Az Est, 1916. szeptember (7. évfolyam, 244-273. szám)

1916-09-01 / 244. szám

Budapest, 1910 * Pétitek * szeptember /„ Előfizetési árak: Egy hónapra*. «• 2.— korona Negyedévre « «• 5.— korona Egész­ évre— » ~ 20.— korona ^ Megjelenik délután Egyes szám ára az országban C fill.» Ausztriában Q fill. Minden közleményünk után* .Nyomása tilos Politikai napilap Felelős szerkesztő Miklós Andor VII. évfolyam *244. szám. Szerkesztőség s VII* kerület, Erzsébetek­örut l* Kiadóhivatal» VII., Erzsébet.körút 18—20. Fió­k*k­­­ad 6 hi­vataloka 0­* Vilmos császárját #4. MM. és IV., Váci.utca 12. Wienben­f I., Kohlmarkt 7• Három város neve ütközött Magyarország szemébe a tegnapi Hofer-jelen­­tésből: Petrozsény, Brassó, Kéz­­divásárhely. És indulatainktól el­borult pillantásunk és a vér páros­sága futotta el orcáinkat. A his­tória mindennapi sürgönye hozta a három városnevet, az érzés­­telen kurta sürgöny, a­mely ezekkel a szavakkal végződött: az ellenség bizonyára nagyra lesi? Petrozsény, Brassó és Kézdivá­­sárhely megszállásával. Bizonyára. Holtbiztos, hogy nagyra lesz vele, hogy a mesék­nek hipp-hopp módján eljutott Petrozsénybe, Brassóba, Kézdi­­vásárhelyre. Mennél törpébb és szemtelenebb ez az ellenség, annál nagy­obbra lesz vele. De minekünk, magyaroknak nem ez jut eszünkbe rögtön, mikor a három erdélyi város sorsával le­csapnak reánk. Mi a­ fájdalomnak adjuk az első perceket, a magunk szent fájdalmának, a rokontalan gyásznak a három szép városért, a­mely magyar szívünkről szakad le. A­­gyásznak, a haragnak és a boszunak adjuk magunkat, mikor ezt a híradást kell elviselnünk. Nem az az első gondunk, hogy milyen nagyra lesz ezzel az ellen­ség. Hogy Románia hogy fog ujjongani és fanfárjait hogy fogja zengetni, az a mi utolsó gondunk és gondolatunk. Kiknek szól a hadi jelentés, kikre gondolnak, mikor a Hősért fogalmazzák? Magyarországnak,a­melynek húsa és vére ez a három város, nem kell ez a balog fogal­mazvány. Minket, magyarokat ez zavarba hoz és megbánt. Mit akarnak? Kíméletesen akarnak értesíteni, vagy keserű óránkat akarják így enyhíteni, vagy a mi lelkületün­ket­ akarják ezen mód a nagy­világban tükröz­tetni? Mi gyűlöljük és megvetjük végtelenül az Erdélybe kú­szott ellenséget. Mi ismerjük ezt az ellenséget és ismer­jük magunkat. Mi nem féltünk tőle és most sem rettent meg minket. Mi erősek vagyunk. Mi küzdünk és le fogjuk küzdeni és törni a román ellenséget is. Ne beszéljenek velünk gyer­mekesen, mintha gyermekek vol­nánk. Ne beszéljenek hozzánk ilyen gyógyítóan, mint a beteg­gel. Nekünk az igazság kell, azon meztelen, világosan, habozás és késedelem nélkül mindig. Mi fér­­f­iak vagyunk. Stoisstäfitia niftoáfiinf^f ItilM ISnljilisfEiral­ Rotterdam, augusztus 31. (Az Est rendes tudósítójának távirata) O 53a5By 7 s­S c­g ? a p­íz sszaSessalksä li­ses­ säess sersmííS SS © sva á­w i ® as B 2 3 tm á £ sa bw © a Sog ü iíb £ sá s m 3 $3 u B g› ä s»sá fo ©as Ss tsöws6e0­ m5 ff © g js a Szerbia BssSSc-öfi ésiSC­­é­s a Sb na ts­­2- pesGa seersecC ésSseJs a bolháé! háborult ce­ft & ra renesgáBSsipáSotS teröferi sSsSu s es as­sa vissaná SJs­­sásáé. V. d.­ék román királyi csalást megtagadja a ti@tensz@lS@rgi@8ref A királyrvé nyilatkozata Genf, augusztus 31. (Az Est jelentése) Bukarestből táviratozzák a Four­­nier-ügynökségek. Ferdinánd király a döntő koronatanács előtt kijelen­tette, hogy ő nem Hohenzollern, hanegy román hazafi, a­ki a korona­tanács többségének döntését feltét­lenül­­tiszteletben fogja tartani és a dinasztikus érzések teljesen ki vannak küszöbölve. Bécs, augusztus 31. (Az Est tudósítójáról) Hágából jelentik a Zeit-nak. A londoni Central News bukaresti táv­iratban közli, hogy a román király közvetlenül a koronatanács előtt fo­gadta a bukaresti német­­követet. Busche izgatottan unszolta a királyt, hogy óvja meg a semlegességet, mire Ferdinánd király