Az Est, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-01 / 60. szám
Magyar orvosok Szibériában — Az Est tudós Hójától ~A háború folyamán számos magyar orvos került hadifogságba, ami annak bizonyítéka, hogy derék orvosaink sebesültjeiket még az ellenség közeledtekor sem hagyják el, hanem kitartanak mellettük a legvégsőkig. A fogságba jutott orvosokkal azonban ellenfeleink mi úgy bánnak, mint ahogy azt a civilizált népek nemzetközi joga előírja, anynyira, hogy e miatt már nemzetközi beavatkozást is kénytelenek voltunk kérni 51 Vöröskereszt genfi nemzetközi irodája útján. A háború esetére kötött genfi konvenció 6. szakasza értelmében az elfogott orvosokkal nem szabad úgy bánni, mint a hadifoglyokkal. Ezzel szemben az oroszok hadifoglyoknak tekintik őket, sőt nagyrészüket Szibériába szállították.Hogy Szerbiában hogyan bánnak a fogságba jutott magyar orvosokkal, arra nézve még nincsenek adataink, az oroszok bánásmódjáról azonban már biztos tudomásunk van. Eddig a háború folyamán a magyar orvosok és egészségügyi szolgálatot teljesítő orvoskövendékek közül több került hadifogságba Szerbiába és Oroszországba. A budapesti egyetem orvosi kara, bár nem hivatalos uton, de magánlevelekből értesülvén a hadifogságba jutott magyar orvosok és orvosnövendékek sorsáról, átiratban közbelépésre kérte fel a Hadifoglyokat Gyámnolító Bizottságot. E bizottság nevében Darányi Ignác elnök és dr. Farkas László előadó már küldött is a genfi nemzetközi bizottsághoz egy tiltakozó átiratot, melyben egyebek közt a következőket mondja: — Igaz ugyan, hogy az ellenséges hadviselő és az orvosokat és az egészségügyi személyzetet igénybe veheti s érthető, ha nagyobb fogolytelepeken néhány orvos, ki a foglyok nyelvét beszéli, visszatartóik. De az az eljárás, amelyben Oroszország részéről már hónapok óta fogságban tartott orvosaink részesülnek, nemcsak méltatlan, hanem a genfi konvenció határozatainak teljes semmibevételét jelenti, úgy hogy lehetetlen a humanizmus nevében ez ellen jogos tiltakozással nem élni. Figyelembe véve ugyanis, hogy a fent említett egészségügyi személyzetből 35 orvosdoktornak tartózkodási helyéről van a mai napig tudomásunk, s ezek közül csak 8 (23%) tartazik Nagyoroszországban, mig 27 (77%) Szibériában van internálva s ott is különféle, egészben 14 állomáson Turkesztántól Vladivosztokig szétszórva, tehát tulajdonképp szibériai tartózkodással súlyosbított hadifogolynak tekintendő ,s kérdezzük, megfelel-e ez azoknak az emberbaráti intencióknak, melyek a genfi konvencióban nemesen kifejezésre jutnak, s vájjon büntethető-e egy orvos ily súlyosan akkor, mikor hadifogságának alapja a hit kötelessége teljesítés, amelyet akként vélt tanúsítani, hogy épp a genfi konvenció értelmében (Arc. 1. alinea 2.) visszamaradt súlyos sebesültjeink önfeláldozó gondozása végett s ing önként adta meg magát, az ellenségnek, minek folytán nem büntetésre, de elismerésre méltó cselekedetet végzett. A Kina-Batterre-nál a Dursajec völgyében — Egy tábori lövésből — Itt, a Dunajec völgyében gyönyörű tavasz van. Érdekes társaság van így együtt a hadosztály parancsnokság ezen *Massonquorlim-jál,a beszálláséivá. Három gyalogsági főhadnagy, egy huszárhadnagy, egy autóhadnagy, néhány zászlós különböző fegyvernemből, egy főalkatorvos, egy ulánus főhadnagy és jómagam. Kevés kivétellel magyarfiúk. Valamennyi itt van a háború első napja óta. H ha majd előremegyünk, akkor reánk kerül a sor. Ma ttvenegyedik napja, hogy a hadosztály a Dimajec völgyének északnyugati részébe van beásva. Itt most állóharc, úgynevezett Pcations-Kampf folyik. Elenyésző csekély gyalogsági, de olykor-olykor annál hevesebb tüzérrégi tüzeléssel. Vasárnap például 1. 