Az Est, 1915. február (6. évfolyam, 32-59. szám)
1915-02-01 / 32. szám
c. oldal A kárpáti helyze — katonai munkatársunktól — Az öreg Kárpátoknak fenyőtarajos hegygerincét ezer esztendő óta harmadízben próbálta átlépni nagyobb ellenségi haderő. Az első két nagy betörés, a tatároké, 1241-ben és az oroszoké 1849-ben sikerült, mert nem volt komoly haderő, amelynek ellenálló ereje a hegység nyújtotta akadályokat a leküzdhetetlenségig fokozhatta volna. Séták voltak azok a hegységen keresztül. A mostani háború volt az első próbája annak, hogy mennyiben is védik hát hazánkat az Erdős-Kárpátok karcsú iveit hegygerincei. A próba fényesen sikerült, mert bebizonyította, hogy a hegységre támaszkodva, egy aránylag gyengébb, de helyesen alkalmazott haderőnkel tudja tartóztatni a túlerős istenséget. Az időpont, amelyben vitéz hadaink a tisztogatást megkezdték, csodálatos éleslátással volt megválasztva. Mintha egy pontosan mutató szellemi barométerre támaszkodott volna az, aki támadásainkat intézte. Még éppen elég idejük volt rá az egyes elkülönített védőcsoportjainknak, hogy az ellenséget Magyarország határain túl szoríthassák, mihelyt azonban az egyes helyeken a támadásokat befejeztük, megindult a kárpáti nagy havazás, amely tökéletessé teszi a tisztogatást, mert úgyszólván kizárja azt, hogy az ellenség a kemény téli időjárás alatt megkísérelje a hegygerinc visszafoglalását. Épp egy hete annak, hogy csapataink a Kárpátokban itt is, ott is sikeres harcokkal kezdték visszaszorítani az ellenséget. A bukovinai Kirlibaba és Jakobéni mellett kivívott győzelmek után a sikeres összeütközések egész sorát verekedték végig a Kárpátok gerincein és részben attól délre elhelyezkedett orosz hadállások ellen. Ezen egyes harcok eredménye volt előbb az uzsoki szorosnak, majd a Nagy-Ág folyó völgyének és a Fekete-Bisztrica forrásvidékének megtisztítása. A legteljesebb sikert arattuk tehát külön-külön úgy Máramarosban, mint Ungban. Csak a kettő közti Bereg vármegyében tartották meg hadállásaikat az oroszok Vezérszállásnál és Volócnál. De előre meg lehetett jósolni, hogy csak rövid ideig tarthatják azokat. A »rövid« idő egyetlen napnak bizonyult. A tegnapi Hofeljelentésből már nagy örömmel olvashattuk ki, hogy hazánk területén most már Bereg vármegyében sincsen ellenséges haderő, lapok előkészítik olvasóikat a Nidaszakasz kiürítésére. Jelentőséges az osztrák-magyar hadseregek előnyomulása Tarnowtól nyugatra és északra, valamint a Kárpátokban. A magas hó az oroszok élelmezését és a muníció utánszállítását megnehezíti. Szövetségeseink az Ung, a Latorca, a Nagyág völgyében sikert sikerre halmoznak. Az ottani orosz állások kiürítése már január 25-én kezdődött. Az uzsoki szoros 27-én ismét szövetségeseink birtokában volt és a Nagyág völgyében is a támadás Viszkowon át, amelyet már elvettek az oroszoktól, eredményesen előrehalad. Moraht őrnagy a helyzetről Berlin, január 11. A Berliner Tageblatt katonai munkatársa, Moraht őrnagy írja: Keleti hadihelyzetünk kedvezően alakul. Immár nem lehet kételkedni abban, hogy az oroszok ellenállása Varsó előtt lanyhult. A hideg időjárás, amely megkeményíti a talajt, lehetővé fogja tenni a pozíciós harcmód mielőbbi befejezését. A párhuzamos folyóvonalak védelmét az újabb beásások nehézsége sokkal nehezebb feladattá teszi az eddiginél. Minden jel arra vall, hogy a szövetségesek hadműveletei Dél-Lengyelországban a kielcei terepszakaszon való előnyomulás által tért nyernek. Pétervári Wrabro szibériai ezredek a Kaukázusban Konstantinápoly, január 31. (Az Est tudósítójától) Az oroszok