így válaszolt: — Én román nemzeti király va­gyok, engedelmeskedni tartozom a nem­zet akaratának ! Lausanne, augusztus 30. (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) A bukaresti szikra-távirati ügy­nökség jelentése szerint a román királyné amerikai hírlapíróknak ki­jelentette, hogy ő és a király nehéz pillanatokat él át. »Azt hiszik, —mondotta — hogy családi eredetünk és összekötteté­sünk befolyást gyakorol magatar­tásunkra. Ez tévedés. Mi minde­­nekelőtt Románia boldo­­gulását kívánjuk és csak­ román érdekeket ismerünk. Én és a király egyértelműleg e­g­y nagy Románia után áhitozanlt. Anyám születésére nézve tiszt­á­n orosz vér. A háború kitörése óta Kóburgban tartózkodik, a­hol sokat kellett szenvednie a németek bizalmatlansága miatt.« Bródy Miksa. Sk­remán Im­re B­ulgáriában Szófia, augusztus 20. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Hétfőn reggel terjedt el a híre, hogy Románia hadat üzent a mon­archiának. A hir egyelőre csak szó­belileg terjedt el a nép körében, mert éppen ünnepnap volt,Mária mennybe­menetele és így a lapok aznap nem jelentek meg. Megállapítható, hogy a bolgár nép még soha nem fogadott hadüzenetet oly nyugodtan és oly ren­dületlenül, mint ezt. A lapok mai száma csupán a hivatalos jelentést közli a hadüzenetről, kivéve a fél­hivatalos Echo de Bulgarie-t, a­mely rövidre fogva, a következőket írja vezércikkében »Román intervenció« cím alatt :­­— Románia magatartása a vi­lágháború kezdete óta nem volt olyan természetű, hogy alkalmas lehetett volna a magyar közvéle­mény megnyugtatására. Valahány­szor a háború során a monarchiára nézve kedvezőtlen fordulat jelent­kezett, a román veszedelem mind­annyiszor precízebb alakot öltött, majd csakhamar ismét ellanyhult, ellankadt, valahányszor a köz­ponti hatalmak messze visszhangzó csapásokat mértek ellenfeleikre. Ez a román játék méltán háboríthatta fel Magyarországon és Ausztriában a közfelfogást, s kivált a ma­gyarok részéről volt jo­gos a méltatlankodás. Csak az a meglepő, hogy a mon­archia kormányzata annyi hideg­vért tanúsított a román veszedelem­mel szemben ! Bécsben és Bu­dapesten m­a már alkal­masint sajnálják az el­vesztett időt. Gorlice más­napján a monarchiának módjában lett volna végezni a bizonytalan hely­zettel. De a központi hatalmak jó­indulattal teljesek ,voltak hajdani szövetségesük iránt, abban a tudat­ban, hogy elég erősek lesznek akkor is, mikor a hajdani szövetséges mint új­ ellenség siet erősíteni az entente haderejét. A román kormány a felelős­ ezért az új háborúért és min­den következményéért. A román intervenció az entente­­hatalmak számára az utolsó segítséget jelenti, míg a központ­i hatalmak­­ra nézve ez a fordulat csu­pán a keleti front meg­­hosszabbodásával és egy új hadsereg fellépésével egyértelmű. Mi biztosak va­gyunk benne, hogy Bukarest elhatározása végzetes lesz Romániára nézve. Dr. Ales, Bécs, augusztus 31. (Az Est bécsi munkatársától) A bécsi török nagykövetségen és a bolgár követségen biztosították Az Est munkatársát, hogy a legnagyobb biza­­kodással lehet az események elébe nézni. Románia el fogja verni méltó büntetését. ©xosz-rfflBváM tárcaatlás B^aSSfsrcsszsaágs Sze­rrbia és Bulgária sáb­ora a Genf, augusztus 30. (Az Est kiküldött tudósítójának távirata) A párisi lapok még mindig a ro­mán beavatkozás jelentőségével fog­lalkoznak. Azt írják, hogy Románia részvétele a világháborúban nem lesz döntő fontosságú, mert az en­tente Románia nélkül is diadalmas­kodott volna. Románia beavatkozása azonban min­denestere siettetni fogja a győzelmet. A katonai szakértők igen nagy jelentőséget, tulajdonítanak an­nak a hírnek, hogy az oroszok román területen nyomulnak előre. Általá­ban azt hiszik, hogy Románia és Oroszország egyidőben fog támadni Bulgária, a megszállott­ Szerbia és Ma­­gyarország ellen. L. M.

Next

/
Thumbnails
Contents