59.5, 15-os, 32-es stb. ágyúi, oly heves koncertet rendeztek, hogy egész nap zúgott a fülünk. Ném hallgathatom el tüzérségünk mostani fölényes működését. Különösen az úgynevezett Skodavagy Kina-Batteric-nál (15 cm), mely röinden dicséretre méltó. Kiváló megfigyelő tisztje egy kapitány. Ezt a Skoda-Batteric-t azért nevezik Kina-Batteric-nak is, mert szok közül az ágyuk közülvaló, melyeket Kína rendelt meg S Skoda-gyártói. Az általános helyzet igen kedvező s minden reményre jogosít. A napokban magas vendégeink voltak. József Ferdinánd főherceg hadseregparancsnokaink is fivére, Péter Ferdinánd voltak nálunk vacsorán, mely nagyon kedélyesen és fesztelenül folyt le. Olyan dolgokról is folyt a beszélgetés, melyek a jövő katonai ténykedéseket illetik, melyeket természetesen nem közölhetek. Mint néhány szabadságáról visszaérkező lisztről hallom, Budapest változatlanul kedélyes és éjjeli élete a régi. Komolyan örülök annak, hogy szép hazánkban nincs szomorúság és kedélybetegség. Itt sincs. Mindenütt jó, sőt emelkedett a hangulat. A csapatok kiképzése gyönyörű. Ruházatuk kifogástalan, sőt pompás. Élelmezésük egyenesen bámulatra méltó . Most farsangban szalámi, füstölt oldalas, császárhús, sonka, szardella, füstölt halak, ugorka, savanyított fehér nyers, káposzta, mindenminden érkezett. Valamennyi kitűnő minőségű. A határparancsnokságnak saját füstöldéje van. Farsang nélkül is minden jó van. Olykor-olykor sör is, bár nagyon gyakran. A tisztek pláne fejedelmi módon élnek. Talán nem fogod hinni, de mégis úgy van, hogy a fronttisztek rajvonalban jobban élnek, mint mi a parancsnokságnál. Menüjük egyenesen óriási. Minden a legfinomabb, a legjobb, a cigaretetta is, a torta is, a szivar is, a konyak is. Likőrök, pecsenyék, befőttek, egyszóval minden van s minden a legjobb- De mindent megérdemelnék. Gyalogs Sgunk előtt ftk kalapssal, hódolatteljes tiszteletem irántuk soha sem fog megszűnni. A nemzetközi sportférfiak a háborúban is érintkeznek Bernben orvospiai tanácskozás lesz — Az Est tudósítójától — Külföldi lapokban itt-ott felbukkan egy hír, amely az 1916. évi berlini olympiad ügyével foglalkozik. A háború természetesen most háttérbe szorítja ezt a kérdést, de azért talán az arra igazán hivatottal-, véleménye még ma is érdekes. Múzsa Gyula országgyűlési képviselő, a Magyar Olympiai bizottság elnöke, most is összeköttetésben áll a nemzetközi olympiai bizottság tagjaival s azok levelei alapján mindenesetre hivatott arra, hogy válaszoljon arra a kérdésre, mi lesz a berlini olympiáddal és mi lesz a sport jövője. A hozzá a közelmúltban érkezett levelekből a következő idézeteket bocsátotta rendelkezésünkre : A nemzetközi olympiai bizottság irányításában és tevékenységében semmi sem változott mindenki bizalommal lehet a vezetőség iránt, holnap úgy mint tegnap. Beíró Coubertin. A nemzetközi olympiai bizottság barátságos családi kör, melyben egymást kölcsönösen becsülik, mely a háboru dacára sem szűnt meg, melyben, mindenki hazája javára munkálkodik. A bizottság teremtő munkája azonnal mutatkozni fog, mihelyt a béke áldásos hajnala pirkadni kezd. Gróf Brunella d’Usseaux. Az egyik idézet a báró Coubertiné, aki a nemzetközi sportot ma is abból a szögből nézi, mint a háború előtt. A másik idézet a nemzetközi olympiai bizottság titkáráé, gróf Brunetta d'Usseauxé. Az idézetekre hivatkozva, Múzsa Gyula véleménye a következő: A sport ma úgyszólván az egyetlen nemzetközi kapocs, amely a művelt emberiség teljes szétszakadását némileg korlátozza, de a hajszálfinomsága gyönge kapocsból lesz az acélkeménységű pánt s a sport lesz az, mely az első lépést megteszi a háború iszonyainak és borzalmainak felejtésére, a sebek behegesztésére. A nemzetközi sportérintkezés intenzitásából ha veszített "is, azért teljesen a háború alatt sem szünetelt, hisz báró Vchiningen, az olympiai bizottság német tagjának hősi halála a belga harctéren éppen olyan visszhangra talált a Vogézeken túl a francia sportkörökben, mint a minő szomorút azon innen a németeknél gróf Gaulier-Vignal, Monaco képviselője fiának és vejének eleste a francia harctéren. A nemzetközi sport a legerősebb életjellé nyékén fogja adni, midőn Bernben a nemzetközi