Az Est, 1915. július (6. évfolyam, 183-213. szám)

1915-07-01 / 183. szám

Csütörtök, július 1. BS hírek — Hivatalos jelentés. Vezérkarunk kedden délután a következő jelentést adta ki: Orosz hadszíntér: Kelet-Galiciában a szövetséges had­seregek üldözés közben a Gnila- Lipáig és Kamionka-Strumilova vidé­kén a Bugig nyomultak előre. Az ezen Vonalon álló orosz erőket támadjuk. Bursztynt tegnap elfoglaltuk. Nagy el­lenséges erőket, a­melyek Sielecnél (Kamionka-Strumilovától északnyu­gatra) állottak, ma éjjel heves harc után nagy veszteségeik mellett Krys­­tynopolra vetettük vissza. Ravaruskától északra és Cicchanov­­tól északra a szövetséges csapatok orosz területre nyomultak előre. Tomaszov birtokunkban van. Ma éjjel az ellen­ség kiürítette a Tanév és a San északi partján levő állásait és északkeleti irányba megkezdte a visszavonulást. Mindenütt üldözzük. Lengyelországban és a Dnyeszter mentén a helyzet változatlan. Olasz hadszíntér: Az olasz hadszíntéren tegnap nem történt jelentős esemény. Az ellenség újból nagymennyiségű tüzérségi lő­szert tüzelt el a görzi hídfő elen. Az olasz egészségügyi személyzet a genfi egyezmény megsértésével hord­ágyaii géppuskákat szállít. Höfer altábornagy. A német hadvezetőség legutóbbi je­lentése így szól: Nyugati hadszíntér. A franciák tegnap a lens-bethunei út és Arras között heves tüzeléssel, éjjeli gyalogsági támadásokat készí­tettek elő, a­melyeket azonban ágyúink tüze elfojtott. A Maas-magaslatokon az ellenség a nap folyamán ötször tá­madta meg azokat az állásokat, a­me­lyeket június huszonhatodikén Les Épargestól délnyugatra elfoglaltunk. Ezek a támadások a franciák nagy veszteségei között eredménytelenül omlottak össze, éppúgy mint egy éjjeli előretörésük a Tranchéetől ke­letre. Lunevilletől keletre csak akadá­lyainkig tudott jutni három támadás, a­melyet több ellenséges zászlóalj a Les Remabois erdőben és a Leintrey— Gondrexontól nyugatra levő állásaink ellen intézett. Az ellenség tüzünkben menekült vissza állásaiba. A soissonsi székesegyházon elhelyezett ellenséges tüzérségi megfigyelő állást tüzérsé­günk tegnap eltávolította. Keleti hadszíntér: Jelentős esemény nem történt. Délk­eleti hadszíntér : Linsingen tábornok hadserege az ellen­séget üldözés közben a Halics és Fir­­lejov közti egész arcvonalon a Gnila- Lipa mögé vetette vissza. Ezen a vona­lon még folyik a harc. Följebb északra elértük Przemyslany és Kamionka vidékét. Kamionkától északra nem várta be támadásunkat az ellenség; e helység alatt a Bug mögé vonult vissza ; a Lemberg fölött ötven kilométernyire északi irányban fekvő Moszty—Wielkietól északra és észak­keletre, valamint Tomaszovtól észak­keletre és nyugatra az ellenség tegnap szembefordult velünk. Mindenütt megvertük. Most itt is orosz földön állunk. Ezen a területen tett elő­ti áta­dásunk nyomása alatt az ellenség megkezdi állásainak kiürítését a T­.­­nev-szakaszon és az alsó San mellett. — Orosz fogságból. Bachmayer József budapesti hadnagy leverő­­lapot irt Az Est-nek Oroszországból. Azt kéri, tegyük közzé, hogy Meyer Aladár (Pereszteg), Rákóczi­ Béla (Bán) és Baumann Viktor (Újbánya) főhadnagygyal, valamint Petrás Mi­hály (Szenice) és Richter Arthur (Nyitra) hadnagygyal együtt május 19-ikén orosz fogságba jutott, jól vannak és utaznak Oroszország bel­seje felé. — Gróf Zichy Miklós hősi halála. A Fremdenblatt-nak­ jelentik : Hatvan éves volt és beteges, de a háború ki­törésekor önként jelentkezett