Az Est, 1916. augusztus (7. évfolyam, 212-243. szám)
1916-08-01 / 212. szám
1. Nagy szocialista gyűlés Berlinben Berlin, július 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Minthogy a német nemzeti bizottság holnapután számos gyűlést tart és ezeket a gyűléseket a hatóság engedélyezte, bár kikötötte, hogy vitázni nem lehet rájuk, a német szocialista munkásközösség arra kérte a birodalmi kancellárt, hogy engedje meg, hogy gyűléseket rendezhessen, amelyeknek résztvevői a háború céljairól is nyilatkozhassanak és vitázhassanak. Holnapután Berlinben tényleg nagy szociáldemokra gyűlés lesz, amelyen Bernstein és Haase mond beszédet és megemlékezik a háború kitörésének második* évfordulójáról. | ' Ke. 2. oldal A nagyváradi ügyvédek a törvényszék elnöke ellen Nagyvárad, július 31. (Az Est tudósítójától) A nagyváradi ügyvédek — amint annak idején jelentette Az Érd — tiltakoztak a gyorsított eljárású főtárgyalások vezetésének a rendszere ellen, amelyben az ügyvédségre nézve jogsérelmet láttak. A nagyváradi ügyvédek éppen ezért indítványt nyújtottak be a kamarához, amelyben a tiltakozáson kívül még a főtárgyalást vezető elnök jogkörének kiterjesztését is éles kritikában részesítették. Az indítványt dr. Nagy Mihály ügyvéd terjesztette be, amelyet a tegnapi rendkívüli elnökválasztó közgyűlésen tárgyalt le, a nagyváradi ügyvédi kamara. Mielőtt az indítványra rátértek volna, először a választásokat ejtették meg. Elnöknek Thuris Elemért, titkárnak pedig dr. Medvigy Gábor ügyvédet választották meg. A kamara új elnöke székfoglalója után az indítvány előterjesztésére hívta fel dr. Medvigy Gábor előadót, aki nagy zajban és ellenmondások között ismertette dr. Nagy Mihály indítványát. Az indítvány többek között azt kívánta, hogy a nagyváradi ügyvédi kamara tiltakozzék a gyorsított ügyek tárgyalásának a törvényes intenciókon túlemelkedő és a védők jogkörét megsemmisítő szuverén vezetése ellen. Az indítványozó ■— folytatta dr. Medvigy — időközben a választmányhoz beadványt intézett, amelyben módosította indítványát, mert tiltakozás helyett azt kéri, hogy a kamara a miniszterhez terjesztendő évi jelentésbe foglalja bele a kamara kritikáját. Tette ezt azért, mert a nemrégen elítélt dr. Adorján Emil ügyvéd védője azt a kívánságát fejezte ki, hogy a kamara az ítélet jogerőre emelkedéséig az indítványt ne tárgyalja, nehogy az a látszat forogjon fenn, mintha a nagyváradi ügyvédek a folyamatban lévő bűnügy eredményét befolyásolni kívánnák. A választmány — folytatta az előadó — az indítvány felett való napirendretérést javasolja, mert a sérelmek más hatóság elbírálása alá tartoznak. Ezután dr. Nagy Mihály ügyvéd indokolta meg indítványát. Az ügyvédség gyűlöli a rendőrkutyával, spiclivel és ütlegekkel nyomozó új Ráday Gedeonokat. Felfogása szerint a főtárgyalások konzekvenciáit a nyomozásra alapítani nem lehet. A katonaság erre a tapasztalatra sokkal hamarább rájött, mint a polgári bírák. !‚•»̋ SZtST Kedd, 1916 augusztus /. Ezután felolvasta a szatmári leszállítási per aktáit. Derültséggel fogadták Németh Lipót rendőrtisztviselő megállapítását, aki a detektiveket puhatoló közegeknek nevezte, akik a nyersanyagot gyűjtik. Felkiáltások: Ez azután puhatolás ! Gyorsított, puhatolás ! A nyersanyagot gyúrják ! Guttmann Miklós ügyvéd szólalt fel ezután. Élesen bírálta a főtárgyalási elnöki intézkedéseket. Felemlítette, hogy az egyik tárgyaláson az elnök így intette meg a hallgatóságot : — Senki meg ne moccanjon, senkinek a száján egy szó se jöjjön ki ! Ilyen elnöki intézkedést a perrendtartás nem ismer. Ilyen tilalom lehetetlenség. Sértő kijelentés volt az is az elnök részéről, hogy nyolc napi lezárással fenyegette meg azokat, akik ellenszegülnének a tilalomnak. Sérelmesnek tartja például azt, hogy az elnök nemrégen a késő éjjeli órákban hirdette ki az ítéletet. Sérelmes az is, hogy az elnök a védőket kitanította a jogorvoslatra, a