ássa magát előre, hogy térdig a földben áll, és a­mi földet maga előtt a kapával lebont, azt szétterpesztett lába között hátradobja a mögötte jövő Nummer Zwei-nak, a­kinél nem kapa, hanem lapát van. Mikor Nummer Zwei ezt a földet megkapja, azonnal a lapátra kapja és az előtte küzködő Nummer Eins feje fölött vissza, előredobja, annak az orra elé. Ezért visel Nummer Eins bélelt vászon­sisakot. Hogy a feje fölött repülő kavics, göröngy meg ne sebezze. Zwei azért dobja Eins elé a földet, mert Eins csak térdig áll a földben és így nincs védve az ellenség golyója elől. Ellenben hátulról foly­ton kapja igy a földet a hasa és a melle elé, úgy hogy a­mint halad, ő csinálja magának combig a gödröt, s a barátja abból a földből, a mit ő a lába közt hátrakapar, az ő feje fölött dobál neki folyton-folyvást has- és mellvédet, sőt az árok külső szélére oldalvédet is. A­hogy az első katona így­ előrekínlódj­a magát -­­ a földben, folyton gödör és dom­bocska megy előtte. Ő egyebet se csinál, mint ezt a gödröt folytatja és a dombocskát lehordja. Mögötte jön a hit Nummer Zwei, a­ki új dombocskát dobál a feje fölött az orra elé, így mennek kuporogva a fehér kötél cik­cakja mentén, a kis lámpák fénypontocskáinak vi­lágánál. Nummer Drei mögöttük jön és ásóval szélesíti, mélyíti az árkot, a­mit ők vágnak előtte. Nummer Drei mögött minden munka nélkül jön egy katona: Nummer Vier. Ez a Reserve-Mann, és azért jön, hogy ha a többiek közül egyet lelőnek, beálljon a­ sorba. És ez az egész az, a­minek olyan könnyű, illanó neve van : futóárok .. . De más pa­don is küzdi előre magát a várszerű harcban a katona a lövészárokból az ellenség felé. Úgy, hogy az árokból egyenes irányban alagutat fúr az ellenséges sor felé. Az ilyen alagutat aknának nevezik és arra használják, hogy a végében robbanószert helyezzenek el. A vége (a föld alatt) vagy a mi sorunk és az ellenséges sor közé esik, hogy akkor robbanjon fel, a­mikor az ellenség az árkaiból ki­ugrálva rohammal szalad nekünk és éppen az akna fölé érkezik,­­ vagy elhúzódik a föld mélyében egészen az ellenséges lövészárok alá, hogy ott vesse a levegőbe az árok népességét. Ez az akna-alagút a lövészárok fenekéből indul ki és mindössze egy méter magas és ugyanolyan széles. A­mint a szuper­ katona egy darab­kát kifúrt belőle, a mögötte jövő bajtárs egy négyzetalakú fa-keretet tol bele a lyukba, hogy ezzel ki­­támaszsza. Egyik fa-keret a másik után tolódik így be az aknába, úgy hogy végül fával van bélelve egész hosszában a szűk alagút, hogy be ne dőljön. A katona, a­ki elől görnyed és magát előre­ fúrja, lám­pával világít. Egy bádogskatulyá­ban cipeli a robbanószert, a skatulya után húzódik a villamos vezeték drótja. Mikor az aknát a kellő pontig kifúrja, leteszi a skatulyát és visszakúszik a táborba, a­honnan aztán villamos árammal, a hosszú drót segítségével sütik el a ska­tulyát, a­mikor kell. Fenn, a gyepen titkos jellel meg van jelölve a pont, a­mely alatt az akna a skatulyával végződik. A legfurcsább eszköze ennek a földalatti aknafúró-katoná­­nak egy kis csöbör viz. Ezt a csöbör vizet azért viszi magával, mert az ellenség is fúr aknát mifelénk, nem­csak mi őfelé. Már most a vég­pontokon a mi katonánk megáll a földalatti lyukban és őrszemmé vál­tozik, mert attól kell tartani, hogy az ellenség aknája is fúródik erre­felé, egy orosz katona­­jön a föld alatt feléje, a­nélkül hogy egyik tudna a másikról. A föld alatt csak a kézilámpa világít, halotti némaság van, nem hallatszik ide még az ágyú sem. Ebben a néma csöndben­­a katona leteszi maga f­elé az­ akna kitágított végében a csöbör vizet és belevilágít a kézilámpával. Ha a közelben ellenséges katona fúrja magát feléje a föld alatt, akkor annak az ásóvágásaitól gyűrűzni kezd a víz tükre a csöbörben. Az anyaföld oly érzékenyen vezeti a legkisebb rezgését is, — hiszen ismerjük a földrengés-jelző készü­lékeket — hogy még a lassú ásó­munka óvatos lökéseit is átadja a csöbör víztükrének, így kuksol néha több ilyen akna végében, kimeresz­tett szemmel, lámpával a víz fölé hajolva az akna­poszt, a­míg fel nem váltják. Mikor aztán ezek a­ finoman ráncolódó gyűrűk meg­jelennek a vizen, a katona vissza­kúszik az aknában a táborba új utasításért. Nem szabad tovább ásni, nem szabad az ellenséggel a föld alatt találkozni. De pontosan meg lehet határozni, hogy hol, merre ássa az aknát a másik. Uj, ellen­­intézkedés történik, uj munka, uj furakodás kezdődik máshol az éj­­­szaka csöndjében. Ennek is olyan egyszerű neve­­van : akna és ellenakna. A munka,­­ gond, veszély, aggodalom, erőfeszí­tés, a­mely a leírt módokon száz­ meg száz irányban vergődik előre amaz éjszakákon, a­mikor a földi felett pihenni látszik a harc, egybe­véve ezt a nevet viseli: várszerű támadás. A szabadon vágtató, fer­geteges, kardos hősiességtől milyen messze van a lényege ennek az ■ éjszakában, földben kínlódó, nagy­szerű, néma, új hősiességnek Molnár Ferenc / WVWAWWAWVWWWWV FÉNY­JÁTÉKHÁZ, NAGYWHEZD­ UTCA 8. Szenzációs premiere! ___ Betty Nansen a legkiválóbb dán tragika első föllépése az évadban a A Mandornő című 3 felvonásos Nordisk-drámában. „Cheri-Bibi Detektív történet 4 felvonásban. Riportok a világháborúból Eredeti felvételek az összes harcterekről. Folytatólagos előadások 4,6,8 s 10-kor kezdődnek Semmering-gyógyhely phys.-diutetikus magaslati üdülőhely | két óra távolság Wientől, egész éven át nyitva. Fbkepech gyógyulófélben tévösmek vagy sebesültek-­­ nek f&íStle ajánlatos,­­ Mérsékelt árak. Rendes vonatközlekedés,­­ Főorvosok:­­Zrt. Stemsy Fe&eme cs. tan. és elv., Z£i?oíxs!S& K&foZy, A tábori posták tartózkodó katonák számára l­apunkat csak úgy küldjük,, ha az előfizető közli a kiadóhivatallal a tá­bori posta számán kívül az ezred és a szá­zad számát. Előfizeési árt havonlat 1­ 60, 3. oldal.

Next