harc­téri szolgálatra gróf Zichy Miklós. Április végén bevonult Szombat­helyre a 11-es huszárokhoz és június első felében mint önkéntes őrmester indult el a bukovinai harctéren lévő huszárezredhez. Felesége, született Ludwigsdorff Franciska grófnő és kis fogadott fia elkísérte Kolomeáig. Ott mondta gróf Zichy Miklós, hogy fiatalabbnak érzi magát, mint bár­mikor és jobban örül a háborúnak, mint gyermekkorában a majálisnak. Julius 16-ikán elbúcsúzott nejétől, a­ki visszatért Komáromba az ottani helyőrségi kórházba sebesülteket ápolni. Gróf Zichy húsz kilométert masírozott ugyanaznap, pénteken, másodnapra Kolomeába való érke­zése után, ismét húsz kilométert ment Sadagozáig, de a 11-es huszárok már besszarábiai földön harcoltak. Ment a pótsvadronnal tovább, hét­főn későn este távirat érkezett Ko­máromba gróf Zichy Miklóstól : »Meg­sebesültem, Toporácban vagyok, visz­nek Csernovicba.« A grófné sietett Budapestre, hogy engedélyt kérjen és férjéhez utazhassák. Ugyanaznap táviratot kapott fivérétől, gróf Lud­­wigsdorff Rudolftól, hogy gróf Zichy Miklós állapota súlyos, mert hasába fúródott a golyó. Junius 23-án a cser­­novici helyőrségi kórház hivatalosan értesítette a grófnét, hogy férje meg­halt. Holttestét Komáromszentpé­­terre viszik s az ottani családi sírbolt­ban fogják eltemetni. — Leestek az emeletről. Nagy Ist­ván ötéves fiú tegnap a Mária­ utca 23. sz. alatti ház II. emeleti folyosó­járól játék közben a földszintre zu­hant. A Fehér Kereszt-kórházba vit­ték. Sérülése életveszélyes.■­— A Gyár­utca 12. számú ház második emeleti lakásából eddig még ismeretlen okból a gyalogjáróra esett Jerkovits Ignác hetvennyolc éves földműves. A Rókus­­kórházba vitték. — Az »Avanti« m­egbélyegzi a szál­lodásokat. Olaszországban tudva­lévően csak éppen hogy csurran­­cseppen a háború céljára való ado­mány. Az olaszok gyorsabban nyitják ki a szájukat, hogy kiabáljanak a háború érdekében, mint az erszényü­­ket, hogy adakozzanak a háborús nyomorúság enyhítésére. Az Avanti nevű olasz szocialista újság — miután a lapok különféle hangú és terjedelmű felhívásai nem sokat eredményeztek — most egymásután kipécézi a külön­böző foglalkozási ághoz tartozó polgá­rokat és így osztályonként figyelmez­teti őket, hogy mivel tartoznak a ha­zának. Egyik legutóbbi számában a szállodatulajdonosokat veszi sorra. Megállapítja, hogy a lombardiai szál­lodások egyesületének 71 tagja — milánói és környékbeli hoteltulajdo­nosok — együtt összesen csak ötezer lírát adtak háborús jótékony célra, noha ezek közül a szállodások közül igen soknak 30—40.000 líra az évi jövedelme. Ilyenformán a gazdag lombardiai szállodások fejenként csak 70 lira 42 centesimót adakoztak. A szállodások után más társadalmi osz­tályok és foglalkozású ágak kerülnek az »Avanti« szégyenpadjára. — Konstantin király állapota, Athén­ből jelentik, hogy a király állapotáról nem adnak ki több orvosi jelentést. A király teljesen jól érzi magát és üdülésre elutazott a tatoni kastélyba. — Breiter képviselő sorsa. Krakó­­ból jelenti tudósítónk. A Kurier Codzienny részleteket közöl Breiter reichsrathi képviselő kalandos eseté­ről. Breitert ugyanis az oroszok még lembergi uralmuk idején maguk­kal hurcolták. A képviselő Lemberg­­ből Kievbe került, a­hol internálták. Megengedték neki, hogy szállóban lakjon, később azonban azt követel­ték tőle, hogy szerezze meg az orosz állampolgárságot. Breiter ezt az aján­latot határozottan elutasította, s az orosz