Az Est, 1915. július (6. évfolyam, 183-213. szám)
1915-07-01 / 183. szám
Csütörtök, július 1. BS hírek — Hivatalos jelentés. Vezérkarunk kedden délután a következő jelentést adta ki: Orosz hadszíntér: Kelet-Galiciában a szövetséges hadseregek üldözés közben a Gnila- Lipáig és Kamionka-Strumilova vidékén a Bugig nyomultak előre. Az ezen Vonalon álló orosz erőket támadjuk. Bursztynt tegnap elfoglaltuk. Nagy ellenséges erőket, amelyek Sielecnél (Kamionka-Strumilovától északnyugatra) állottak, ma éjjel heves harc után nagy veszteségeik mellett Krystynopolra vetettük vissza. Ravaruskától északra és Cicchanovtól északra a szövetséges csapatok orosz területre nyomultak előre. Tomaszov birtokunkban van. Ma éjjel az ellenség kiürítette a Tanév és a San északi partján levő állásait és északkeleti irányba megkezdte a visszavonulást. Mindenütt üldözzük. Lengyelországban és a Dnyeszter mentén a helyzet változatlan. Olasz hadszíntér: Az olasz hadszíntéren tegnap nem történt jelentős esemény. Az ellenség újból nagymennyiségű tüzérségi lőszert tüzelt el a görzi hídfő elen. Az olasz egészségügyi személyzet a genfi egyezmény megsértésével hordágyaii géppuskákat szállít. Höfer altábornagy. A német hadvezetőség legutóbbi jelentése így szól: Nyugati hadszíntér. A franciák tegnap a lens-bethunei út és Arras között heves tüzeléssel, éjjeli gyalogsági támadásokat készítettek elő, amelyeket azonban ágyúink tüze elfojtott. A Maas-magaslatokon az ellenség a nap folyamán ötször támadta meg azokat az állásokat, amelyeket június huszonhatodikén Les Épargestól délnyugatra elfoglaltunk. Ezek a támadások a franciák nagy veszteségei között eredménytelenül omlottak össze, éppúgy mint egy éjjeli előretörésük a Tranchéetől keletre. Lunevilletől keletre csak akadályainkig tudott jutni három támadás, amelyet több ellenséges zászlóalj a Les Remabois erdőben és a Leintrey— Gondrexontól nyugatra levő állásaink ellen intézett. Az ellenség tüzünkben menekült vissza állásaiba. A soissonsi székesegyházon elhelyezett ellenséges tüzérségi megfigyelő állást tüzérségünk tegnap eltávolította. Keleti hadszíntér: Jelentős esemény nem történt. Délkeleti hadszíntér : Linsingen tábornok hadserege az ellenséget üldözés közben a Halics és Firlejov közti egész arcvonalon a Gnila- Lipa mögé vetette vissza. Ezen a vonalon még folyik a harc. Följebb északra elértük Przemyslany és Kamionka vidékét. Kamionkától északra nem várta be támadásunkat az ellenség; e helység alatt a Bug mögé vonult vissza ; a Lemberg fölött ötven kilométernyire északi irányban fekvő Moszty—Wielkietól északra és északkeletre, valamint Tomaszovtól északkeletre és nyugatra az ellenség tegnap szembefordult velünk. Mindenütt megvertük. Most itt is orosz földön állunk. Ezen a területen tett előti átadásunk nyomása alatt az ellenség megkezdi állásainak kiürítését a T.nev-szakaszon és az alsó San mellett. — Orosz fogságból. Bachmayer József budapesti hadnagy leverőlapot irt Az Est-nek Oroszországból. Azt kéri, tegyük közzé, hogy Meyer Aladár (Pereszteg), Rákóczi Béla (Bán) és Baumann Viktor (Újbánya) főhadnagygyal, valamint Petrás Mihály (Szenice) és Richter Arthur (Nyitra) hadnagygyal együtt május 19-ikén orosz fogságba jutott, jól vannak és utaznak Oroszország belseje felé. — Gróf Zichy Miklós hősi halála. A Fremdenblatt-nak jelentik : Hatvan éves volt és beteges, de a háború kitörésekor önként jelentkezett