Az Est, 1916. március (7. évfolyam, 61-91. szám)
1916-03-01 / 61. szám
é, oktat. gozik és szédítő módon pazarolja a muníciót. A bombázás olyan erős, hogy a lövészárkok és a tábori erődítések teljesen elpusztulnak. Mély és széles szakadékok támadnak a földben, mély völgyek s magas hegyek s ebben a példátlan káoszban a legvéresebb harcok játszódnak le, a milyeneket a történelem csak ismer. A katonai körök azt hiszik, hogy a harc nemsokára eléri tetőpontját. Laiiz első verduni sebesültszállítmány Lugano, február 28. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Cornere della Será-nak jelentik Párisból. Tegnap megérkeztek az első sebesülszállító vonatok, amelyek a verduni csata igen sok áldozatát hozták. La. Ka Verdun elesik ., , Rotterdam, február 28 (Az Est rendes tudósítójának távirata) A tegnapi francia jelentés téves magyarázatából az a hír terjedt el, mintha a franciáknak sikerült volna Donaumontot visszafoglalni. Erre vonatkozólag a Nictve Rotterdamsche Courant a következőket írja: — Ha nyugodtan összehasonlítjuk a német s a francia jelentéseket, világos, hogy abban megegyeznek, hogy a németek a Douaumont ellen irányuló ellentámadásokat elutasították és az erőd két oldalán majdnem egyforma mélyen délre nyomultak előre. A lap azt hiszi, hogy a mostani harcok még fontosabbak, mint az 1914-iki,nagy mérkőzés volt, mert most közelebb vagyunk a döntéshez. Valószínű, hogy a harc hamarosan át fog terjedni más frontrészekre is. Verdun elfoglalásának jelentőségéről a lap így ír: — Ha Verdun elesik, az egész francia frontot a Maas folyó és Noyon között a felgöngyölés veszélye fenyegeti. V. D. Szigorú sürgöny cenzúra Lugano, február 28. (Az Est rendes tudósítóinak távirata) A »Corriere della Sera«-nak jelentik Párisból . A francia kormány 2-1 óra óta visszatart minden külföldre szóló sürgönyt. La. Jó hangulat Poishan Briand mjtt nyugtat — Verdin képviselőjének nyilatkozata Berlin, február 29. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Berliner Tageblatt-nak jelentik Genfből: Párisban nagy aggodalommal várják a Verdun körüli harcok lefolyását. Mindenki tudatában van e harcok nagy jelentőségének — írja a Petit Párisien — az Utcán épp úgy, mint az üzletekben, műhelyekben, a parlamentben és az egyetemen. Senki most másról nem beszél. A parlamenti körökben, ahol tudvalevőleg jobban vannak tájékozva az emberek, nagyhhangoltság uralkodott. Csak estére ' .m- -■ ’t .*V:’ V-^vy, Szerda, 1996 március /• nyugodtak meg némiképpen, midőn Briand miniszterelnök megnyugtatóbb kijelentéseket tett. A verduni kerület képviselője igen pesszimisztikusan nyilatkozott a helyzetről. Azt mondta, hogy a helyzet igen komoly, a Wouvreben való visszavonulást rendkívül megnehezíti a nedves és sáros talaj, úgy hogy a csapatok nem tudják a szükséges hadmozdulatokat végrehajtani. Remélem, úgymond, hogy csapatainknak sikerülni fog Verdun elestét megakadályozni. Briand miniszterelnök kijelentése szerint a franciák eredménytelen ellentámadásaiban, amelyeket a németek által elfoglalt Douaumont-erőd ellen intéztek, egy eddig tartalékban volt hadtest is részt vett. A miniszterelnök szerint az illetékes köröket nem lepik meg az események. Verdunből igen sok menekülő érkezik. Számos menekülőt a Bourbon-kastélyban helyeztek el és a miniszterelnök megígérte, hogy a többi menekülő érdekében nagyszabású segélyakciót indítanak meg. Ke. WVWWVWAWWtt WWWWl A Tél mnt francia hadvezér Gent, február 29. (Az Est tudósítójától) A párisi Temps magasztalja a Telet mint nagy hadvezért és könyörög hozzá, hogy küldje a hatalmas hóhadsereget, a