Az Est, 1915. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1915-01-21 / 21. szám

r.­óldal — Miniszteri tanácskozás a gabona­ellátás ügyében. Biest munkatársunk jelenti, hogy az osztrák kormány szak­miniszterei tegnap a gabonaellátás és általában az élelmezési kérdés dolgá­ban tanácskozást tartottak. Mint biz­tos forrásból értesülünk, a tanácsko­záson elhatározták, hogy a gabona­ellátás terén magyar mintára a rekvi­­rálás módszerét léptetik életbe. — Halálozás. Nagybessenyei Bes­senyei Miklós, a Vígszínház volt ügye­lője, január 18-án 5­1 éves korában meghalt. — Hős pilóta. Bécsből jelentik ne­künk : Bariés Miksa polgári pilóta, a­ki jelenleg a hadi aviatikai osztály­ba van besorozva, egyidejűleg kapta meg az I. osztályú ezüst vitézségi érdemrendet és a II. osztályú vas­­keresztet az ellenség előtt tanúsított hősiességéért. — A kőszén legmagasabb árának megállapítása. Bécsi tudósítónk je­lenti : Az utóbbi időben felmerült az az eszme, hogy éppen úgy, m­int a mezőgazdasági terményekre, a kő­szénre is maximális árakat kellene megszabni. A Neue Freie Presse be­avatott helyről azt írja m­a, hogy az illetékes minisztériumok képviselői között már tanácskozások indultak meg erről a kérdésről, de döntés még nem történt. Nagyobb nehézségek mutatkoznak a kérdés részletezésé­nél, különösen a kiskereskedelemben megállapítandó árakra nézve. — Német hadifogolytisztek szökési kísérlete. Berlinből jelentik nekünk : Génfből táviratoztak a Vossische Zeitung-nunk: Perpignanból jelentik, hogy öt német hadifogoly tiszt a montlouisi citadellából, a­hol inter­nálva voltak, Spanyolországba akar­tak menekülni. Még mielőtt a határt átlépték, észrevették szökésüket és visszavitték valamennyiöket a hadi­fogságba. — Hivatalos jelentések. Az osztrák­­magyar főhadiszállásról január 19-én délután a következő hivatalos jelen­tés érkezett: •Lengyelországban és Nyugat-Galí­­ciában tüzérségi harc folyik. A Kár­pátokban semmi sem történt. Egyes vidékekről újabban erős havazást jelentenek. A Jakobéninál, déli Bukovinában, egy orosz előretörést az ellenségnek nagy veszteségeket okozva vissza­vertünk. A déli hadszíntéren a helyzet vál­tozatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A­ német legfelső hadvezetőség ezt a jelentést tette közzé: Nyugati hadszíntér : Jelentéktelen csatározásoktól el­tekintve, az egész arcvonalon csak tüzérségi harcok folytak. * Keleti hadszíntér:­­ Az időjárás nagyon kedvezőtlen volt. Kelet-Poroszországból nincs semmi újság. Radzanov, Biezun és Sjerpiec mellett az oroszokat súlyos veszteségeik mellett visszavetettük. Több száz orosz fogoly jutott a ke­zünkre. A Visztulától nyugatra és a Pilicától keletre a helyzet általában változatlan. — Háromszázharmincnyolcezer dol­lár gyűjtöttek Amerikában a harc­téren elesett magyar katonák özvegyei és árvái részére. Newyorkban kará­csony napján fejeződött be az a bazár, a­melynek tiszta jövedelmét a német, magyar és osztrák katonák árvái és özvegyei felsegélyezésére fogják for­dítani .Az Armory hatalmas termeiben rendezett bazár váratlanul nagy ösz­­szeget eredményezett a jótékony célra. A bazár bevétele 338.000 dol­lár, a­melyből az eddigi hozzávetőle­ges számítás szerint legalább 67.000 dollár jut a magyar katonák árvái és özvegyeinek. A bazár utolsó napján egyedül belépőjegyekből 13.000 dollár volt a bevétel.