Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-09 / 9. szám
Vasárnap, 1916 január 9. JWZST Hamilton jelentése az angolok dardanellai vereségéről London, január 7. (Magyar Távirati Iroda) A Reuter-ügynökség jelenti: Hamilton tábornok utolsó jelentése részletesen ismerteti a Gallipoli-félszigeten a kombinált ütközetek előtt és alatt végbement hadműveleteket. A jelentés azzal kezdődik, hogy a muníció- és az új csapatszállítás lényegesen, csökkent, a Gallipolin álló csapatok között nagy pusztításokat okoztak a betegségek, de azért a csapatok szelleme jó volt és szentül bíztak a győzelemben, mikor Kitchenertől október 1-én távirati felszólítás érkezett Hamiltonhoz, hogy küldje be a veszteségekről szóló pontos kimutatást, amely esetleg maga után vonhatja Gallipoli kiürítését. Hamilton azt válaszolta, hogy elképzelhetetlennek tartja ezt az intézkedést. Október 16-án azután távirati uton visszarendelték őt Londonba, mert a kormány a felelős parancsnoktól akart véleményt a kiürítés kérdéséről, amely a legközelebbi időre volt tervezve. A jelentés legnagyobb részét az augusztusi borzalmas csaták leírása tölti ki. A törökök Suvlánál a szó szoros értelmében meg voltak lepve támadás következtében, de mivel tűrhetetlen forróság uralkodott és csapatok ki voltak merülve, mert nehéz terepen folytonosan harcban állottak és a vízellátás leküzdheteten akadályokkal járt, elhatározta Ltopford tábornok hadosztályparacsnokkal együtt, hogy pihenőt adnak a csapatoknak. Az a tizenkét órás pihenő, a melyet csapatok kaptak, lehetővé tette a törököknek, hogy segítséget hozzanak másuknak s igy történt, hogy a török Haderő egyre növekedett, aminek az lett a következménye, hogy a brit csapatok kénytelenek voltak az elfoglalt hadállásokból kivonulni. Mivel a brit csapatok gyorsan leapadtak, a törökök ellenben bővelkedtek munícióban és nagy segédcsapatokat is kaptak. Hamilton tábornok sürgősen kért táviratban ötvenezer főnyi friss csapatot. Ha ezeket azonnal küldték volna, írja Hamilton, flottánk még szabad utat vághatott volna magának Konstantinápoly felé. (?) Csalatkozása annál nagyobb volt, mikor értésére adták, hogy nem küldhetik a kért segédcsapatokat. Rotterdam, január 7. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Az angol lapok élénken kommentálják Hamilton jelentését, amelyben beszámol az augusztusi Dardanellaharcokról és különösen arról az ütközetről, amely a Suvla-öböl területén folyt le, és az angolok nagy vereségével végződött. A Times vezércikkében azt írja, hogy a dologban a legcsodálatosabb az, hogy Hamilton augusztus 8-án a Suvla-öbölnél nagyon jól tudta, hogy mit kellene csinálnia és még sem tette meg azt. Az augusztus 9-iki és 10-iki harcokban az angolok Birdwood tábornok parancsnoksága alatt 10.500 emberrel vettek részt a harcokban, ezek közül 6000 veszett el. V. 1. Rotterdam, január 7. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Westminster Gazette szerint Hamiltonnak ilyen nagy vállalkozásnál nem lett volna szabad mindent egy lapra feltenni. Ez a hiba maga után vonta a többit és annak a reménye is ki volt zárva, hogy a végzetes tévedést jóvá tehették volna, mert nem lehetett erősítéseket és új csapatokat odaküldeni. Ezért a legfontosabb, hogy végre az angol hadsereg vezetését több ember vette át, akik tanácskoznak, mielőtt valamit végrehajtanak és megbeszélik a szövetségesekkel, hogy minden akció egységes terv szerint történjék. V. D. Egy Wertheim-szekrény titokzatos elhurcolása és kirablása ■— Az Est tudósítójától — Szerdáról csütörtökre virradóra az Aszód melletti Nagykarlas községben olyan esemény történt, amely sokáig emlékezetes marad a falubeliek számára. A községházáról éjszakának idején elvitték a Wertheimkasszát, kocsin kihúzták a határba és ami a legritkább esetek közé tartozik, fejszecsapásokkal