Az Est, 1915. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1915-02-01 / 32. szám

c. oldal A kárpáti helyze — katonai munkatársunktól — Az öreg Kárpátoknak fenyőtarajos hegygerincét ezer esztendő óta har­­madízben próbálta átlépni nagyobb ellenségi haderő. Az első két nagy be­törés, a tatároké, 1241-ben és az oro­szoké 1849-ben sikerült, mert nem volt komoly haderő, a­melynek ellen­álló ereje a hegység nyújtotta akadá­lyokat a leküzdhetetlenségig fokoz­hatta volna. Séták voltak azok a hegységen keresztül. A mostani há­ború volt az első próbája annak, hogy mennyiben is védik hát hazánkat az Erdős-Kárpátok karcsú iveit hegy­gerincei. A próba fényesen sikerült, mert bebizonyította, hogy a hegy­ségre támaszkodva, egy aránylag gyengébb, de helyesen alkalmazott haderőnk­­el tudja tartóztatni a túlerős istenséget. Az időpont, a­melyben vitéz ha­daink a tisztogatást megkezdték, cso­dálatos éleslátással volt megválasztva. Mintha egy pontosan mutató szellemi barométerre támaszkodott volna az, a­ki támadásainkat intézte. Még éppen elég idejük volt rá az egyes elkülöní­tett védőcsoportjainknak, hogy az el­lenséget Magyarország határain túl szoríthassák, mihelyt azonban az egyes helyeken a támadásokat befe­jeztük, megindult a kárpáti nagy ha­vazás, a­mely tökéletessé teszi a tisz­togatást, mert úgyszólván kizárja azt, hogy az ellenség a kemény téli idő­járás alatt megkísérelje a hegygerinc visszafoglalását. Épp egy hete annak, hogy csapa­taink a Kárpátokban itt is, ott is sikeres harcokkal kezdték vissza­szorítani az ellenséget. A bukovinai Kirlibaba és Jakobéni mellett ki­­vívott győzelmek után a sikeres összeütközések egész sorát vereked­­ték végig a Kárpátok gerincein és részben attól délre elhelyezkedett orosz hadállások ellen. Ezen egyes harcok eredménye volt előbb az uzsoki szorosnak, majd a Nagy-Ág folyó völgyének és a Fekete-Bisztrica forrásvidékének megtisztítása. A legteljesebb sikert arattuk tehát külön-külön úgy Máramarosban, mint Ungban. Csak a kettő közti Bereg vármegyében tartották meg hadállá­saikat az oroszok Vezérszállásnál és Volócnál. De előre meg lehetett jó­solni, hogy csak rövid ideig tart­hatják azokat. A »rövid« idő egyetlen napnak bizonyult. A tegnapi Hofel­­jelentésből már nagy örömmel olvas­hattuk ki, hogy hazánk területén most már Bereg vármegyében sincsen ellenséges haderő, lapok előkészítik olvasóikat a Nida­­szakasz kiürítésére. Jelentőséges az osztrák-magyar hadseregek előnyomulása Tarnowtól nyugatra és északra, valamint a Kárpátokban. A magas hó az oro­szok élelmezését és a muníció után­­szállítását megnehezíti. Szövetsége­seink az Ung, a Latorca, a Nagyág völgyében sikert­ sikerre halmoznak. Az ottani oro­sz állások kiürítése már január 25-én kezdődött. Az uzsoki szoros 27-én ismét szövetsé­geseink birtokában volt és a Nagyág völgyében is a támadás Viszkowon át, a­melyet már elvettek az oro­szoktól, eredményesen előrehalad. Moraht őrnagy a helyzetről Berlin, január 11. A Berliner Tageblatt katonai mun­katársa, Moraht őrnagy írja: Keleti hadihelyzetünk kedvezően alakul. Immár nem lehet kételkedni abban, hogy az oroszok ellenállása Varsó előtt lanyhult. A hideg idő­járás, a­mely megkeményíti a talajt, lehetővé fogja tenni a pozíciós harc­mód mielőbbi befejezését. A párhuza­mos folyóvonalak védelmét az újabb beásások nehézsége sokkal nehezebb feladattá teszi az eddiginél. Minden jel arra vall, h­ogy a szövetségesek hadműveletei Dél-Lengyelországban a kielcei terepszakaszon való előnyo­mulás által tért nyernek. Pétervári Wrabro szibériai ezredek a Kaukázusban Konstantinápoly, január 31. (Az Est tudósítójától) Az oroszok