Az Est, 1916. április (7. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-01 / 92. szám

Szombat /9/6 április 1. Miért nem épül fel a pozsonyi „egy­etem?“ — Az Est tudósítójától — A pozsonyi egyetem sorsa, mióta csak a törvényhozás megalkotta az új egyetemekről szóló törvényt, ál­landóan foglalkoztatja a közvéle­ményt. Míg a debreceni egyetem határozott léptekkel halad a teljes kifejlődés felé és jogi, teológiai és bölcsészeti kara már működik, az orvosi kar számára pedig az építke­zések folyamatban vannak, addig Pozsonyban egyedül a jogi kar mű­ködik, a többi fakultásnak se hite, se hamva, építkezésről még beszélni sem lehet, noha már három orvos­tanár is ki van nevezve, a­kiknek az orvosi fakultás építkezéseire kel­lene felügyelniök. A pozsonyi egyetem még igen távol van a megvalósulás­tól, a tétovázás és huzavona tovább folyik, és mióta Jankovich Béla köz­­oktatásügyi miniszter a Házban meg­tette ismert kijelentését a pozsonyi egyetemről, a kérdés azóta nem hogy tisztázódott volna, de még jobban elhomályosult. A város közvéleménye tudvalevő­leg nem tudott megegyezni az egye­tem elhelyezésére vonatkozólag,­­ mindenki a saját szempontjait tar­totta szem előtt, egyik rész a város központjában, a másik a városon kívül óhajtotta felépíttetni az egye­temet. Ez a határozatlanság a mi­niszterre is hatással volt, a­ki két tel­ket is vásárolt, a Sanfranconi- és a Schifbeck-féle telkeket. Időközben az­után kiderült, hogy a megvásárolt telkek közül egyikre sem lehet elhe­lyezni az egyetemet, legfeljb­b csak az egyetem egyes részeit. Szomorú az egész ügyben az, hogy még min­dig nincs meg a pozsonyi egyetem, és nincs is sok remény arra, hogy hamarosan meglegyen. A kérdésre vonatkozólag Polner Ödönhöz, a pozsonyi rector magni­­ficushoz fordultunk, a­ki a követ­kezőket mondotta: — Az egyetem elhelyezésére vo­natkozólag a döntés még mindig füg­gőben van, de reméljük, a megoldás nem késik soká. A Lanfranconi-féle telekre került volna az orvosi és a természettudományi fakultás, a Schir­­beck-féle telekre a központ s a jogi és a bölcsészeti kar. Időközben a miniszter elállott az eredeti tervtől és a Sanfranconi-telekre országos elme­gyógyintézet jön, esetleg botanikus kert, a Schifbeck-telekre pedig az orvoskari intézetek. A központ, a jogi, a bölcsészeti és részben a természettudományi kar helye ez idő szerint még nincs meg­határozva. A jogi kar természetesen jelenleg a régi jogakadémia épületé­ben működik. A kérdés megfontolás és tárgyalás alatt áll, valószínű, hogy az épületek nem a kültelekre, hanem belterületre jönnek. A szándék most is az, hogy az egyes karok egymás közelében legyenek elhelyezve. Re­méljük, hogy rövidesen eldől a kér­dés. Az egyetem működése szempont­jából kívánatos volna, ha minél előbb elintéznék az elhelyezés és az építke­zés ügyét. Minden oldalról jóakarat tapasztalható, úgy­hogy van remény arra, hogy az elintézés nem késik soká. Megkérdeztük Brolly Tivadar po­zsonyi polgármestert is, a­ki a kö­vetkező választ adta: „ A városnak most egyelőre nincs szerepe az ügyben, a­mi szerepe volt, azt betöltötte. Lefizettük a három millió koronát, a­melyre köteleztük magunkat, a többi a kormány dolga. A város egé­szen átengedte az ügyet a kormány­nak, a márciusi közgyűlésen is fel­írtunk a kormányhoz, hogy üssék már­­nyélbe az egyetemet. Egyelőre újból megrekedt az ügy és senki sem felel­het arra a kérdésre, hogy mikor fog újból előrehaladni.