vádhatóság képviselőjét »főügyész ur őnagyságának« nevezte, a vádlottak képviselőit pedig egyszerűen védőknek szólította. Mindezt az ügyvédség sérelmének tekintik. Több felszólalás után a kamara végül tizennégy szóval tizenegy ellenében Nagy Mihály indítványát fogadta el. Harminc Mfáesiaslé a Essit&fean FelfSB’siasIS a mosftos4eiszla$@iiBu8ftakesz8 esfeals & tiaioit&k száma méen asmereSisn — Az Est tudósítójától —• Szentendre és Dunakeszi—Alag között fekszik az úgynevezett Monostorsziget, amely már évek óta kedvelt kiránduló helye a budapesti közönségnek. Különösen a sziget egy pontjához, az úgynevezett Horányi-csárdához özönlik vasárnaponként a pihenni vágyó közönség, mert a csárda mellett kitűnő strand és napfürdő van. Szentendre és Dunakeszi között a forgalmat a Dunán kompon bonyolították le, de tegnap este mégis az történt, hogy a parton várakozó 200—300 embert három facsónakon szállították át az innenső partról a túlsó partra, a Stprányi csárdától Dunakeszi—Alag felsőállomására, ahonnan vasúton juthatnak be az emberek a fővárosba. Az este 7 órakor induló csónakra, amely a szemtanuk állítása szerint aligha fogadhat be 12 utasnál többet, 30 embert vettek fel. Már az elinduláskor sikoltozni kezdtek az asszonyok és a gyermekek, mert a csónak féloldalra dőlt. Alig ért a csónak a Duna közepére, felborult és az utasok a vízbe estek. Dereglyévelmentek az utasok kimentésére és a Vác felé haladó néhány csónak is a helyszínre sietett, hogy részt vegyen a mentésben. Hogy hány ember lelte halálát a Dunában, eddig még nem állapították meg. *~!•';' Kétségtelen azonban, hogy a kirándulók közül többen a vízbe faltak. Egyesek szerint állítólag hét ember, köztük egy nő, egy kisgyermek és egy önkéntes káplár is a Dunába veszett, mások szerint — ami valószínűtlen ugyan — még nagyobb az áldozatok száma. A szerencsétlenséget a Dunából kimentett kirándulók állítása szerint két részeg csónakos okozta, akik a rozoga alkotmányba 30 embert vettek fel és az evezést átengedték a csónakban egy fiatalembernek. A szerencsétlenség részleteiről az eset szemtanúi közül néhánynyal beszélt Az Est munkatársa. Halbrohr Gyula droglistasegéd, aki a túlsó partról látta a szerencsétlenséget, így adta azt elő : Este háromnegyed hét felé a Korányi-csárda előtt nagy tömeg gyülekezett. A vasárnapi szórakozók a Duna túlsó partjára akartak átjutni, hogy azután a dunakeszi-alagi hadikórháztól induló vonattal a fővárosba jussanak. Dacára annak, hogy százával állottak a parton az emberek, a kompot nem vontatták fel, hanem három csónakon bonyolították le a forgalmat. Az a csónak, amelyen én mentem át a túlsó partra, háromnegyed hétkor indult, a másik, amelyen a szerencsétlenség történt, hét órakor. Mi a túlsó partra értünk, amikor a másik csónak a Duna közepén lehetett. — Rémülettel vettük észre, hogy a hét órakor induló csónak a Duna közepén féloldalra fordult. Az asszonyok és a gyermekek sikoltozni és jajveszékelni kezdtek. Három férfi utas, aki úszni tudott, beleugrott a vízbe, hogy ezzel is könnyítse a csónak terhét. A dereglye, amely minket a túlsó partra átvitt, amikor a szerencsétlenség megtörtént, nyugodtan ott vesztegelt. A mi erélyes felszólításunkra történt csak meg, hogy a dereglyét végre elindították. Húsz embert, számoltam össze, akiket a regaltisták és a dereglye felvettek. Kittialek Boriska hivatalnoknő, aki a csónakra már nem juthatott fel és a parton maradt, ezeket látta : — Hét órakor indult el a csónak a Korányi-csárdától. Azt mondják, hogy 12 személyt vehetett volna csak fel és a révész összeszámlálása szerint 29 jegyet adtak ki ; ebbe beleszámítva a két vezetőt, a csónakon harmincegyen voltak. A vezetők közül az egyik egy részeg katona, a másik pedig egy gyerek volt. Már az elinduláskor sikoltozni kezdtek az asszonyok, mert előre látták a veszedelmet. A katona megnyugtatta őket: — Ne sikoltozzanak, ne féljenek, Szerbiában átvittem