felhasították. Felfeszítették a belső trezort is, amelyből a tettesek körülbelül tizenötezer koronát loptak el. Ennek az öszszegnek legnagyobb része a nép közt kiosztandó hadisegély volt. Az ismeretlen tettesek elmenekültek. A faluban mindenki, még az éjjeli őrök is mélyen aludtak, a betörést csak hajnalban vették észre. A községháza mellett lakó Fehér Antalné a hajnali vonattal Pestre akart utazni. Hajnali három óra tájban átment a községháza másik oldalán lakó szomszédjához, Fehér Györgynéhez, mert az is Pestre készült. Fehér Györgyné kapuját nyitva találta. Az udvaron azt is észrevette, hogy Fehér Györgyné kocsiját szétszedték, az elejét elvitték. A két Fehérné megijedt, mert kétségtelennek látszott előttük, hogy betörők jártak a portán. Együtt mentek el a közeli községházára, hogy a jegyzőt felkeltsék. Legnagyobb meglepetésükre a községháza ajtaja is nyitva volt s tágra meredt a szemük, mikor beléptek az udvarra. A tanácsteremben és Keményfi Gyula jegyző szobájában petróleumlámpás égett, a szobákban igen nagy volt a rendetlenség. Felzörgették a szomszédos szobában alvó jegyzőt, aki természetesen nyomban felkelt. Amint belépett a tanácsterembe, észrevette, hogy hiányzik a Wertheim-kassza. Saját szobájában pedig az íróasztalt feltörve találta. Elvitték belőle négyszáz korona készpénzét. A jegyző az esetről nyomban értesítette a közeli csendőröröket. Reggel öt óra tájban egy Kálló községbeli ember jelentette a községi bírónak, hogy a határban az út mentén összeroncsolt Wertheimkasszát látott. A falu vezetősége kisietett a határba, ahol csakugyan megtalálták a Wertheim-kasszát, de hiányzott belőle az egész pénz, körülbelül tizenötezer korona. Ebből tízezer korona kiosztandó hadisegély volt, ötezer korona pedig a község különböző alapjaiból állott. A Wertheim-kasszát hosszában fejszecsapásokkal végighasították. A kassza mellett három fejsze feküdt. Kettő a községházáról került oda. A tettesek ugyanis magukkal vitték a Wertheimkassza mellett bűnjelként őrzött két fejszét is. A harmadik fejszét pedig ugyanazon éjszakán Deák Mihályné kamrájából rabolták el. Csak reggel tudták meg a falubeliek, hogy a rablók Deák Mihályné házában is megfordultak az emlékezetes éjszakán. Deák Mihályné és leányának, Lados Mihálynénak előadása szerint körülbelül fél egy óra lehetett, amikor neszt hallottak a házuk körül. Lados Mihályné kinézett az ablakon, világosságot vett észre. Testvérével kiment az udvarra, hogy megnézze, mi történik. Egy magastermetű, pirosarcú, kipödört bajuszú, zöld kabátos, csizmás ember egy másik, alacsony, zömök ember társaságában éppen készült batyuba kötni Deák Mihályné fejszéjét, Ladosné hadbavonult férjének kabátját és néhány fajkendőt. Ladosné bátran szembeszáll a rablókkal: *— Miért jönnek a szegény emberhez rabolni ? És még reprodukálhatatlan gorombaságokat mondott, mindez azonban a rablókat nem tántorította meg elhatározásukban s a nélkül hogy egy szót is szóltak volna, a nélkül hogy Ladosné a rablók hangját hallhatta volna, összeszedték a cókmókot és elvitték. Miután a rablók eltávoztak, Ladosné kiment a sorra, torkaszakadtából kiáltotta hosszú időn át: — Strázsa, éjjeli őrök, a faluban rablók vannak ! A faluban azonban mindenki mélyen aludt, még az éjjeli őrök is. Mint később kiderült, két éjjeli őr éppen ezen az éjszakán, anélkül hogy ezt előre bejelentette volna, nem teljesített szolgálatot, a másik kettő pedig a községháza bikaistállójában aludt. Csak reggel felé hallotta meg egyikmásik szomszéd Ladosné kétségbeesett kiabálását, de akkorra a tettesek már a határon túl voltak. A községházáról lopott két fejszét összezúzott állapotban találták. Ebből azt lehet következtetni, hogy Deákné házába csak azért hatoltak be a rablók, mert akkor még nem végeztek munkájukkal s még egy fejszére