­­ A közgyűlés mindig a belső el­helyezés mellett volt, ma is e mellett van, én szerettem volna ugyan, ha a bécsi vonal mentén, az alagúton túl, a Genois-féle telekre helyeztük volna el az egyetemet. Miért ne csináltunk volna egy magyar Heidel­­berget, vagy egy magyar Cambridget? Ez a hely ideálisnak mondható egye­temi célokra. Ha az idegen Ausztriá­ból beérkezik Magyarországba, nyom­ban az egyetem épületeit pillanthatta volna meg és bizonyára kellemesen lett volna meglepve. Ez a terv most már nem is valósítható meg, le is mondtam róla. Ma már különben csak egy dolog fontos, az, hogy meg­legyen az egyetem, a­mely mostanáig nincs meg. Reméljük, hogy végül meg fogják oldani a kérdést. Pozsonyban már mosolyogva beszél­nek az egyetemről, a­hány ember van, mind különböző tervvel áll elő, senki sem tud megegyezni és közben ter­mészetesen az egyetem egyre késik. A város a kormányra hárítja a fele­lősséget, a kormány a városra, e köz­ben azonban az egyetem nincs sehol. A portugálok harcra készülnek Genf, március 30 (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) A Petit Parisien-nek jelentik Lissza­­bonból. Leote de Rego, a portugál flotta parancsnoka a Secolo munkatársá­nak a következőket mondotta: — Portugália lázasan készülődik a háborúra. Nem lehetetlen, hogy a német tengeralattjárók támadást intéznek Lisszabonnál, mert az új német tengeralattjáró hajók óriási haladást tettek. E rettenetes ellen­ség ellen minden óvatossági intéz­kedést meg kell tenni. Szárazföldi hadseregünk is készül a harcra, ott fog akcióba lépni, a­hol szükség lesz rá.­­ L. M. Török hivatalos jelentés Konstantinápoly, március 31. (Magyar Távirati Iroda) A főhadiszállás jelenti már­cius 30-án. Néhány ellenséges torpedózurat, a­melyek a tengerszorosokon kívül felbukkantak, parti ütegeink elűztek. Az Irak- és a Kaukázus-frontról semmi újság. w wwwww/wwwwwwv KftViFOGYASZTÓK tetszés szerinti mennyi­ségben vásárolhatnak és vidékre rendelhetnek DEISINGER CÉGNÉL Budapest, Ferenciek-Isze 1. M németek benyomulása MalancouMba Genf, március 30. (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) JS félhivatalos Havas- ügynökség a vemduni kaa*­­cohnél a következő magyar*­ázó-je terítést adta ki. H németek támadásai Jlvocoimt—Malancaut ellen rendkívül kevesek voltak. M támadások nem keve­sebb mint öt óra hosszat tartottak , délutáni három ór­ától esti nyolcig• Mi is offenzivába léptünk és az avocourti erdő szélén helyi sikert arattunk. Ma megismétlődtek a német támadások a Malancourt mellett emelkedő magaslat ellen, délután­­pedig az ellenség hatalmas táma­dást intézett Malancourt falu ellen. Miután a rommá lőtt község védelme nagyon meg van nehezítve, a németeknek sikerült a község egy részében megvetni a lábukat. A községet körülvevő magaslatok is a németek kezén vannak. L. AL 'Rotterdam, március 30. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A franeia vezérkar csü­törtökön délután a követ­kező jelentést adta ki: A Sommetól délre a néme­tek heves tüzelés védelme alatt Ver­­mandovillierstől nyugatra behatoltak a francia vonal egy előretolt részébe. Ellentámadásán h­áronnál visszaverte a németeket. A Maas­tól nyugatra a németek az éj folyamán több ellen­támadást intéztek az avocourti erdő­ben levő francia állások ellen. Vala­mennyi támadást visszautasították. A Maastól keletre és a Woëvrében váltakozó tüzérségi harc. A németek St. Micieltől északra úszó aknákat dobtak a Maas folyóba, de semmi kárt nem okoztak. Egy francia harci