hatóságok ekkor elfogták és a közönséges bűntettesek közé zárták el. Az osztrák képviselőt két dumaképviselő kezessége mellett bo­csátották el a fogságból. Breiternek azonban továbbra is Kievben kell maradnia. N. — Trónörökösünk a karintiai harc­téren. Bécsből jelentik nekünk. A Neue Freie Presse jelenti: Károly Ferenc József trónörökös kedden el­látogatott a karintiai harcvonalra. Mindenütt bemutattatta magának a tiszteket, mindegyikhez volt egy-egy bará­tágos szava, a tartalékban lévő csapatok fölött szemlét tartott és 9 gyalogos közlegénynek mellére tűzte a kitüntetést. Az olasz ágyuk gondos­kodtak díszsortűzről. — Lahováry János temetése. Buka­restből táviratozza tudósítónk . Teg­nap, kedden, temették el Lahováry Jánost, a konzervatív párt elhunyt elnökét. A gyászszertartást Nifon püspök végezte számos pap segédlet­­tével. A temetésen jelen volt a trón­örökös, a kormány valamennyi tagja, Catargiu udvari marsall, a belga és török követ, sok tábornok és a kon­­zervatív párt képviselői az egész or­szágból. Kivonult a gyászszertartás­hoz a negyedik és a hatodik gyalog­ezred­ két zászlóalja egy tüzérüteg, egy svadron huszár és pionirek. A sírnál Filipescu és Take Ionescu tartott gyászbesédet. G. — A konstantinápolyi német ka­tonai attasé halálos balesete. Berlinből táviratozza tudósítónk : Konstanti­nápolyból táviratozzák­ a Lokal­anzeiger-nek . Leipzig ezredes, a kon­stantinápolyi német nagykövetség katonai attaséja, végzetes szerencsét­lenség áldozata lett. Leipzig ezredes néhány nap előtt a Dardanellákhoz utazott, járt a harctereken s onnan tért vissza most. Az út legnagyobb részét kocsin tette meg visszafelé s igy érkezett Usunköprübe, a­hol vonatra akart szállni, hogy Konstan­­tinápolyba utazzék. Sokáig kellett várnia a konstantinápolyi vonatra, betért tehát a vasúti vendéglőbe, megreggelizett, azután felment az állomáson egy vendégfogadóba, hogy levesse egyenruháját s átöltözködjék. A szálloda személyzetét revolver­­dörrenés riasztotta fel. Az alkalma­zottak berohantak a német ezredes szobájába s ott találták a katonai attasét, a padlón hevert, halántéká­ból csurgott a vér s már eszméletlen volt. Mire orvos jött, Leipzig ezredes már meghalt. A körülményekből vilá­gos, hogy mikor az ezredes kiszedte bőröndjéből polgári ruháját, a revol­ver önmagától elsült és a golyó az attasé fejébe fúródott. Konstanti­nápolyban őszinte gyászt keltett Leip­zig ezredes tragikus halála. k. m­. — A lembergi orosz uralom. Teg­nap este öt bécsi orvos érkezett vissza Lembergből. Mind az öten végigélték a lembergi orosz uralom idejét, mert mikor hadseregünk kiürítette a galí­ciai fővárost, ők, mint népfelkelő orvosok, parancsot kaptak, hogy ma­radjanak Lembergben és ápolják to­vább a sebesülteket Élményeikről érdekes dolgokat beszélnek el a Neue Freie Pressé-ben. Megható volt, hogy a lembergi polgárság milyen önfel­áldozással rejtegette azokat a kato­nákat, a­kik az orosz fogságból meg­szöktek, vagy a harctéren estek fog­ságba, miután Lemberg orosz kézre került és az oroszok Lembergbe hoz­ták őket, azután szöktek meg. Sok polgári család rejtegetett ilyen menekülteket, pedig életével játszott. Adtak nekik polgári ruhát és minden jóval ellátták őket. Különösen sokan ugrottak meg, mikor a przemysli hadi­foglyokat Lembergen keresztül vit­ték. Ezeket a menekülteket a zsidó t­emalomokban öltöztették át és egyen­ruháikat pincékbe dugták el. Lem­bergi polgárok leitatták a hadifog­lyokat