­­ A francia bujdosók. Genfből je­lentik nekünk . A párisi lapok vasár­napi számai most érkeztek ide. A hir­detésrész különösen érdekes. Orvosi műszerészüzletek öles betűkkel hir­detik, hogy siessen mindenki jó sérv­kötőt beszerezni, mert hiába hivat­koznak a katonakötelesek sérvba­jukra, irgalmatlanul besorozzák őket, minthogy nagyon lábrakapott a buj­kálás s még azoknak sem adnak hitelt a felülvizsgáló sorozóbizottságok, a­kik igazán harcképtelenek. — Nagy verekedés a Garibaldi­­gyászünnnepen. Rómából jelentik. Tegnap Arezzóban gyászünnep volt az elesett Garibaldi-önkéntesek emlé­kére. Romualdi pacionalista képviselő dicsőítette a garibaldistákat és be­széde végén így szólt: — Remélhetőleg Olaszország hama­rosan beleavatkozik a háborúba! Nagy kavarodás támadt erre. Ro­­mualdi hívei éltették a szónokot, míg a szocialisták botokkal s székekkel tá­madtak a képviselőre. Viszont a na­cionalisták Romualdi védelmére kel­tek. Általános verekedés támadt. Ro­­mualdit el kellett vinni a teremből, mert súlyosan összeverték.­­— Az eperjesi kir. kir. katolikus főgimnázium igazgatósága arról ér­tesít­, hogy január 18-ikán megkezd­ték az iskolai tanítást. — Huszár-feleség. Mikor Sebők Ál­tai szentendrei munkás elment a csatába, vele ment a felesége is. A debreceni 2-ik h­onvédhuszárezrednél szerelték Sebőköt. Már indulóban volt az ezred, mikor Sebőknek csinos, fiatal felsége addig, sirt, beszélt a tiszturaknak, a­mig huszár-mundért adtak rá s elmehetett az ezreddel Galíciába. Hónapokig szenvedett, ma­sírozott a huszárokkal a férje oldalán. Sőt hasznossá is tette magát, mert ő volt a tiszti étkezde szakácsnéja. Ma reggel betoppantott Az Est szerkesz­tőségébe a menyecske a huszár-ruhá­ban. Frissen, egészségesen, katoná­san, mint egy kész »vörös ördög«. Bi­zonyítványt is hozott Gribowból: a huszárezred vonatparancsnoka adta neki. Ebben bizonyítják, hogy Sebők Antalné szül. Locző Ilona 1914. októ­ber 16-ikától 1915. január 16-ig a 2-ik honvédhuszárezrednél szolgált s ez idő alatt »feddhetetlen életet élt.« — Elég volt a huszáréletből, — mon­dotta szerkesztőségünkben a me­nyecske — a férjem nem enged már a nagy hidegben szenvedni, haza­megyek Szentendrére. Ezzel szalutált és sarkantyúját pengetve, ellépdelt a vitéz huszár­­menyecske. — Zuhannak az orosz értékpapírok. A Berliner Tageblatt írja: Az orosz pénzügyminiszter, Bark P. minap elrendelte, hogy az orosz pénzinté­zetek az 1914. évi mérleg elkészítésé­nél a szentpétervári tőzsde julius 15 én megállapított árfolyamait vegyék szá­mításba. Megállapítható, hogy a múlt év első öt hónapjában az orosz érté­kek a tőzsdei forgalomban nagyot zuhantak. Az áresés július végén egyre erősebb lett. A háború kitörése­kor az ismertebb papírok érték­hanyatlása ez volt: a 4%-os járadék 92-ről 81-re esett, a Putilov-féle fegyvergyárak kurzusa 102-ről 90-re hanyatlott, az orosz Naphta-források részvényei 153-ról 133-ra csökkentek. Az orosz bankók még­ a háború folya­mán is elkészítették havi kimutatá­saikat, de óvatosan