repülőflotta már­cius 29 ikén tizenöt nagy kaliberű bombát vezett a met­­z és a b­­lonsi pályaudvarra, kettőt pedig Pagny-sur-Mosselére (Metztől délre), H huszonkilencedikén éjszaka két francia légi jármű bombázta Maiziéres pályaudvarát, Merz­től északra. V. D. Berlin, március 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Vossis­chee Zeitung hadi­tudósítója azt táviratozza a nyugati harctérről, hogy a Maastól nyugatra ismét megkezdődött a g­y­a­­logsági tevékenység. A gyalogsági akciót nagy ágyúzás előzte meg. Huszonnyolcadikén délután Ver­dun közelében irtózatos ágyúzást kezd­tek a németek. A gránátok ezerszámra robbantak fel, azt a benyomást keltve, mintha egy hatalmas lőszerraktár röpült volna a levegőbe. Ez a bor­zasztó dübörgés több mint egy óra hosszat tartott, az­után hirtelen megszűnt. Ennek a nagyszerű tüzérségi előkészí­tésnek köszönhető, hogy az azután kö­vetkező gyalogsági támadás egész csekély veszteségek árán sikerült. Az­által, hogy a német csapatoknak sike­rült két kilométeres fronton Malan­­court közelében előnyomulás, a Ver­dun jobbszárnyán levő német csapa­tok hadállása ismét javult. de. A háború és a nemzetközi szocialista szervezet Rotterdam, március 31. Londonban tegnap Henderson el­nöklete alatt a parlamenti munkás­párt gyűlést tartott, a­melyen a nem­zetközi szocialista iroda részéről Van­­dervelde és Huysmans is részt vett. Szóvá tették, hogy miután a nemzet­közi iroda most nem tarthat gyűlése­ket, jó volna, ha a szocialisták min­den államban külön-külön összeül­nének és foglalkoznának azzal a kér­déssel, hogy minő feltételek mellett volna lehetséges létrehozni a tartós békét és megakadályozni a jövőre nézve, hogy még egyszer ilyen há­ború kitörhessen ? Vandervelde és Huysmans is felszólalt és kijelentette, hogy azért jöttek Londonba, hogy minél előbb értesülhessenek az angol szocialisták állásfoglalásáról. A vita során az angol munkáspárt egyes szónokai rámutattak arra, hogy az angol munkásokra nézve a mai pil­lanatban lehetetlen, hogy békefel­tételekkel foglalkozzanak,­­mert a semleges és ellenséges államokban félreérthetnék a dolgot. Az angol munkáspárt most nem foglalkozhat más kérdéssel, mint azzal, hogy a há­borút a végleges győzelemig folytatni kell " V.D. 3. oldal Ír zavargások az angolok ellen Berlin, március 30. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Amsterdamból jelentik, hogy Ír­ország különböző kikötővárosaiban ép­pen olyan, zavargások történtek, mint Dublinban. Az ír katonaság­­minde­nütt a zavargókkal tartott és­ fele.­avatkozott a tüntetés elfojtásába. Az ír szállító munkások szövetsége számos gyűlésen felszólította a népet,, hogy álljon ellen az­ angol­­katonáik­nak, a­kiket az ír nép megfékezésére küldenek. Töméntelen röpiratot ter­jesztenek el, hogy az ír nép semmi kö­rülmények között se jelentkezzék többé, angol katonai szolgálatra. A munká­sok mindenütt nagyobb bért követel­nek, mert az angol tekének dolgoz­nak. A hajók nagy késéssel indulnak el a kikötőkből. Az általános hangu­lat az, hogy az ír nép elnyomatását meg kell boszulni, és hogy háború után Izlandnak teljes politikai szabadságot kell kapnia. A hatóságok el akarták fogni a munkásszövetség vezetőit, de nagy felfegyverzett tömegek ezt meg­akadályozták. de. London, március 30. (Magyar Távirati Iroda) Glasgowban két szocialista­ vezért letartóztattak. Azzal vádolják őket, hogy ők szervezték a sztrájkot a muníciómunkások között. .(Reuter­, ügynökség.)

Next