Az Est, 1915. szeptember (6. évfolyam, 245-274. szám)

1915-09-01 / 245. szám

2. oldal Enyhült a német­amerikai feszültség Még ezen a héten megegyeznek az Arabic-ügyben Rotterdam, azigu­sztus 31. /Az Est rendes tudósítójának távirata) Az Associated Press washingtoni munkatársa jelenti : Amerikai körök­ben azt hiszik, hogy Németország gyorsan és barátságosan be akarja fejezni a tengeralatti háború ügyé­ben megkezdett tárgyalásokat. Né­metország biztosítékot fog adni, hogy a tengeralattjárók parancsnokai vilá­gos utasítást kaptak, hogy az olyan hajókat, a­melyeken utasok is van­nak, figyelmeztetés nélkül ne támadják meg. A német-amerikai feszültség eny­hülése kedvező az európai béke eshető­ségeire is. Minden országban sokan vannak, a­kik az amerikai-német viszály elintézésében annak a lehető­ségét látják, hogy Amerika a had­viselő államok között békeközvetítést vállaljon. Lehetségesnek tartják, hogy Amerika ilyen irányú javaslatokat fog tenni. W. D. Rotterdam, augusztus 31. ( Az Est rendes tudósítójának távirata) A Daily Telegraph-nak jelentik Washingtonból. Az Arabic ügyében még ezen a héten megegyezés fog létrejönni. Ezután hamarosan le fog­ják tárgyalni a Lusitania ügyét is. Van Dyl. A walesi szénbányász­mozgalom A bányák állami lefoglalását sürgetik Rotterdam, augusztus 31. • Az Est rendes tudósítójának távirata­ A bányatulajdonosok és a dél­walesi bányamunkások képviselőinek értekezletét befejezték. Hír szerint bi­zonyos javaslatokban állapodtak meg, a­melyeket a bányamunkások bizott­sága elé terjesztenek. A Daily Telegraph reméli, hogy a mozgalmat békés megegyezéssel fogják elintézni. Vasárnap több dél-walesi bányakerületben munkások kimon­dották, hogy míg a tárgyalások Run­­ciman miniszterrel tartanak, addig ők dolgozni fognak. A­. D. Amsterdam, augusztus 31. (Az Est távirati jelentése) A Daily Express felhívja az angol kormány figyelmét arra, hogy a walesi szénbányászok között olyan fenyegető a hangulat, hogy a leg­közelebbi huszonnégy óra eseményeit sem lehet előre látni. Végzetes fordulat történhetik, mert a bizalmatlanság a munkások és a bányatulajdonosok között egyre nő. Az angol birodalom biztonságát a walesi bányát­ jelentik. Nincs más mód a fenyegető vesze­delem elkerülésére, mint hogy az állam habozás nélkül foglalja le a bányaterületet és léptesse életbe az állami kormányzatot, éppen úgy mint a vasút aknái. 20 eredeti láda Anglo­­ester. Molkerei gyárt­mánya rögtön,olcsón átvehető, jtt Értekez­hetni d. e. 9—12-ig. Teletem: József 24­03. Beszélgetés Naby bey, volt római török nagykövettel Berlin, augusztus 31. (Az Est alkalmi tudósítójának távirata) Naby bey, Törökország volt római nagykövete, a­ki néhány nappal ez­előtt hagyta el Rómát, hogy Berli­nen keresztül hazautazzék Török­országba, szíves volt fogadni. A nagykövet Az­ Est részére a török­olasz háború okáról, valamint az ál­talános helyzetről a következőket mondotta el : — Nekünk, diplomatáknak és a török kormánynak nem volt meglepetés Olaszország had­üzenete. A hadüzenet megoko­­lása, hogy a törökök és néme­tek Líbiában Olaszország el­len izgattak, természetesen csu­pán ürügy, mert a líbiai felke­léseket és forradalmakat nem a törökök és németek izgatása, hanem Olaszország rossz kato­nai igazgatása okozta, a­mely felháborította a benszülötteket. —■ A­mennyire meg tudom ítélni az olaszországi hangula­tot, az olasz nép rendkívül pesz­­szimisztikus a homályos hiva­talos jelentések ellenére