eltitkolták­, hogy a birtokukban levő­ papírok milyen értékkel szerepelnek e kimutatásokban. Az orosz bankok szindikátusa külön »támogató bizottságot« alakítál­, a­melyben maga az Állam­b­ank is részt vett. Ennek az egyesülésnek az a célja, hogy százharminc millió rubel alaptőkével a szentpétervári börze áreséseit értékpapírok vásárlása út­ján, legalább, átmenetileg, feltartsa. Az orosz közönség nagy bizalmatlan­sággal viseltetik az orosz értékpapí­rok iránt és hanyatt-homlok igyek­szik túladni a birtokában levő érté­keken.­­ A Magyar Villamossági Rész­vénytársulat igazgatósága január hó 29-ikére rendes közgyűlést fovott össze, a­melyen a társaság felszámo­lását és a vagyon felosztását fogják kimondani. Az üzleti jelentés szerint a főváros a budapesti telep megvál­tásáért 22.066.056 koronát fizet, a­miből a vállalat könyvszerű nyere­sége 7­3 millió korona. Az üzleti fölösleg 8­4 millió korona, míg a szétosztható tartalékok összege 4­2 millió. Az igazgatóság azt javasolja, hogy egyelőre részvényenként 100 koronát fizessenek vissza a részvé­nyeseknek osztalék fejében. A meg­váltási ár túlnyomó részét a főváros csak később fizeti és a felosztás is csak később fog történni. — A szekcsőaljai paraszt és egy orosz tiszt. Eperjesről írja tudósítónk : Az eset Szekcsőalján történt. Kisebb orosz csapat vonult be a sárosmegyei faluba, melynek lakossága nagyrész­ben elmenekült. Csak a szegény nap­számos embereit maradtak otthon, a­kiket az oroszok nem bántottak. A bezárt lakásokat azonban feltör­ték, a bútorokat összezúzták és fel­tüzelték. Parancsnokuk, egy kapi­tány az ezredorvossal az iskolába szál­lásolta be magát. Egy éjszaka már régen aludtak, midőn az ezredorvos hangos zajra ébredt. Csapataink csendben bemen­tek a faluba, a­honnan az oroszok futva menekültek. Erre a zajra ébredt fel az ezredorvos s költeni kezdte a kapitányt, de eredménytelenül, úgy hogy kénytelen volt végül otthagyni és egyedül elmenekülni. Mire a kapi­tány feleszmélt már késő volt. Csapa­taink elől már nem menekülhetett volna gyalog, ijedten kért meg tehát a közelben egy szegény parasztem­bert, hogy fogjon be szekerébe s vigye c­­oboróra, a­hol még akkor oroszok voltak. Hogy terve sikerüljön, egy csomó orosz pénzt is nyomott a pa­rasztember markába. A paraszt előbb vonakodott, de később gondolt egyet s hajlandó volt elvinni az orosz tisztet, de csak azzal a feltétellel, ha a tiszt kardját és pisztolyát nem viszi magával, mert — úgymond a paraszt — ha az osztrák-magyar katonák fegyve­resen találnák elfogni őket, úgy mindkettőjüket agyonlövik. A tiszt erre eldobta fegyverzetét s a paraszt befogott két girhes lovával egy szekérbe, megrakta azt szalmá­val s a szalma alá, a szekér aljába befektette a fegyvertelen orosz tisztet és megindult Zboró felé. Az út keresztezéséig mehetett Zboró irányában, midőn lovait Rasz­­lovica felé fordította s a helyett hogy az orosz csapatok felé vitte volna a tisztet, beállított a mi csapataink­hoz és katonáinknak adta át a szalma alatt rejtőzködő orosz kapitányt. — A hős honvéd­kapitány és tisztje. A király Sonnecker Sándor honvéd századost, a m. kir. honvéd Ludovika Akadémia tanárát, a galíciai hadszín­téren