kaukázusi hadseregük megerősítésére újabb szibériai ezredeket küldtek a frontra. A Kaukázusban az orosz katonák ugyanis nagyon sokat szenvedtek a hidegtől, (azt hiszik, hogy ezek a szibériai ezredek a téli idő viszontagságait sokkal könnyebben fogják elviselni. Az oroszok Przemyslnél Bukarest január 31. (Az Est tudósítójától) Az Independence Roumaine legutóbbi száma a hadi helyzettel foglalkozik és a következőket írja : — Meglepő, hogy a legutóbbi két hónapban az oroszok Przemysl ostrománál nem haladtak előre. Nyilvánvaló, hogy az oroszoknak nincsenek olyan ütegeik, amelyek az osztrákmagyar ütegekkel versenyezhetnének. A lap ezután nagy dicsérettel emlékezik meg az osztrák-magyar csapatok kitűnő eredményeiről. Német ágra utaz Tutanra Kopenhága, január 31. (Az Est tudósítójától a Nemyork Herald párisi levelezőzője jelenti: Than vidékét a németek napról-napra a legborzasztóbb ágyutűzzel borítják el. A múlt héten nem kevesebb, mint ötezer gránát esett Than városára. Tifuszjárvány az angol gyarmati csapatokban London, január 31. (Az Est tudósítójától) Az angol sajtóiroda értesítése szerint a brit gyarmati csapatokban erősen dühöng a tífuszjárvány. Már eddig is igen sok áldozata volt a járványnak. érne az oroszoknak SCirLife&ga® e5ff©güalása ? Kétféle encente-vélemény Amsterdam, január 28. (Az Est tudósítójától) A bukovinai eseményekkel az angol lapok igen behatóan foglalkoznak, s a legelentétesebb kommentárokat fűzik az orosz vezérkar jelentéseihez. Például a Temps-nak a következőket táviratozzék Pétervárról: — Az orosz nagyvezérkar hangsúlyozza, hogy a kirlibabai szoros elfoglalása az oroszok által elsőrendű fontosságú a bukovinai összes hadműveletekre nézvé és hogy amíg az oroszok birtokában vannak a szorosnak Kimpolung és Dorna-Watra közt, addig ők dominálják az Erdély felé vivő legfontosabb stratégiai utat. Mivel azonban már az orosz jelentésekből is ki lehet olvasni, hogy az oroszok legjelentősebb pozícióikat elvesztették, a Daily Telegraph már másként ítéli meg Kirlibaba jelentőségét. E lapnak szintén Pétervárról a következőket jelentik : — Az orosz nagyvezér véleménye szerint valószínű, hogy e pillanatban az oroszoknak Kirlibabánál már csak mii....mii minim nniiiii nininimnr— Hétfő, február 1, igen gyenge különítményei vannak, s amelyeknek sorsa egyáltalán nem lesz befolyással a bukovinai hadműveletekre. Ami Kirlibaba körül történik, az mindenesetre csak epizód, aminek a jól értesült pétervári katonai körökben nem tulajdonítanak semmi jelentőséget. Mindebből nyilvánvaló, hogy amíg az oroszok birtokában voltak a kirlibabai pozícióknak, addig azokat az orosz vezérkar igen fontosaknak mondotta, amint azonban elvesztették, nyomban alábecsülik a jelentőségét. Mi beérjük azzal a ténynyel, hogy az oroszokat ottani pozíciójukból kivertük. A lengyel miniszteri tárca betöltése Hohenlohe herceg lesz az osztrák számvevőszék elnöke Bécs, január 31. (Az Est tudósítójától) A Neue Freie Presse cikkben foglalkozik Morawski Zdzislaw osztályfőnöknek galíciai miniszterré való kinevezésével és a Bilinski-válsággal kapcsolatban ezeket írja: — Dlugos felmentése óta körülbelül tizennégy hónap telt el és a kormány nem érezte magát indíttatva arra, hogy utódot nevezzen ki a helyébe. Moravski miniszteri tanácsost osztályfőnökké léptették elő. Bilinski távozása után azonban az a sajátságos állapot állott volna elő, hogy a lengyelek, akik az utóbbi időkben a monarchia legmagasabb és legbefolyásosabb állásait is betöltötték, egyetlen miniszterrel se lettek volna képviselve a közös és az osztrák kormányban. És