is, a­melyek az igazságot lehetőleg elferdítik. A cenzúra rendkívül szigorú, úgy hogy a lapok jó­formán semmit sem írhatnak meg. De azt jól tudja az olasz, nép, hogy a háború kezdetén mindenki azt jósolta, hogy Trieszt legkésőbb három hét alatt elesik. A kiábrándulás most sokkal nagyobb, semhogy el lehetne titkolni. — Mi, törökök nem győzzük eléggé csodálni a magyar és osz­trák hadsereg nagyszerű hősies küzdelmét és minden dicséreten felül álló vezetését. . — A törökök helyzete a L­ar­­danelláknál kitűnő. Az olaszo­kat ott éppen olyan fogadta­tásban fogják részesíteni, mint szövetségeseiket, a franciá­kat és az oroszokat. ... Közel Tarnopolhoz Pflanzer és Böhm seregei megtisztítják Kelet-Gan­d­át Cs. és kir. sajtóhadiszállás, aug. 31. /Az Est haditudósítójának távirata/ /A sajtóhadiszállás jóváhagyásával) Egyre messzebb kelet felé távolo­dik a szövetséges seregek arcvonala. A Lengyelországból a vörös oroszok földjére előrenyomuló seregekhez im­már azok a csapatok is csatlakoztak, a­melyek most Volhynia, Podó­­lia és Besszarábia felé törnek és a­melyek eddig látszó­lag jelentéktelen, valóságban azon­ban rendkívül fontos munkát láttak el, hogy az ellenséget legszélsőbb szárnyán feltartóztatták és a mi sere­geink hátát védték. Hirtelen nekirohanásuk azonban ugyanazt az eredményt érte el, mint a lengyelországi offenzíva. Jóllehet az oroszok heteken át erősíthették a Zlota-Lipa és a Dnyeszter mellett lévő hadállásaikat, és jóllehet az ő különleges és fejlett tábori erődítési technikájukkal szinte művésziesen fejlesztették e védelmi vonalukat és azt többszörös és zárt akadályvona­lakkal, oldalvédő erődítésekkel lát­ták el, mégsem sikerült elit-csapa­tokból álló seregüknek a mi táma­dásunkat föltartóztatni. Az első neki­­rohanásra összeomlott egész védelmi rendszerük és már az első n­a­­p­o­n kir­a­g­a­d­t­ák k­e­z­ü­k­b­ő­l K­e­l­e­t-G­a­lí­c­i­a m­é­g m­­e­g­­­szállott keskeny szegle­tének jelentékeny részét. Ugyanekkor Iz­u­b­a 1­1­o tábor­szernagy seregei a galiciai északkeleti szegletből törtek elő és ugyanazzal az erélylyel, a­melyet Sokul mellett a Vityon való átjárás megszerzéséért kifejtettek, törték át magukat most is az ellenségen és immár a volhymai fái háromszög északnyugati sarka el­len nyomulnak előre. E sarok, a htok­ erődítés, ellen kü­lönben más irányból is jelentékeny erők nyomulnak előre.­­ V­­­u­ti­­­­m­i­r- V­o­i­s­n­­s­k­i­j fel­é e­l­ő­r­e­­n­y­omutt erő­k egy része Követén túl Kobrin felé halad, m­­í­g egy másik rész kelet felé Luck várához közeledik. Puhallo hadseregének offenzívája a csapatok lelkesedésén kívül csak a fé­nyesen megszervezett hadtápszolgálat következtében lehetséges. Mert a terep közlekedési utakban nagyon szegény, a vidék kietlen és az élelmezésre nem alkalmas. Az utánpótlást a mély ho­mokos utak nagyon megnehezítik. Ennek ellenére, és erről saját szemeim­mel meggyőződtem, az utánpótlás fényesen működik, éppen olyan jól, mint ott, a­hól kitűnő közlekedési utak állnak rendelkezésre. Kelet-Galicia teljes megtisztítása az oroszoktól Beit­m-E­rmo Ili és Pflanze­r-B­a 11­­­n magyar és osztrák haderői, valamint Both­­m­e­r tábornok német haderőinek segítségével nagyon sikeresen kezdő­dik. Már­is jelentékeny területet sze­reztek vissza. Zlotov és Bueac fontos vasúti csomópont már ismét a kezünkben van. Nyugatról és délről erős nyomást fejtünk ki az oroszok megingatott hadállásai ellen, úgy hogy az oroszok elhagyták egymás után