harctéri szolgálatra gróf Zichy Miklós. Április végén bevonult Szombathelyre a 11-es huszárokhoz és június első felében mint önkéntes őrmester indult el a bukovinai harctéren lévő huszárezredhez. Felesége, született Ludwigsdorff Franciska grófnő és kis fogadott fia elkísérte Kolomeáig. Ott mondta gróf Zichy Miklós, hogy fiatalabbnak érzi magát, mint bármikor és jobban örül a háborúnak, mint gyermekkorában a majálisnak. Julius 16-ikán elbúcsúzott nejétől, aki visszatért Komáromba az ottani helyőrségi kórházba sebesülteket ápolni. Gróf Zichy húsz kilométert masírozott ugyanaznap, pénteken, másodnapra Kolomeába való érkezése után, ismét húsz kilométert ment Sadagozáig, de a 11-es huszárok már besszarábiai földön harcoltak. Ment a pótsvadronnal tovább, hétfőn későn este távirat érkezett Komáromba gróf Zichy Miklóstól : »Megsebesültem, Toporácban vagyok, visznek Csernovicba.« A grófné sietett Budapestre, hogy engedélyt kérjen és férjéhez utazhassák. Ugyanaznap táviratot kapott fivérétől, gróf Ludwigsdorff Rudolftól, hogy gróf Zichy Miklós állapota súlyos, mert hasába fúródott a golyó. Junius 23-án a csernovici helyőrségi kórház hivatalosan értesítette a grófnét, hogy férje meghalt. Holttestét Komáromszentpéterre viszik s az ottani családi sírboltban fogják eltemetni. — Leestek az emeletről. Nagy István ötéves fiú tegnap a Mária utca 23. sz. alatti ház II. emeleti folyosójáról játék közben a földszintre zuhant. A Fehér Kereszt-kórházba vitték. Sérülése életveszélyes.■— A Gyárutca 12. számú ház második emeleti lakásából eddig még ismeretlen okból a gyalogjáróra esett Jerkovits Ignác hetvennyolc éves földműves. A Rókuskórházba vitték. — Az »Avanti« megbélyegzi a szállodásokat. Olaszországban tudvalévően csak éppen hogy csurrancseppen a háború céljára való adomány. Az olaszok gyorsabban nyitják ki a szájukat, hogy kiabáljanak a háború érdekében, mint az erszényüket, hogy adakozzanak a háborús nyomorúság enyhítésére. Az Avanti nevű olasz szocialista újság — miután a lapok különféle hangú és terjedelmű felhívásai nem sokat eredményeztek — most egymásután kipécézi a különböző foglalkozási ághoz tartozó polgárokat és így osztályonként figyelmezteti őket, hogy mivel tartoznak a hazának. Egyik legutóbbi számában a szállodatulajdonosokat veszi sorra. Megállapítja, hogy a lombardiai szállodások egyesületének 71 tagja — milánói és környékbeli hoteltulajdonosok — együtt összesen csak ötezer lírát adtak háborús jótékony célra, noha ezek közül a szállodások közül igen soknak 30—40.000 líra az évi jövedelme. Ilyenformán a gazdag lombardiai szállodások fejenként csak 70 lira 42 centesimót adakoztak. A szállodások után más társadalmi osztályok és foglalkozású ágak kerülnek az »Avanti« szégyenpadjára. — Konstantin király állapota, Athénből jelentik, hogy a király állapotáról nem adnak ki több orvosi jelentést. A király teljesen jól érzi magát és üdülésre elutazott a tatoni kastélyba. — Breiter képviselő sorsa. Krakóból jelenti tudósítónk. A Kurier Codzienny részleteket közöl Breiter reichsrathi képviselő kalandos esetéről. Breitert ugyanis az oroszok még lembergi uralmuk idején magukkal hurcolták. A képviselő Lembergből Kievbe került, ahol internálták. Megengedték neki, hogy szállóban lakjon, később azonban azt követelték tőle, hogy szerezze meg az orosz állampolgárságot. Breiter ezt az ajánlatot határozottan elutasította, s az orosz