kaukázusi hadseregük megerősítésére újabb szibériai ezrede­­ket küldtek a frontra. A Kaukázus­ban az orosz katonák ugyanis na­gyon sokat szenvedtek a hidegtől, (azt hiszik, hogy ezek a szibériai ezredek a téli idő viszontagságait sokkal könnyebben fogják elviselni. Az oroszok Przemyslnél Bukarest január 31. (Az Est tudósítójától) Az Independence Roumaine leg­utóbbi száma a hadi helyzettel fog­lalkozik és a következőket írja : — Meglepő, hogy a legutóbbi két hónapban az oroszok Przemysl ostro­mánál nem haladtak előre. Nyilván­való, hogy az oroszoknak nincsenek olyan ütegeik, a­melyek az osztrák­magyar ütegekkel versenyezhetné­nek. A lap ezután nagy dicsérettel em­lékezik meg az osztrák-magyar csa­patok kitűnő eredményeiről. Német ágra utaz T­utanr­a Kopenhága, január 31. (Az Est tudósítójától­ a Nemyork Herald párisi levelező­­zője jelenti: Than vidékét a néme­tek napról-napra a legborzasztóbb ágyutűzzel borítják el. A múlt héten nem kevesebb, mint ötezer gránát esett Than városára. Tifuszjárvány az angol gyarmati csapatokban London, január 31. (Az Est tudósítójától) Az angol sajtóiroda értesítése sze­rint a brit gyarmati csapatokban erősen dühöng a tífuszjárvány. Már eddig is igen sok áldozata volt a jár­ványnak. érne az oroszoknak SCirLife&ga® e5ff©güalása ? Kétféle encente-vélem­ény Amsterdam, január 28. (Az Est tudósítójától) A bukovinai eseményekkel az an­gol lapok igen behatóan foglalkoz­nak, s a legelentétesebb kommen­tárokat fűzik az orosz vezérkar jelen­téseihez. Például a Temps-nak a következőket táviratozzék Péter­­várról: — Az orosz nagyvezérkar hang­súlyozza, hogy a kirlibabai szoros el­foglalása az oroszok által elsőrendű fontosságú a bukovinai összes had­műveletekre nézvé és hogy a­míg az oroszok birtokában vannak a szo­rosnak Kimpolung és Dorna-Watra közt, addig ők dominálják az Erdély felé vivő legfontosabb stratégiai utat. Mivel azonban már az orosz jelen­tésekből is ki lehet olvasni, hogy az oroszok legjelentősebb pozícióikat elvesztették, a Daily Telegraph már másként ítéli meg Kirlibaba jelen­tőségét. E lapnak szintén Péter­­várról a következőket jelentik :­­ — Az orosz nagyvezér véleménye szerint valószínű, hogy e pillanatban az oroszoknak Kirlibabánál már csak mii....mii minim nniiiii nininimnr— Hétfő, február 1, igen gyenge különítményei vannak, s a­melyeknek sorsa egyáltalán nem­­ lesz befolyással a bukovinai had­műveletekre. A­mi Kirlibaba körül történik, az mindenesetre csak epizód,­­ a­minek a jól értesült pétervári ka­tonai körökben nem tulajdonítanak semmi jelentőséget. Mindebből nyilvánvaló, hogy a­míg az oroszok birtokában voltak a kirlibabai pozícióknak, addig azo­kat az orosz vezérkar igen fontosak­nak mondotta, a­mint azonban el­vesztették, nyomban alábecsülik a jelentőségét. Mi beérjük azzal a ténynyel, hogy az oroszokat ottani pozíciójukból kivertük. A lengyel miniszteri tárca betöltése Hohenlohe herceg lesz az osztrák számvevőszék elnöke Bécs, január 31. (Az Est tudósítójától) A Neue Freie Presse cikkben foglal­kozik Morawski Zdzislaw osztály­főnöknek galíciai miniszterré való kinevezésével és a Bilinski-válsággal kapcsolatban ezeket írja: — Dlugos felmentése óta körülbe­lül tizennégy hónap telt el és a kor­mány nem érezte magát indíttatva arra, hogy utódot nevezzen ki a he­lyébe. Moravski miniszteri tanácsost osztályfőnökké léptették elő. Bilinski távozása után azonban az a saját­ságos állapot állott volna elő, hogy a lengyelek, a­kik az utóbbi időkben a monarchia legmagasabb és legbe­folyásosabb állásait is betöltötték, egyetlen miniszterrel se lettek volna képviselve a közös és az osztrák kormányban. És ez