sűrű hófergeteget kelet felé a beözönlő ellenséget feltartóztatni. A Corriere della Sera párisi tudósítója írja lapjának, hogy a párisi hölgyek hólabdákkal dobálódznak; nem kell ennél jobb bizonyság arra, hogy Páris lakossága nyugodt. A párisi nép vakon bízik a francia hadvezetőségben; ha a németek Verdun körül pillanatnyi sikert arattak is, az nem egyéb, mint a halálra sebzett sárkány utolsó vonaglása. kig folyóba zuhant egy személyvonat Ungvár, február 29. (Az Est tudósítójának távirata) Tegnap az ungvár—siankii vasúti vonalon súlyos szerencsétlenség történt. Egy személyvonatot ért a katasztrófa, mely eddig még hivatalosan meg nem állapított okokból a nyílt pályán kisiklott. Svét vasúti alkalmazott súlyosan megsebesült ; nagy szerencse, hogy a vonat utasai közül senkit sem ért komoly baj. Reggel 9 órakor a Siankiról (Galicia) Uzsokon át Ungvár felé haladó 1. számú személyvonat Bercsényifalva és Perecsény állomás között kisiklott. A gőzmozdony a pálya mellett vezető országútra dűlt, míg a mozgásban lévő vonat súlya a kalauzkocsit ellenkező irányba nyomva, az üng folyóba fordította. A kalauzkocsiban tartózkodó Gulácsi István vonatvezető és Fenczik Lajos vonatkezelő a zuhanás következtében megsebesült, különösen Gulácsi sebei súlyosak. A sérült embereket hamarosan kimentették az Ungból. Jelentéktelenebb sérülést szenvedett a mozdonyvezető és a sűtő is. A vonal többi része is kisiklott, a kocsik nagy össze-visszaságban ugráltak le a sinekről. Az ilyen nyílt pályán való kisiklás a legveszedelmesebb természetű baleset s kiszámíthatatlan katasztrófát idézhet elő. Hogy ez most elmaradt, annak valószínű egyedüli oka csak az, hogy a vonat nem haladt sebesen. Az Erzsébet-emlékmű pályázatát nem halasztják el — Az Est tudósítójától — Tizenhat esztendeje lesz őszszel, hogy Erzsébet királyné gyilkos merénylet áldozata lett. A hódolat és gyász, amelyet a magyar nép még ma is érez a királyné iránt, gazdag forrása volt annak az áldozatkészségnek, amely egy országos gyűjtés keretében milliószámra hordta össze a koronákat és filléreket, hogy a magyar királynénak méltó emlék készüljön az ország fővárosában. Az eddig hirdetett szoborpályázatok eredménytelenek voltak s az Erzsébet királyné emlékmű végrehajtóbizottság, mikor a legutolsó, 1913 május 10-ikén lejárt pályázat is eredménytelen maradt, a legközelebbi pályázati határidőt 1914 szeptember 30-ára tűzte ki. Közben kitört a háború, sok szobrász bevonult, a közhangulat egyáltalában nem volt alkalmas arra, hogy szoborpályázatokkal foglalkoztassák. A végrehajtóbizottság ekkor, abban a hitben, hogy a háború csakhamar véget ér, a pályázat határidejét 1915 május 1-ére tűzte ki, majd ismét egy évvel, 1916 május 1-ére meghosszabbította. Ez az utolsó határidő most, két hónap múlva, fog lejárni és — mint értesülünk — ezúttal nem is fogják meghosszabbítani. Az Erzsébet emlékmű pályázat ügyében Az Est munkatársa a végrehajtóbizottság elnökéhez, báró Forster Gyula v. b. t. t.-hoz fordult, aki a következőket volt szíves mondani : — A végrehajtóbizottság két választás előtt állott: vagy ismét elhalasztja a pályázat határidejét, vagy megtartja a májusi terminust. A bizottság megkérdezte tehát az erre legilletékesebbeket , magukat a művészeket, akiknek testülete a Képzőművészek Egyesülete azon a nézeten volt, hogy a pályázatot nem kell ismét elhalasztani és a májusra hirdetett határidőt meg kell tartani. A művészek kívánsága szerint jártunk el és ezúttal nem halasztottuk el a pályázatot. A Képzőművészek Egyesületének vezetősége azt a kérdést intézte hozzánk, hogy azokat a