ez olyan időkben történt volna, amikor Galicia és a lengyel királyság erősen a történelem előterébe lépett és az a csatatér lett, amelyen a világesemények lejátszódnak. Ugyancsak a Neue Freie Presse jelenti, hogy a legfelsőbb számvevőszék vezetésében való változás híre is megerősítést nyer. Hauenschield- Bauer nyugalomba vonul és helyét herceg Hohenlohe trieszti helytartóval töltik be, viszont az ő helyét pedig Fries-Skene báró krajnai tartományi főnökkel töltik be. Reggellnés előtt fél pohár Schmidthauer-féle keserűvizet igyék, ha rossz a gyomra. Figyelem! Csak a felét kell bevenni, mint ________másfajta keserűvizekből.________ hírek — Fényes László balesete. Olvasóink bizonyára részvéttel fogják tudomásul venni, hogy kitűnő kollégánkat, Fényes Lászlót Az Est közönségének szolgálatában, haditudósítói működése közben baleset érte. Fényes tíz nappal ezelőtt a Kárpátokba utazott, hogy az északi harcok szemtanúja legyen. Egy lovasdivizióhoz csatlakozott s ulánusokkal és huszárokkal járta lovon a csatatereket. Huszonnyolcadikért reggel a zemplén megyei Hegyescsabáról, s ahol a lovas- osztály szállása volt, több tiszt társaságában szánkán ment ki a frontra.A magas, hóval fedett utón nem vettek észre egy gödröt. A kocsis ráhajtott s a szán felborult a veszedelmes mélyedésen. A nagy zökkenéstől a lovak megbokrosodtak. Fényes László, a ki a bakon ült, a szán elé bukott, Loiba a szántalp alá került és az ágaskodó lovak a beszorult lábon keresztül rántották ki a szánt a kátyúból. A szán talpa, melyet még hat ember súlya nyomott összezúzta a jobb alsó lábszárat, a boka táján és vitágulástis okozott. A tisztek a szerencsétlenül járt Fényest Hegyescsabára vitték vissza, ahol azonnal orvosi segélyben részesült. Két nap múlva elszállíthatták s negyven órán át szánon vitték Homonnáig majd egy nyitott vasúti podgyászkocsin Sátoraljaújhelyig. Fényes László súlyos sebesülésével tegnap este érkezett meg a keleti pályaudvaron s a mentők a majorszanatóriumba vitték. Dr. Stuul Hümér egyetemi orvostanár még az éjjel megvizsgálta és fris gipszkötést alkalmazott a lábára. Fényest a baleset következtében komoly veszedelem nem fenyegeti, de igen nagy fájdalmai vannak ; kezelése néhány hétig fog tartani. és Stürgkh nem kapott kitüntetést. Bécsből jelentik: illetékes helyen megcáfolják a bécsi és budapesti lapokban elterjedt hírt, mintha az osztrák miniszterelnököt a király kitüntetésben részesítetet volna. tt . Léghajós osztályunk veszteségei. Hadseregünk léghajós osztályának veszteségeiről számol be a 116-os veszteségi lajstrom. A tisztek névsorában találjuk mindenek előtt Feszl Béla főhadnagy nevét, aki gépével lezuhanva, meghalt. A kimutatásban szereplők közül Kenesse Valdemár főhadnagy, Kranjak Vilmos főhadnagy, Schlett Artur főhadnagy, Schon Sándor főhadnagy, Schmicka Ferenc százados megsérültek. Bencik József százados, Landa Brúnó hadnagy, Maurer Alfréd főhadnagy, Neudorfi Nachodsky Oswald főhadnagy, Schartner Henrik főhadnagy és Víckere Lipót főhadnagy hadifogságba kerültek. Mint a lajstrom megjegyzi, kényszerleszállásaik alkalmával kerültek az ellenség kezébe. — Az ötödik elemiből... A sajtóhadiszállás parancsnoka, Hoen ezredes egy tábla csokoládé kíséretében a következő levelet kapta egy ismeretlen kisleánytól: Kedves ezredes úr ! Azt hallottuk, hogy maga nagyon kínlódik, mert az újságoknak a táviratokat kell küldenie, hogy minden benne legyen. Köszönjük szépen magának a jó híreket és nagyon örülünk, de ha valami szomorút muszáj írni, attól sem esünk kétségbe, mert mi nagyon bátrak vagyunk és mi tud