hatóságok ekkor elfogták és a közönséges bűntettesek közé zárták el. Az osztrák képviselőt két dumaképviselő kezessége mellett bocsátották el a fogságból. Breiternek azonban továbbra is Kievben kell maradnia. N. — Trónörökösünk a karintiai harctéren. Bécsből jelentik nekünk. A Neue Freie Presse jelenti: Károly Ferenc József trónörökös kedden ellátogatott a karintiai harcvonalra. Mindenütt bemutattatta magának a tiszteket, mindegyikhez volt egy-egy barátágos szava, a tartalékban lévő csapatok fölött szemlét tartott és 9 gyalogos közlegénynek mellére tűzte a kitüntetést. Az olasz ágyuk gondoskodtak díszsortűzről. — Lahováry János temetése. Bukarestből táviratozza tudósítónk . Tegnap, kedden, temették el Lahováry Jánost, a konzervatív párt elhunyt elnökét. A gyászszertartást Nifon püspök végezte számos pap segédlettével. A temetésen jelen volt a trónörökös, a kormány valamennyi tagja, Catargiu udvari marsall, a belga és török követ, sok tábornok és a konzervatív párt képviselői az egész országból. Kivonult a gyászszertartáshoz a negyedik és a hatodik gyalogezred két zászlóalja egy tüzérüteg, egy svadron huszár és pionirek. A sírnál Filipescu és Take Ionescu tartott gyászbesédet. G. — A konstantinápolyi német katonai attasé halálos balesete. Berlinből táviratozza tudósítónk : Konstantinápolyból táviratozzák a Lokalanzeiger-nek . Leipzig ezredes, a konstantinápolyi német nagykövetség katonai attaséja, végzetes szerencsétlenség áldozata lett. Leipzig ezredes néhány nap előtt a Dardanellákhoz utazott, járt a harctereken s onnan tért vissza most. Az út legnagyobb részét kocsin tette meg visszafelé s igy érkezett Usunköprübe, ahol vonatra akart szállni, hogy Konstantinápolyba utazzék. Sokáig kellett várnia a konstantinápolyi vonatra, betért tehát a vasúti vendéglőbe, megreggelizett, azután felment az állomáson egy vendégfogadóba, hogy levesse egyenruháját s átöltözködjék. A szálloda személyzetét revolverdörrenés riasztotta fel. Az alkalmazottak berohantak a német ezredes szobájába s ott találták a katonai attasét, a padlón hevert, halántékából csurgott a vér s már eszméletlen volt. Mire orvos jött, Leipzig ezredes már meghalt. A körülményekből világos, hogy mikor az ezredes kiszedte bőröndjéből polgári ruháját, a revolver önmagától elsült és a golyó az attasé fejébe fúródott. Konstantinápolyban őszinte gyászt keltett Leipzig ezredes tragikus halála. k. m. — A lembergi orosz uralom. Tegnap este öt bécsi orvos érkezett vissza Lembergből. Mind az öten végigélték a lembergi orosz uralom idejét, mert mikor hadseregünk kiürítette a galíciai fővárost, ők, mint népfelkelő orvosok, parancsot kaptak, hogy maradjanak Lembergben és ápolják tovább a sebesülteket Élményeikről érdekes dolgokat beszélnek el a Neue Freie Pressé-ben. Megható volt, hogy a lembergi polgárság milyen önfeláldozással rejtegette azokat a katonákat, akik az orosz fogságból megszöktek, vagy a harctéren estek fogságba, miután Lemberg orosz kézre került és az oroszok Lembergbe hozták őket, azután szöktek meg. Sok polgári család rejtegetett ilyen menekülteket, pedig életével játszott. Adtak nekik polgári ruhát és minden jóval ellátták őket. Különösen sokan ugrottak meg, mikor a przemysli hadifoglyokat Lembergen keresztül vitték. Ezeket a menekülteket a zsidó temalomokban öltöztették át és egyenruháikat pincékbe dugták el. Lembergi polgárok leitatták a hadifoglyokat