olyan időkben történt volna, a­mikor Galicia és a lengyel királyság erősen a történe­lem előterébe lépett és az a csatatér lett, a­melyen a világesemények le­játszódnak. Ugyancsak a Neue Freie Presse jelenti, hogy a legfelsőbb számvevő­­szék vezetésében való változás híre is megerősítést nyer. Hauenschield- Bauer nyugalomba vonul és helyét herceg Hohenlohe trieszti helytartó­val töltik be, viszont az ő helyét pedig Fries-Skene báró krajnai tar­tományi főnökkel töltik be. Reggellnés előtt fél pohár Schmidthauer-féle keserű­vizet igyék, ha rossz a gyomra. Figyelem! Csak a felét kell bevenni, mint ________másfajta keserű­vizek­ből.________ hírek — Fényes László balesete. Olvasóink bizonyára részvéttel fogják tudomásul venni, hogy kitűnő kollégánkat, Fényes Lász­lót Az Est közönségének szolgá­latában, haditudósítói működése közben baleset érte. Fényes tíz nappal ezelőtt a Kárpátokba utazott, hogy az északi harcok szemtanúja legyen. Egy lovas­­divizióhoz csatlakozott s ulánu­­sokkal és huszárokkal járta lovon a csatatereket. Huszonnyolcadi­kért reggel a zemplén megyei Hegyescsabáról, s a­hol a lovas-­ osztály szállása volt, több tiszt társaságában szánkán ment ki a frontra.A magas, hóval fedett utón nem vettek észre egy gödröt. A kocsis ráhajtott s a szán fel­borult a veszedelmes mélyedésen. A nagy zökkenéstől a lovak meg­bokrosodtak. Fényes László, a ki a bakon ült, a szán elé bukott, Loiba a szántalp alá­ került és az ágaskodó lovak a beszorult lábon keresztül rántották ki a szánt a kátyúból. A szán talpa, melyet még hat ember súlya nyomott összezúzta a jobb alsó lábszárat, a boka táján és vitágulást­­is okozott. A tisztek a szerencsét­lenül járt Fényest Hegyescsabára vitték vissza, a­hol azonnal or­vosi segélyben részesült. Két nap múlva elszállíthatták s negyven órán át szánon vitték Homonnáig majd egy nyitott vasúti podgyász­­kocsin Sátoraljaújhelyig. Fényes László súlyos sebesülésével teg­nap este érkezett meg a keleti pályaudvaron s a mentők a major­szanatóriumba vitték. Dr. Stu­u­l Hümér egyetemi orvostanár még az éjjel megvizsgálta és fris gipsz­kötést alkalmazott a lábára. Fényest a baleset következtében komoly veszedelem nem fenye­geti, de igen nagy fájdalmai vannak ; kezelése néhány hétig fog tartani. é­s Stürgkh nem kapott kitüntetést. Bécsből jelentik: illetékes helyen megcáfolják a bécsi és budapesti la­pokban elterjedt hírt, mintha az osz­trák miniszterelnököt a király kitün­tetésben részesítetet volna. tt . Léghajós osztályunk veszteségei. Hadseregünk léghajós osztályának veszteségeiről számol be a 116-os veszteségi lajstrom. A tisztek név­sorában találjuk mindenek előtt Feszl Béla főhadnagy nevét, a­ki gépével lezuhanva, meghalt. A kimutatásban szereplők közül Kenesse Valdemár főhadnagy, Kranjak Vilmos főhad­nagy, Schlett Artur főhadnagy, Schon Sándor főhadnagy, Schmicka Ferenc százados megsérültek. Ben­cik József százados, Landa Brúnó hadnagy, Maurer Alfréd főhadnagy, Neudorfi Nachodsky Oswald főhad­nagy, Schartner Henrik főhadnagy és Víckere Lipót főhadnagy hadifog­­ságba kerültek. Mint a lajstrom meg­jegyzi, kényszerleszállásaik alkalmá­val kerültek az ellenség kezébe. — Az ötödik elemiből... A sajtó­­hadiszállás parancsnoka, Hoen ezre­­des egy tábla csokoládé kíséretében a következő levelet kapta egy isme­­retlen kisleánytól: Kedves ezredes úr ! Azt hallottuk, hogy maga nagyon kínlódik, mert az újságoknak a táv­­iratokat kell küldenie, hogy minden benne legyen. Köszönjük szépen ma­gának a jó híreket és nagyon örülünk, de ha valami szomorút muszáj írni,­­ attól sem esünk kétségbe, mert mi­­ nagyon bátrak vagyunk és mi tud­

Next