művészeket,se kik a régebbi Erzsébet emlékmű pályázaton már részt vettek, tehát a kérdés megoldásával már foglalkoztak, és most katonai szolgálatot teljesítenek, abban az esetben, ha ismét pályázni akarnak, a katonai szolgálat alól való felmentésre ajánljuk. Ezt a kérést közvetítettem az Országos Bizottság elnökéhez, a miniszterelnök úrhoz, aki a legnagyobb jóakarattal fogadta és megtette a lépéseket a honvédelmi miniszter, illetőleg a közös hadügyminiszter úrnál, hogy az illető szobrászok időlegesen szabadságoltassanak. A honvédelmi minisztériumtól már le is jött a kedvező légzés, a hadügyminisztériumból is most várjuk. — Nem szolgálta volna-e jobban a célt, ha a pályázat határidejét a háború utánra halasztották volna ? — kérdeztük a kegyelmes úrtól. — Nem — hangzott a válasz. — Közel tizenhat éve, hogy királynénk meghalt, most már majdnem mindenütt van Erzsébet-szobor, csak nálunk nincs, ennek a kérdésnek a megoldását tehát nem szabad olyan bizonytalan, esetleg hosszú időre elhalasztani, amíg a háború véget ér. Azután meg a művészek maguk is kívánták, hogy most készüljön el az Erzsébetemlékmű, mert a háború után sok más művészi kérdés fogja foglalkoztatni löket, az Erzsébet-emlékműre tehát nem jutna az a gond és művészi elmélyedés, amely ezt a szobortervet méltán megilleti. Azt hiszszük azonban, hogy mégis módot kellett volna nyújtani a hadbavonult fiatal szobrászoknak, akik eddig még nem pályáztak az Erzsébet-szoborra, de a probléma érdekli őket, hogy ők is részt vehessenek a szoborpályázaton — jegyeztük meg. — Hiszen ha van olyan fiatal szobrász, aki ezúttal pályázni akar, és katonai szolgálatot teljesít, folyamodhatik ideiglenes felmentéséért és főleg ha katonai hatósága is pártfogolja, a minisztérium bizonyára méltányolni fogja kérését, — felelte báró Forster A cél mindenesetre az, hogy a régóta húzódó Erzsébet-emlékmű kérdését megoldjuk, olyan módon, amely méltó a királyné emlékéhez és amely megfelel a magyar művészet érdekeinek. Ebből a beszélgetésből látni való, hogy annak az emlékműnek a pályázatán, amelyet a magyar nép hódolata és áldozatkészsége épít, nem vehet részt minden magyar művész. Méltányosnak tartanók, ha a pályázat határidejét elhalasztanák olyan időre, amikor a magyar szobrászokat és építészeket nem foglalja el testileg és nem fárasztja ki szellemileg a katonai szolgálat. A művészi problémák háború után sem jelentkezhetnek oly tömegesen, hogy a magyar szobrászok és építészek kellő elmélyedéssel ne foglalkozhatnának az Erzsébet-szoborral. És még mindig jobb, ha sok művészi probléma rohanja meg az egész magyar művészetet, mintha egy olyan szép feladat megoldásából, amilyen a királyné szobrának kérdése, kizárják a fiatalabb nemzedéket, csak azért, mert a király hívásának engedelmeskedve, katonai szolgálatot teljesít. Roosevelt frrancia gyarmaton Bukarest, február 29. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Lyonból jelentik, hogy Roosevelt az Antillákban való utazása közben február 22-ikén meglátogatta Martiniquet, ahol egy napot töltött. A francia erődöt ez alkalommal amerikai zászlókkal díszítették föl. A franciák — mint a távirat jelenti — nagy örömmel fogadták barátjukat, akinek tiszteletére bankettet is rendeztek. A banketten Roosevelt viszonzásul a »mindig dicső és nemsokára győzelmes« Franciaországra ürítette poharát. Nemény Béla Sztrásnik-szálló éttermében (VI., Teréz-körút 39.) Toll Jancsi és Fia muzsikál DR BREZOVSKY EMIL bőrgyógyász és urológus főorvos a rendeléseit ismét megkezdette V., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 60. szám alatt.