olympiai bizottság tagjai egybegyűlve a semleges Svájc területén, összehozza megint azokat, kik félév előtt mint barátok váltak el a Szajnamenti metropolisban, kikből a háboru iszonya talán ellenfeleket, de nem ellenségeket csinált. Egy fontos kérdés vár döntésre: a Vl-ik olympiász rendezésének időpontja. Hangsúlyozom, hogy időpontja, mert a helyre vonatkozólag a már régebben kötött határozat, mely Berlint választotta színhelyéül, dacára az angol intrikának és kísérletnek, a nemzetközi olympiai bizottság minden egyes tagjánál, tekintet nélkül nemzetiségére, kezdve a francia származású elnöktől, végig a bizottság minden tagján, ma is sziklaszilárdan fenn áll. Ennek folyománya gyanánt az elmúlt évben, hözott az az elvi határozat is változatlanul formett, mely 1920-ban a VH-ik olympiász színhelyéül Budapestet választotta,. Coubertin báró különben jelezte, hogy legközelebb egy jelentést ad közre, melyben vázolni fogja azokat a teendőket, melyek a béke helyreálltáig a bizottságra várnak, s melyek távolabbi perspektívájában nemcsal, a berlini után 1917-ben Romában tartandó nemzetközi olympiai bizottsági ülés, hanem a VIII-ik, francia földön rendezendő olympiász körvonalai is ki fognak domborodni. Végül a magyar olympiai bizottság társelnöke jelezte, hogy a háborúban is már elég anyag gyűlt egybe, mely egy olympiai ülés megtartását lehetővé teszi és mihelyt megkapja Goubertin kilátásba helyezett jelentését, a magyar olympiai bizottságot össze fogja hívni. Egyelőre csak azért, hogy irányító munkáját az ország belsejében folytathassa , ha pedig a béke helyreáll, a nemzetközi viszonylatokat is ápolja mindnyájunk nagy ideáljának, a Budapesten 1920-ban rendezendő olympiásznak méltó rendezésére. AA/VJVVVVVJWiAVWWWVWV« Páris és a háború Zürich, február 2. (Az Est tudósítójától) A mai Neue Zürcher Zeitung érdekes cikkben ismerteti a párisiak háborús hangulatának hullámzását. Parisban mindenki tisztában van vele, hogy a német elsőrendű ellenség. És ez a beismerés a szülőoka annak,a mély pesszimizmusnak, amely a háború elején a francia népen erőt vett.. Hozzájárult ehhez a francia hadifelszerelés silánysága, amely még azokat is kétkedéssel töltötte el, akik a francia hadsereg erejében, különben bíztak volna. A charleroi-i vereség oly nyomasztólag hatott a párisiak lelkére, hogy az ellenséges túlerő láttára mindenki tisztában volt azzal, hogy ez a vereség a megtizedelt francia sereget demoralizálja. Az egyes fegyvernemek között ebben az ütközetben tökéletesen hiányzott az összeköttetés, a megvert csapatok kétharmadrészének fogalma sem volt Joffre ellenoffenzívájáról és azt hitte, hogy már minden elveszett. Akkoriban számolni kellett Paris elvesztésének eshetőségével is. Kluck tábornok neve Parisban oly népszerű, amilyen népszerű egy porosz tábornok az ellenség körében csak lehet. A soissonsi ütközet után minden ember őt emlegette. Ugyancsak tisztelettel emlegetik a vakmerő német aviatikusokat, akik mértéktelenül imponálnák a párisi népnek, hiszen egyikük a Rue Lafayette-en a házak tetejéig repült le. A hadvezetőség hivatalos kommünikéin természetesen sokat élcelődnek a párisiak. A lakosság minden részvéte a lövészárkok sorában küzködő katonák felé irányul, akiknek sorsát ruhák, élelmiszerek, olvasmányok és más apróságok küldözgetésével igyekeznek megkönnyíteni. A csapatok szelleme a hadviselés borzalmai ellenére is kitűnő. A párisi iparosok különösen kitesznek magukért, a legnagyobb dicséretet érdemlik azonban az »École Politechnique« növendékei, akik hősi önfeláldozásukban felülmúlhatatlanok. Az az érzés, amely a párisi népet most elfogja, a mértéktelen aggodalom érzése. A francia hadvezetőség jónak látta a sebesültek és az elesettek névsorát mind a mai napig eltitkolni és elképzelhető, hogy ez az intézkedés, amelynek titokzatosságát még csak növeli a párisi utcán feltünedező refngeteg gyászruha, milyen számokat fest a párisiak képzelete elé .