következő két védelmi vonalukat és most a Z­a­r­o­s­e—T­a­r­n­o­p­o­l— Trembovi­a—C­o­r­t­k­o­v vonalon gyülekezne­k, az utolsó védelmi vonalon, a mely Kelet-Galíciában még rendelkezésükre állhat. Innen a határ már csak negyven kilométernyire v­a­n. Ha itt sem tarthatják magukat és ha Ta­r­n­o­p­o­l1, a m­­e­l­y­h­e­z m­á­r k­ö­z­e­l v­a­g­­y­u­n­k, e­l­v­e­s­z­t­i­k, a­kkor az u­t­olsó n­a­gyo­bb galíciai várost is ki­ragadt­u­k k­e­z­ü­k­b­ő­l, a­m­­e­l­y­e­t e­d­­d­i­g m­é­g­­,z­á­l­o­g­ul tartotta­k. P­flau­e­r-R­ubtin tábornok offenzívájával azok a csapatok is újból akcióba léptek, a­melyek a leghosszabb­ ideig voltak kénytelenek Szerda, szeptember . seregeink hátát fedezni és az oroszok esetleges előretörését feltartóztatni. Jóllehet már több ízben volt alkalma ennek a seregnek, különösen Buko­vina mesterien végrehajtott felszaba­dításánál, valamint a délkelet-galí­ciai, a Dnyeszter ellen s a Dnyeszte­­ren át vívott ütközetekben nagyszerű támadó erejét bebizonyítania, mind­azonáltal a részére kijelölt feladat inkább védelmi természetű, és fő­képpen az óriási Hont legszélsőbb szárnyának biztosítása volt. Ezt a feladatát kitűnően teljesítette. Az oroszok minduntalan megkísér­­lették, hogy éppen ezen a helyen áttörjék a mi vonalainkat, azonban védőseregeink ellenállása minden kí­sérletüket meghiúsította. Igazán ért­hető, hogy ez a sereg hónapokon át tartó rendkívül fontos, de látszólag nem hálás feladatának teljesítése után végre boldogan köszöntötte azt a pillanatot, a­mikor ő is offenzívába léphetett és megkezdhette az előnyo­mulást. Első nekilendülésével meg­­növelte hírnevét és a támadásban épp oly kitűnőnek bizonyult, mint a­milyen a védekezésben volt. E. Lenn­hoffi Hiába gyújtogatnak az oroszok Cs. és kir. sajtóhadiszállás, aug. 31. (Az Est haditudósítójának táviratai (A sajtóhadiszállás jóváhagyásával) Szemtanúja voltam annak a politi­kailag is fontos eseménynek, a­mikor csapataink a történelmi Lengyelor­szág területéről Vörös-Oroszország földjére léptek. Épp olyan felejthe­tetlen pillanata lesz ez életemnek, mint az a benyomás, a­melyet akkor szereztem, mikor közvetlenül Breszt- Litovszk várának elfoglalása után ta­núja lehettem annak, mint hömpölyög lassú menetben hátrafelé a várvédő orosz sereg, nyomában a mi üldöző lovasságunk. Egy-kettőre áthidaltuk a Búgot és mint mikor az áradat áttöri a folyó töltését, úgy ömlött egyszeriben csapa­taink egész özöne a gyorsan készült hidakon át a menekülő orosz sereg után. Közvetlen a csapatok után az óriási Irén, a maga ezerféle után­pótlásaival és ioánszállításaival. A szé­les, homokos utón három egymás mel­lett zakatoló, dübörgő, végtelennek látszó vonal: élelmezési kocsik sora, lőszer­oszlopok, élő marhacsordák, mozgó­konyhák, tábori sütőkemencék, lova­sok, gyalogosok, mintaszerű rendben előretörő hatalmas oszlopok. A látszólagos zűrzavar dacára a legpontosabb rend és fegyelem minde­nütt : magyarok németek mellett, né­metek osztrákok mellett, egyvelege az egymás mellett hősiesen küzdő testvér­­népeknek. Fölégeth­etnek az oroszok még száz és száz várost: ilyen szer­vezet mellett a gyújtogatás és pusz­títás rendszere gyerekjáték. Ezt az orosz hadvezetőség is tudhatja és fel kell tételeznünk, hogy a sok gyúj­togatás nem a tervszerű védekezés fegyvere, hanem annak a kétségbeesett reménytelenségnek, a kifejezője, hogy az elvesztett területet, úgy látszik, nem tudják majd többé visszaszerezni. E. Lennhoff.

Next