kisérő orosz katonákat és igy tömegesen szabadították meg a fog­ságból a mieinket. Ezek mind a zsidó zsinagógákban kaptak polgári ruhát Most azután, hogy a mi győzelmes seregünk bevonult Lembergbe, az ak­kor megmenekültek sietve levetették a polgári öltözetet, magukra öltötték az elrejtett egyenruhát s azonnal je­lentkeztek a katonai parancsnokság­nál. Mindegyik a harctérre akart menni. Nem igaz, hogy az oroszok olyan tömegesen hurcolták el Lem­bergből a katonaköteles korban lévő férfiakat. Egy részük pénzen váltotta meg magát, megvesztegetve az orosz tisz­teket, de legnagyobb részük jól el­bújt. Az orosz uralom idején a lembergi lakosság bámulatosan össze­tartott. Megszűnt minden társadalmi és rangkülönbség. A leányokat pin­cékben rejtegették. Hiteles tény, hogy katolikus templomokban és plébániá­kon együtt bujtatták el felekezet­­különbség nélkül a leányokat, mint a­hogy Drohobirban is történt. Ott a rutén pap az egész orosz uralom idején 110 zsidó leányt őrzött az orosz katonák elől és élelmezte őket. Lembergben a papok ugyanezt tet­ték a fiatal férfiakkal, a­kiket az orosz katonai hatóságok kerestek, hogy elhurcolják valamennyit. A bécsi orvosok három nap óta utaztak Lembergből Bécsbe. Magyarországon keresztül tették meg az utat, mert a lembergi vasutat most állítják helyre. — Német hadifoglyok marokkói ásatásoknál, Genfből táviratozzák nekünk. A párisi »Académie des inscriptions et belles lettres« egyik legutóbbi ülésén a társaság egyik tagja, Marcell Dieulefoy archeológus jelentette, hogy a marokkói Rabat­­ban most folyó ásatási munkálatok­nál német hadifoglyokat foglalkoztat­nak. A németek mostanában a yacoubi hires mecset romjait ássák ki. A francia régiségburír véleménye sze­rint a hadifoglyok segítségével az ásatási munkálatokat őszre be­fejezik.­­..Házasság. Schreiber Jenő cs. és kir. százados az 52. gyalogezredben tegnap tartotta esküvőjét özv. dr. Schrei­ber Vilmosné szül. Kolisch Edit­tel a Terézvárosi plébánia-templom­ban. (M­inden külön értesítés helyett.) — A bolgár király meggyilkolásá­nak terve. Bukarestből jelenti tudó­sítónk : Szófiából jelentik . A kaszinó­báli merénylet bű­npörének tegnapi tárgyalásán Antov Szánkó vádlott meglepő vallomást tett. Elmondotta ugyanis, hogy tudott a király élete ellen szőtt összeesküvésről, a­melyben neki is része volt. Anasztaszov, a fő­vádlott bujtogatta őt fel. Anasztaszov rá akarta bírni Alexandrov Teodoro macedóniai ember meggyilkolására, de meggondolta a dolgot és nem akart a gyilkosságban résztvenni. Éppen így visszautasította Piperov pénzügyi államtitkár meggyilkolását is. Anasz­taszov, a­mikor a király meggyilkolá­sának tervébe beavatta őt, azzal igye­kezett megnyugtatni, hogy a gyil­kosság után elő fogja segíteni kül­földre szökését s azt tanácsolta neki, hogy Nisbe vagy Pétervárra szökjék, a­hol a jutalmát is föl­veheti. Hogy azonban ki fogja a pénzt neki át­adni, arról még nem volt köztük szó. Antov elmondta azután, hogy Anasztaszov és Manov egymás között a legapróbb részletekig meghányták­­vetették maguk között a király meg­gyilkolásának tervét. A tett elköveté­sében Anasztaszov feleségének is része lett volna. Anasztaszov Elenának ugyanis az volt a feladata, hogy zseb­kendőjével jelt adjon, a­mikor a király automobilját közeledni látja s ebben a pillanatban a merénylőnek a bom­bát készen kellett volna tartania, hogy azt az odaérő automobilra dobja. Jóllehet neki a király meggyilkoló 5. oldal

Next