az ellenség előtt tanúsított bá­tor és vitéz magatartásáért a hadi­­ékítményes katonai érdenk­ereszttel tüntette ki. A hivatalos lap ugyan­azon száma Balogh István debreceni 3. honvéd gyalogezredbeli főhadnagy kitüntetését is közli. A hős honvéd­kapitány és alajiias tisztje egy szá­zadban vállvetve küzdött az északi hadszíntér földjén a eligrowi több 5 hetes nagy csatában. Sonnecker szá­zadost a harctéren szerzett súlyos betegségében, nehéz kórágyon találja a legfőbb kitüntetés, hős bajtársa, Balogh főhadnagy ott esett el a harc mezején; a kitüntetés már csak a halott emlékezetének szól. — A magyarok ünneplése Német­országiján. Német, tábori levelező­lapot hozott ma számunkra a posta: a levelezőlap­ írója, Baron von Collas, a königsbergi egyetem hallgatója, arról értesít bennünket, hogy a harc­térről való elutaztában Sziléziában és Kelet-Poroszországban magyar huszárokkal találkozott. »A magyarok fogadtatása mindenütt nagyszabású — írja nekünk a német báró. — Mindenütt Éljen! kiáltások, min­denütt Hoch Ungarn! felkiáltások. Egyebet sem hallani, Csak a t­örös ördögök« éltetését. A vasúti állomások épületeiről piros-fehér-zöld zászlók lengenek, a magyarokig hallatlanul megbecsülik Németországban. Ki hitte volna ezt még csak rövid idő­vel ezelőtt is ! Egész Németország szerelmes a magyar huszárokba­­« — A lövészárok-harcok. Egy angol katonatiszt, a­ki részt vett a flandriai harcokban, a londoni lapokban érde­kes leírást adott azokról a korszerű változásokról, a­melyeket a srapnellek alkalmazása a lövészárok-harcokban előidézett. A lövészárkokban harcoló katonák ellen egyedül a shrapwoll-tű­z hatékony. Szuronyrohamokkal csak nagy ritkán sikerül az ellenséget földalatti váraiból kiűzni. A napóleoni háborúk óta a hadászat terén a leg­nagyobb vívmány a nehéz tüzérség óriási fontossága, a­mely először az orosz-japán háborúban lett nyilván­valóvá. Ma a helyzet az, hogy az a fél győz, a melynek jobb a tüzérsége. A lövészárok-harcok a mostani há­borúban rendszerré váltak és ezzel együtt a nehéz tüzérség szerepe is — a­mely eddig várostromokra szo­rítkozott­­—tökéletesen megváltozott. — A tábornagy születésenapja. A német hadsereg egyik legkivá­lóbb katonája, Haeseler gróf tábornagy, bár 78 éves, már elmúlt, részt vett a hadjárat fáradalmaiban és egy ízben egymaga elfogott egy francia őrjára­­to­t.Decemberben gyöngélkedett az agg tábornok és hazament harnekopi bir­tokára. Tegnap azonban, mint berlini tudósítónk jelenti, ismét megjelent a táborban és nem lehetett visszatar­tani, hogy az arcvona­lba ne menjen. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért olyan izgatott és miért siet annyira a tűzvonalba, a tábornok így félért: — Ma van a hetvenk­encedik szüle­tésnapom, a­melyet szépen akarok megünnepelni ! wwwwvvvvvvvw/wwwv ram Csütörtök, január 21- mi Azonnal szállítható: 100.000 méter lepedő• vászon, 10.000 m. csukaszür­­ke flanel­, 10.000 m.f­ehér flanel­, 10.000 pár előírásos katona*keztyű, 10.000 darab gyapjú s­zetter. Nagy tétel szalmazsákvászon, gyapjú ’ takarók, és pamut• takarók. BEVONULÁSKOR NE FELEJTSE OTTHON AZ EGLEI FOGPÉPET,AMELY A FOGAK ÉS SZÁJUK TOLÁSÁRA NÉLKÜLÖZHETETLEN.

Next