kisérő orosz katonákat és igy tömegesen szabadították meg a fogságból a mieinket. Ezek mind a zsidó zsinagógákban kaptak polgári ruhát Most azután, hogy a mi győzelmes seregünk bevonult Lembergbe, az akkor megmenekültek sietve levetették a polgári öltözetet, magukra öltötték az elrejtett egyenruhát s azonnal jelentkeztek a katonai parancsnokságnál. Mindegyik a harctérre akart menni. Nem igaz, hogy az oroszok olyan tömegesen hurcolták el Lembergből a katonaköteles korban lévő férfiakat. Egy részük pénzen váltotta meg magát, megvesztegetve az orosz tiszteket, de legnagyobb részük jól elbújt. Az orosz uralom idején a lembergi lakosság bámulatosan összetartott. Megszűnt minden társadalmi és rangkülönbség. A leányokat pincékben rejtegették. Hiteles tény, hogy katolikus templomokban és plébániákon együtt bujtatták el felekezetkülönbség nélkül a leányokat, mint ahogy Drohobirban is történt. Ott a rutén pap az egész orosz uralom idején 110 zsidó leányt őrzött az orosz katonák elől és élelmezte őket. Lembergben a papok ugyanezt tették a fiatal férfiakkal, akiket az orosz katonai hatóságok kerestek, hogy elhurcolják valamennyit. A bécsi orvosok három nap óta utaztak Lembergből Bécsbe. Magyarországon keresztül tették meg az utat, mert a lembergi vasutat most állítják helyre. — Német hadifoglyok marokkói ásatásoknál, Genfből táviratozzák nekünk. A párisi »Académie des inscriptions et belles lettres« egyik legutóbbi ülésén a társaság egyik tagja, Marcell Dieulefoy archeológus jelentette, hogy a marokkói Rabatban most folyó ásatási munkálatoknál német hadifoglyokat foglalkoztatnak. A németek mostanában a yacoubi hires mecset romjait ássák ki. A francia régiségburír véleménye szerint a hadifoglyok segítségével az ásatási munkálatokat őszre befejezik...Házasság. Schreiber Jenő cs. és kir. százados az 52. gyalogezredben tegnap tartotta esküvőjét özv. dr. Schreiber Vilmosné szül. Kolisch Edittel a Terézvárosi plébánia-templomban. (Minden külön értesítés helyett.) — A bolgár király meggyilkolásának terve. Bukarestből jelenti tudósítónk : Szófiából jelentik . A kaszinóbáli merénylet bűnpörének tegnapi tárgyalásán Antov Szánkó vádlott meglepő vallomást tett. Elmondotta ugyanis, hogy tudott a király élete ellen szőtt összeesküvésről, amelyben neki is része volt. Anasztaszov, a fővádlott bujtogatta őt fel. Anasztaszov rá akarta bírni Alexandrov Teodoro macedóniai ember meggyilkolására, de meggondolta a dolgot és nem akart a gyilkosságban résztvenni. Éppen így visszautasította Piperov pénzügyi államtitkár meggyilkolását is. Anasztaszov, amikor a király meggyilkolásának tervébe beavatta őt, azzal igyekezett megnyugtatni, hogy a gyilkosság után elő fogja segíteni külföldre szökését s azt tanácsolta neki, hogy Nisbe vagy Pétervárra szökjék, ahol a jutalmát is fölveheti. Hogy azonban ki fogja a pénzt neki átadni, arról még nem volt köztük szó. Antov elmondta azután, hogy Anasztaszov és Manov egymás között a legapróbb részletekig meghánytákvetették maguk között a király meggyilkolásának tervét. A tett elkövetésében Anasztaszov feleségének is része lett volna. Anasztaszov Elenának ugyanis az volt a feladata, hogy zsebkendőjével jelt adjon, amikor a király automobilját közeledni látja s ebben a pillanatban a merénylőnek a bombát készen kellett volna tartania, hogy azt az odaérő automobilra dobja. Jóllehet neki a király meggyilkoló 5. oldal