volt szükségük, mert az első kettő használhatatlanná vált. A kassza közepének teljes felhasítása következtében a zárak lemásottak s így egyszerűen kinyihatták a vastag ajtót. A belső trezort ugyancsak fejszével feszítették fel. Érdekes, hogy a rablók a helyszínen hagyták a Ladosnétól elrabolt holmit. Forró Sándor csendőrjárásőrmester és Sándor Ferenc aszódi őrsvezető vezetésével tizennégy csendőr megkezdette a nyomozást. Megállapították, hogy a községháza kapuját az egyik tettes, aki hatalmas erejű ember lehet, puszta kézzel nyitotta fel, feszítővas nélkül elhajlította a kapu závarját. Sándor Ferenc őrmester véleménye szerint a tettesek úgynevezett »áthúzó« tolvajok lehettek, akik előzőleg már a báró Schossberger-féle uradalomban is jártak, ahonnan két járomszöget csentek el. (Ezt a két járomszöget megtalálták a községháza tanácskozó termében, a kasszának ottmaradt alsó része mellett.) A tettesek talán nem is tudták, hogy a községházára hatoltak be, csak úgy találomra nyithattak be a községházára, mert az a falu legszebb épülete. A községháza helyiségében előbb felfeszítették ollóval a jegyző asztalát, azután pedig, miután meglátták a kasszát, fogamzott meg bennük az elhatározás, hogy azt is elrabolják. Nagy gondot okozhatott nekik azonban az, hogyan szállítsák el a hárommázsás pénztárszekrényt. A tettesek kínos helyzetükben bementek Fehér Györgyné házába, ott leemelték a kocsi elejét, amelybe a községháza udvarában lévő öntözőgép kocsijának rúdját illesztették bele. Azután kihúzták a kocsira tett kasszát a határba. Az Aszód felé vezető úton megtalálták a kassza egyik fatányérját, amelyben ezüstpénzt tartottak. Ebből azt lehet következtetni, hogy a tettesek Aszód felé menekültek. A csendőrök megállapították, hogy három ismeretlen, sáros ruhájú ember hajnalban elutazott az aszódi állomásról. Az egyik váltotta meg mind a háromnak a jegyét. Kaptak a csendőrök arról is jelentést, hogy a három ember így diskurált a vasúton egy harmadik osztályú vagyonban: * — Nagy a drágaság ! — Nagynak nagy, csak az a jó, hogy pénz legyen, az pedig van nekünk. Az elrabolt tizenötezer korona egy része ezüstpénz volt, körülbelül nyolc-tíz kilogram súlyú. Arra azonban a vonat utasai közül senki sem emlékszik, hogy zacskót, vagy valamely súlyosabb tartalmú tárgyat a gyanús embereknél látott volna. Szinte érthetetlen, hogy a tetteseknek a legprimitívebb eszközökkel és a legbrutálisabb módon sikerült a bűntényt végrehajtani. A legritkább esetek közé tartozik, hogy kaszszarablást alkalmi tolvajok kövessenek el. A kassza melletti szomszédos szobában a jegyző és a családja aludt. Megkérdeztük a jegyzőt, hogyan lehet az, hogy a három mázsás kasszát úgy lehetett elcipelni a szomszédos szobából, hogy azt nem hallotta meg. A jegyző azt felelte, hogy éppen azon este fogfájása volt, még tiz órakor ébren volt s később, úgy látszik, éppen fájdalmai következtében mélyen elaludt. Megkérdeztük azt is, hogy miután a nép közt kiosztandó hadisegélyt lopták el, mikor kapják meg a lakosok a hadisegélyt. Éppen másnap — mondotta — akartam köztük szétosztani, de máris intézkedtem, hogy sürgősen kapjak pénzt a hadisegély kiosztása végett. T. V. 9. oldal Számtalan férdezősködésre tudatjuk, hogy pompás édes érmésbort szállít Andrényi Kálmán utódai cég Aradon. TÁBORI POKRÓC darabja 6.80, 9.80, 13.50 kor., csavar-lábszárvédő 3.80 kor., teveszőr hósapka, térdmelegítő, hasmelegítő, szvetter, nadrág és a tárcolt trikó olcsó árban. Fekete és fehér vatelin métere 5.80 korona. gótta Áruház VI., Nagymező utca 12., és IV., Vámház körut 16. Zongorák JL LXLI“Karaztély«fSf hírneves acongorssfrermentaen» fjj Bpest, Vilmos császár«utat. In |[ # RÉGI EZÜST- ÉS ARANYTÁRGYAKAT VESZEK magas árak mellett. SCHÖNWALD IMRE ékszerész Budapest, Deák Ferenc utca 21 Törzstelep, Pécs.