ilyen hajón már 200 embert is. — Megjegyzem, hogy nem a felfogadott vezetők eveztek, hanem a részeg katona átengedte az evezőlapátokat az utasok közül egy fiatalembernek. Alig ért a csónak a Duna közepére, felborult. Nagy jajveszékelés, sikoltozás támadt, az asszonyok gyermekeiket magukhoz szorítva igyekeztek magukat fentartani a víz színén, amíg végre a mentő dereglyére és a regattisták csónakjaira felvették őket. Tizenhárom emberrel beszéltem, akiket kimentettek a vízből. Ezeket átöltöztették és azután Budapestre hozták. Hogy hányan tűntek el, nem tudom. Azt beszélték, hogy két katona is a vízbe fújt. — Nem vádaskodás akar lenni, csak ténymegállapítás, hogy mi délelőtt kompon mentünk át a Horányicsárdához és estefelé, amikor a komp megindítását követeltük, azt felelték, hogy a kompjáratokat a hatóság betiltotta. A kompon 10 fillér volt a vizeldij, a csónakon ellenben 40 fillér. * —• A vízből kimentett egyének közült van Grünberger Gyula szobafestő és a családja is, aki az Alsóerdősor-utca 42. sz. alatt lakik. Grünberger tegnap Katalin nevű 21. éves és Juliska nevű 21 éves leányával szintén a Horányi-csárdához ment csónakon. Velük ment Grünberger Juliska két barátnője, Czeisler Katica fiatal asszony és valami Jolán nevű leány is, aki a Sziv utcában lakik. Czeislerné magával vitte a kirándulásra 7 éves Boriska nevű nővérét is. Grünberger Katalin, a hattagú kiránduló társaság egyik tagja ezeket mondotta: * — A társaság délután egy órakor ment vonattal Dunakeszi-Alagra, onnan pedig félháromkor csónakon a Monostorszigetre. Este hét órakor indultunk visszafelé ugyancsak csónakon a túlsó partra. Amikor a csónakba beültünk, nagy tolongás volt. Körülbelül 31 férfi, nő és gyermek vegyest foglalt helyet a csónakban. Egy padon négyen-öten szorongtak egymás mellett. Én hátul ültem a nővéremmel, mellettem a vezető, egy részeg katona. Ez az evezőt egy fiatalembernek adta át, ő maga pedig a lábát a csónakból és Dunába lógatta. A csónakban ülők közül többen megjegyezték: — Elsülyedünk! A katona erre ezt felelte: — Dehogy sülyedünk, csak ülje' nek nyugodtan. A mikor a csónak a partról elindult, már ingott. Ekkor egy úriember újra rákiáltott a katonára: j— Ez a csónak el fog sülyedni, gyerünk vissza. J A Duna közepén lehettünk, a mi-'kor beteljesedett az úriember jövendölése. A csónak egyszerre megtelt vízzel, hogy miképpen, azt nem tudom, és sülyedni kezdett. A férfiutasok a csónak baloldalára állottak és beleugrottak a vízbe. Ettől a csónak megbillent és ráborult a sikoltozó nőkre és gyermekekre. Valamennyien a csónak alá kerültünk. Én kétszer merültem a víz alá, másodszor már négy-öt regatta-csó- nak evezett körülöttünk és egymás után húztak ki bennünket a vízből az evezőrutak segítségével. Velem együtt kimentették a nővéremet és az édesapámat is, úgyszintén nővérem egyik barátnőjét, Jolánkát, de Czeisler Katicát és ennek hét éves nővérét nem találtuk meg. Nincs kizárva,hogy ezek odavesztek a Dunába.- Szikszai Ferenc, az egyik megmentett elmondotta, hogy a vízben egy kislány kapaszkodott a karjába, később pedig a hajába és így menekült meg. Ő mindössze csak egy nőt látott elmerülni. Látta, hogy ezt a víz elsodorta. Úgy hallotta, hogy a vízbe fulladt egy szőke leány, ennek az anyja, egy önkéntes káplár és az a regszeg katona, aki az evezőt átadta egy, fiatalembernek. A dunakeszii és a szigetmonostori elöljáróságok, valamint a környékbeli csendőrség telefonérdeklődésünkre ki-jelentették, hogy ma reggelig nem szereztek tudomást a katasztrófáról.! A Breslau a Fettene-tengeren Zürich, július 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A pétervári távirati iroda jelenti, hogy az orosz fekete-tengeri flotta találkozott a Breslau török cirkáló-ával, amely Novoroszinszk felé haladt.] A távirat még csak annyit jelent, hogy az orosz hajó a sötétség beálltáig] üldözi a Breslaut. . .................. Ui .... . __£i